Idézet (Heetella @ 2011.07.03. 23:01)
Nálam az ének órai felelések kész rémálmok.

Utálom a hangomat és egyszerűen ha énekelek, akkor valakinek tuti röhöghetnékje van.

A tanár meg nyolcvanszor elmondja, hogy tudja, hogy nincs hangom, de azért próbálhatnék fejlődni..

na mondom...
Öregem, ha valakinek nincs hangja, az hogy fejlődjön?
Nekem nem lehet annyira vészes, mert a tanár még egyszer se mondta, de lehet, hogy csak túl kedves.

Még nem is röhögtek rajtam (feltűnően legalábbis). De én is utálom a feleléseket. Év végén az idegesített fel borzasztóan, hogy volt egy csomó jegyem énekből, de a tanár olyan egy trehány **, hogy mindig elfelejti beírni. Hiába mondtam neki, hogy van egy csomó jegyem, nem hitte el, és énekelnem kellett.
Ennek a tetejében még jól be is égetett. Aki akkor tetszett (nem tudta senki, hogy tetszik), annak sem volt elég jegye, és énekelnie kellett volna. Azt mondta a tanár, hogy csatlakozzon be hozzám, ez a legjobb udvarlási lehetőség.