Történetünk első fejezetében, a jövő annyira fényesnek látszott . És aztán ezek a dolgok rosszra fordultak, de nem tudom, hogy ezen még miért lepődök meg. Még az angyaloknak is megvannak a maguk gonosz terveik, és átvitted a halált új szélsőségekhez.
De mindig is te az én hősöm maradsz, még akkor is, hogy ha elveszted az eszed
Csak állj ott, és nézd, ahogy elégek
Nos, rendben van, mert szeretem, azt az utat, amelyik fáj
Csak állsz ott, és hallgatod, hogyan sírok
De, mind ez rendbe van, mert szeretem, ahogy hazudsz! Szeretem, ahogy hazudsz!
Hangunk már berekedt, és üvegszilánkok vannak szanaszét a padlón
Ebben a kötélhúzásban, mindig te nyersz, még akkor is, hogy ha nekem van igazam
Mert a tenyeredből etetsz a meséiddel
És már beteges, hogy durva és üres szavakkal fenyegetsz. Szörnyű, hogy ezek a harcok elégedettséggel töltenek el.
Csak állj ott, és nézd, ahogy elégek,
Nos, rendben van, mert szeretem, azt az utat, amelyik fáj, Csak állsz ott, és hallgatod, hogyan sírok. De, mind ez rendbe van, mert szeretem, ahogy hazudsz!
Ohh, Szeretem, ahogy hazudsz!
Talán mazochista vagyok,
Próbáltam elfutni, de soha se akarok elmenni,
De míg a falak magasra nem törnek
Füstbe veszve az emlékeikkel
Ma reggel a napfény, ahogy megcsillant az arcodon
Elfolyt sminkeddel, ahogy a pusztítása romjai között felkeltünk,
Hallgass drágám, mond csak gyengéden, hogy sajnálod, hogy
Hogy nekilöktél az asztalnak éjjel, tehát ellökhetlek most én is
Gyere, és próbálj hozzám érni! Üvölteni fogok, hogy ne merészeld
fuss ki a szobából, én meg utánad megyek, úgy mint egy elveszett kiskutya, nélküled senki vagyok, annyira elveszve, ölelj meg. Mondd, hogy mennyire ronda vagyok, de örökké szeretni fogsz.
Aztán mutasd meg nekem, hogy hová vezet mindez. A pusztulás útján járunk. Pszichopaták vagyunk mind a ketten, de
tudjuk, hogy nem számít hány kést vágtunk egymás hátába.
Mert mindig ott fogunk állni a másik mögött, mert szerencsések vagyunk.
Ketten, hegyeket mozdíthatunk meg. Ne csináljunk a hegyekből vakondtúrásokat
Kétszer ütöttél meg, de ki a fene számolja?
Talán én háromszor is megütöttelek, de lassan már számolni se tudom…
De ketten örökké élhetünk, meglelhetjük a fiatalság forrását
Kettőnk szerelme őrült. Hülyék vagyunk. De nem kell nekünk tanácsadás.
Túl nagy ez a ház, hogy ha elhagyod én leégetem mind a kétezerszer
rohadt négyzetmétert a földig, és majd szart se tudsz tenni ellene
Veled bébi normális vagyok,
de nélküled nem
Csak állj ott, és nézd, ahogy elégek,
Nos, rendben van, mert szeretem, azt az utat, amelyik fáj, Csak állsz ott, és hallgatod, hogyan sírok. De, mind ez rendbe van, mert szeretem, ahogy hazudsz!
Ohh, Szeretem, ahogy hazudsz!
Szeretem, ahogy hazudsz!
most elbőgtem magaam