Itt is megmutatkozik az önzősége, ahogyan a párkapcsolataiban is. Nem magában keresi a hibát, hanem másokban. Mert még mindig az önmegvalósítás korszakánál tart, mint a tizen-huszonévesek, a "szerelem mindent legyőz/az érzelmeknek nem lehet parancsolni" sallangokra hivatkozik, közben meg elfelejti, hogy már nem csak magáért felel, hanem két gyerekért is. Tudom, a rossz kapcsolat is kihatással van a gyerekek életére, de hogy a tizedik új mellett sem sikerül megállapodnia (a saját és az ő érdekükben sem), az már elgondolkodtató. Ennél az állandó "megtaláltam a nagy őt, és a blikk címoldalán áradozok róla"-nál az is jobb lenne, ha tartana egy szeretőt feszültség levezetőnek, a gyerekeknek meg nem mutatná be (meg a nagyvilágnak sem), mert szerencsétlenek mire megbarátkoznak az egyikkel, addigra egy új kopogtat az ajtón.
Helyette rájuk hivatkozva kéri ki magának a cikizést, és el sem jut az agyáig, hogy az nem épp becsülendő dolog, ha folyton gátlástalanul belerondít mások életébe. Ez nem a "két emberen múlik egy kapcsolat" dolog, hanem az "akkor is megkapom, ha mások szenvednek miatta, mert az a lényeg, hogy NEKEM jó legyen" eset.

offline
0 felhasználónak tetszik:













