Idézet (Trinda @ 2011.06.30. 20:27)
Én is összevesztem a barátnőmmel...vagyis pont ő velem de mind 1 összevesztünk ugye a sztárok miatt hogy ki a jobb...én írtam a bölcs dolgot: kit érdekelnek a sztárok? mi bírjuk egymást nem? és az ő válasza:hát most már nem!
Én próbáltam békülni majd egy közös barát "fedezésével" bocsánatot kérdtem tőle(bár neki kellett volna de mindig nekem kell ugye mert én vagyok a hibás) és másnap ki is békültünk mert ő is belátta a dolgot!

Szurkolok h ti is kibéküljetek

Az ilyenek nem is barátok.Én is összevesztem a barátnőmmel.Furcsáltam,hogy elvileg 40 fokos láza van,de ki tud jönni az udvara ki hozzánk ezen megsértödött és bement az anyjához aki rámförmedt,hogy én orvos leszek vagy mi?!Azt ilyet mond az anyukámnak jobb ha vigyázzik velem mert megváltoztam..

na persze még hogy én?!Az ő lánya hordott el mindennek azt még ilyet mod nekem amikor januárban be volt gipszelve a kezem,mert ripityára tört,hogy nekem meg nincsen eltörve a kezem.szánalom!
Idézet (Trinda @ 2011.06.30. 20:33)
Sajnálom

nehéz lehet feldolgozni

tudom milyen elveszíteni egy "kis barátot" :S
nekem is volt egy németjuhászom.Gyönyörű volt csak sajnos elpusztul mielőtt az 1. osztály kezdtem volna.Sírtam szinte mindennap és az az emlék van bennem mikor visszanézet ránk a nagyon boci szemeivel én akkor sírtam végig és még meg is simogattam mielőtt apa elvitte az orvoshoz elaltatni ráadásul olyat is csináltam amit még soha megpusziltam és ő visszanyalt a kezemre utána meg egy bucsú ölelést kapott tőlem.

És akkor után hagytam,hogy elmenjen.Amikor elmegyek a suliból gyorsan odaszoktam menni ahová eltemetük..