Költöttél már verset?

Nem igazán.

Igen. Van is néhány versem, amik nem éppen a rózsaszín felhőkről szólnak és nem is publikálásra valók.

Háát igen, de nem egy mesterművek xd

Aha! Itt van egy pár:
Szürkületkor

Suhanó léptek a sötét szobában
Gondosan elrendezett lapok a félhomályban
Remegő kézzel teleírt papírhegyek
Kárhoztattak enyészetre, elfeledve.

Odakint már minden szürke
Még a ravaszdi szél is gyenge
Ahhoz, hogy az árnyékokat lebegtesse,
Amint sziréna süvölt a sötétségbe.

A suhanó léptek felgyorsulnak,
A teleírt lapok elmozdulnak,
S ahogy a könyvek becsukódnak,
A sóhajok feltisztulnak, mert álmaik szertehulltak.

Álmodni való

A valóság csak képzet
S az álomképek élnek
Nem tudunk irántuk nem vágyni,
Sem komor világunkba beletörődni.

Hinni kell a tündérmesékben,
Holdfényes éjszakákon álmodozni ébren
Ez tart néha bennünket életben.
A cudar reménytelenségben.

Az írás

Betűkből font aranyfonál
Írók sodorták őt szóvá
Hozzá szóközöket illesztettek
Mondattá varázsolták őket.

Mellé jelzők, határozók, írásjegyek lettek téve
Bekezdéssé alakult végre!
S ha tovább szőjük, foltozgatjuk,
Ha szeretjük, és nevelgetjük - történetté változtattuk.

Kontraszt

Fekete-fehérben látni a világot
Nem igazán áldás
Sokkal inkább átok.

E sötétségben napvilág aligha gyúl,
És azt mondják, jó, ha valakit társunknak fogadunk,
De ha én inkább a magányt választom?

Döntésemhez híven ragaszkodom.
Egyébként sem helyzetünk, hanem hozzáállásunk dönt helyettünk,
Ezért javaslom, hogy pozitívan gondolkodjunk.

Azzal ne is foglalkozzunk,
Hogy maholnap meghalhatunk,
Maradjunk a tervnél: mi igenis boldogak vagyunk.

Ebben a sötétségben tapogatózva
Mégis rálelhetünk egy-két jóra:
Puszta létünk erre a legjobb példa.

Ha esetleg túl sötét lenne a magány:
Helló-helló megint, hű álomvilág!
Az bizony sokkal jobb a valóságnál!
Remélem, tetszenek.

Igen,én nagyon szeretek "költeni",bár még nem remekművek,már írtam 16-ot csak valahogy a dalszövegírás nem megy,nem értem,hogy akkor hogyan tudok verseket írni,de mindegy ha valaki kíváncsi 1-2-re,írhat nyugodtan,csak nem szeretném nyilvánosságra hozni,mert félek,hogy valaki majd leszedi a netről és a sajátjának fogja nyilvánítani...és ezt nem szeretném de privátban mindenkinek válaszolok,ha szeretne valaki néhányat elolvasni

Igen, de nekem nem tetszenek a saját verseim, ezért nem is szándékozom közszemlére bocsájtani.

Nem de mesét már írtam magamnak,ami nem lett valami jó

irtam ma sokat,de nem publikus

Írta egyet,de csiszolnom kell még rajta

4 napja írtam meg életem első versét. *vegyes érzelmek*

Utoljára kiskoromban...(10 éves korom után nem foglalkoztam a versekkel)de elég viccesre sikeredtek,kár,hogy már nincsenek meg...

igen...sokat de nem irom ki

Hát, van egy pár, de nem publikálandó.

Durván kétszer próbálkoztam meg vele, muszájból utáltalak, gimnazista irodalomórák. Mondanom sem kell, hogy egy abszolút trainwreck lett az eredmény.

Olyat amit más is látott csak kétszer: két irodalom faktos osztálytársamnak írtam még gimiben meg a faktos szorgalmiját és a tanár mindkét verset külön kiemelte, de persze egyik sem az én nevem alatt futott