OFFTopic V

Én is megbántam.. nem is kicsit. Sőt a mai napig bánom, bár még semmi nincs veszve

Szebb vagyok mint a béka, mert az edzőm Rubint Réka.

Nehéz, nehéz.. nagy a kísértés, hogy ráírjak, de ott a félelem és a gyávaság.

De mi a legrosszabb ami történhet? Úgy is visszaírna..

Sziasztoook.

Írj neki (gondolom pasiról van szó ), ezt én mint pasi mondom neked! Abszolút minden viccet és poént félretéve. Ne félj elmondani, azt, ami őszinte, ami természetes, ami a szívedből jön! Mitől félsz? Hiszen kinek ne esne jól, ha bevallják neki, hogy tetszik vagy hogy szeretik?

Ésésés, miről beszéljek vele? Vagy ez majd biztos jön magától?

írrd azt ,hogy szia mizu..és utána térj rá valami témára (pl. én a barátok köztöt szoktam felhozni mert közös best )
szerk.: MENNEM KELL.. áájj
sziasztok jószorakozást és Zsó ne legyél besz@rii Jóéjt gyermekem,Rileah

http://starity.hu/sztarok/samantha-stone/
hát bazeg ha ennek van adatlapja akkor nekem is

Behalok. Új képeket rakott fel.

könyörgöm Zsófi ne mizuzz

te is transzvesztita leszeé?

Mizut azt sohaa, bár én szoktam
Nem szabadna...

Jaj, akkor miújságozzak vagy mi? Hogy vagy? Jaj, help! Már csak egy enter választ el tőle..

jóvanna csak a helyzetet vázoltam: Mi tötént veled ma? Mit csináltál? igy megfelel Lexy kiasszony?

Jaj, ilyenkor hol vagytok?

Na de mostmár télleg,mennem kell..mert holnap kelhetek 9-kor.
Jóéjt mindenkinek,és jánomnak is Rileahnak
Hey

Zsófi én ezt írnám a helyedben:
Szia, korog belem és rohadt éhes vagyok, veled mi újság?
(ugyanis én most tényleg majd meg veszek olyan éhes vagyok )

ÍRJ RÁ!

Akkor elmondom az én esetemet. Bocsássatok meg, tudom, hogy sokakat nem érdekel, de hátha tudok vele segíteni.

Szóval az én kapcsolatom úgy indult, hogy azzal a lánnyal akibe még most is halálosan bele vagyok esve, hogy együtt jártunk általánosba. Soha nem szóltam hozzá, Ő sem hozzám. Nem is tetszett meg semmi, nem is ismertem. Aztán nyolcadik évvégén együtt jöttünk haza (Ő is arra lakott amerre én), de nem szándékosan csak úgy. Akkor beszéltem vele először, megismertem és megfogott benne valami. Később éreztem, hogy hiányzik, beszélni akarok vele, azt akarom, hogy ott feküdjön reggel mellettem. "Úristen! Szerelmes lettem?" kérdeztem ijedten magamtól! Teltek múltak a napok, hónapok, évek (!) és az érzés nem múlt, nem csillapodott, egyre csak erősödött.

Eljött a második gimnáziumi év, március 8. nőnap. Az osztályban minden évben mi csináltuk a nőnapot (főképp én, mivel nagyon imádlak titeket nőket ). Éreztem, hogy itt az én időm, kedvelek, jó barátok is lettünk időközben. Milyen virágot vegyek? De csak egy jutott eszembe: vörös rózsa. Megvettem. Alig pár száz méterre laktunk egymástól és készítettem neki Photoshoppal egy képeslapot, hogy mennyire sokat jelent nekem. Írtam rá egy verset, amelynek az utolsó sora az volt, hogy "Szeretlek". De ezt direkt lehagytam a képről, mert úgy akartam, hogy megnézi a képeslapot, átadom a rózsát, elmondom, hogy szeretem és megcsókolom. Persze nem volt elég bátorságom hozzá. Így két héttel később hazakísértem és akkor mondtam meg neki a szobájában az ágyán ülve a kezét fogva. Szóval nem szabad félni, nem szabad halasztani! Cselekedni kell, mert minden gondolkodással eltöltött idő, elvesztegetett idő! A tegnap pedig már történelem!