Idézet (Effy @ 2010.11.19. 15:46)
A világ legédesebb dolga.

Jáj, ne is mondd... Ez életem legeslegszebb napját juttatja eszembe
Gyereknapon fociztunk a csajokkal, csajok ellen, ez előtt egy nappal a barátnőm apja kibérelte a helyi focipáját, és ott gyakoroltunk 2 barátnőmmel. Aztán felhívtam a szerelmemet, hogy nem-e jön ki minket tanítani (mert ő jól focizik), és azt mondta, hogy most a lakásuk előtt vannak 2 haverjával a pressoba, menjünk oda, mondtuk, hogy neeem, még egy kicsit gyakorolunk, aztán jött 3 romagyerek, és mindegyiknek én tetszettem, elhívtak engem sétálni, mondom kössznem, aztán mondtam ezt a szerelmemnek is, azt mondta, hogy azoknak a gyerekeknek jó ízlésük van, ha én tetszek nekik, itt már boldog voltam

Na de aztán inkább elhúztunk a csajokkal, egyenesen a pressohoz. Ott voltak, megminden, ott is rugdostuk a labdát, aztán felelsz vagy mersz?-et játszottunk, aztán az volt, hogy volt rajtam ilyen kis ujjatlan blúz, alatta pántos felső, és az volt, hogy vegyem le a blúzt, aztán csak abba a pántosba voltam, és a szerelmem azt mondta, hogy már áll a f@szom

Aztán zenét hallgattunk, ő ott ült a homokozó szélén, én meg a háta mögé mentem, és átöleltem, ő meg azt mondta, hogy jó hogy itt vagyok mellette

Aztán egész végig ölelgettük egymást, aztán szóbajött Freddy Krueger, meg az ilyen horroros szarok, és hirtelen beborult az ég, dörgött meg minden, úgyhogy haza kellett mennünk

Pont akkor értem haza, mikor el kezdett esni

Aztán hazaértem, és ki hív? A szerelmem

Azt kérdezte, hogy épségben hazaértem-e. Még életemben nem voltam annyira boldog, mint aznap.