Mi volt a legrosszabb könyv, amit eddig olvastál?

A Légy jó mindhalálig pedig az egyik legjobb regény, amit valaha olvastam, pedig imádok olvasni, ám a kötelezőktől a hideg futkosott a hátamon mindig is.

Egri csillagok - Kötelező olvasmány volt,de mindig is utáltam az olyan könyveket amiket ránk éröltettnek és kötelessé teszik az olvasását. 

nekem a Fekete István-Tüskevár de az Egri csillagok is vetekszik vele boccs

Miközben olvasgatom a hozzászólásokat, bevallom őszintén, majd' lemegyek hídba, hogy Jókait, Mikszáthot, vagy épp Gárdonyit szimplán lenézitek, a műveiket unalmasnak találjátok vagy épp szánalmas jelzővel illetitek. Én meg pont hogy ezeket szeretem olvasni...tudjátok, a kötelező olvasmányok nem azért kötelezőek, mert a tanárok szívatni akarják a kölyköket egy rémségesen gagyi regénnyel nyáron, hanem többségük arra törekszik, hogy ragadjon ránk valami műveltség, valami klasszikus a mai egyre értékét vesztő világból. Úgy sajnálom, hogy a tinédzserek korosztályát elöntötték a semmitmondó, csupán csak divatból nyomatott könyvek, kezdve a Nyállájttól a Szent Johanna Gimiig.  Tudom, hogy valamivel ki kell kapcsolódnia az embereknek, de hogy a színvonal itt legyen..?  
Amúgy én még eddig olyan könyvbe nem fogtam bele, ami ne tetszett volna. Valahogy mindig jól választok ilyen téren, szerencsésnek is érzem magam.

Nem védeni akarom a mostani fiatalokat, de, hogy őszinte legyek a kötelezők közül nagyon sokat én sem olvastam el. Az Egri csillagokat megúsztam, és csak az első tíz oldalt olvastam el, amiből olyan regényt írtam a tanárnőnek, hogy az inkább ráírta az ötöst.XD A Kőszívű ember fiai nagyon szép mű, de az első 100 oldal olyan vontatott, hogy az valami szörnyű. Két oldalanként haladtam a könyvben. Meg, hogy őszinte legyek, gimiben is voltak olyan kötelezők, amiket nem olvastam el, vagy, ha el is olvastam, rájöttem, hogy tényleg sz*r. Mikszáthtól a Pacsirta valami borzasztó, pedig Isten áldja amúgy Mikszáth bácsit, mert ebből a regényből érettségiztem, de, borzasztó egy regény. Mikszáth jó író, de a Pacsirta ritka sz*r mű. Mindezek után az Ember tragédiáját elolvastam - alapból dráma, azt pedig nagyon nem szeretni, úgyhogy lehet, hogy azért nem is tetszett, de amikor befejeztem, akkor azért feltettem magamban azt a kérdést, hogy miért kell ilyen sz*rságokra pazarolni az időt? A kötelezők többsége unalmas és vontatott. Most nem a Tolsztojról, Dosztojevszkijről és a többi orosz realista íróról beszélek, mert azok kegyetlen jó műveket írtak. Viszont a magyar felhozatalban sajnos van pár olyan, amit egyébként én sem vennék a kezeim közé, pedig nagyon szeretek olvasni még a mai napig is. Nem azt mondom, hogy legyen a Harry Potter kötelező, de mondjuk a Bűn és bűnhődés egy k*rva jó sztori, nekem még sem volt kötelező, hanem fel lett adva Stendhaltól a Vörös és fekete, ami újabban szerény véleményem szerint sutba való kis regényecske. Persze, tudom és fogtam én is, hogy ez a műveltetésre van, mert hozzátartozik az alapműveltséghez, de már a szüleitek is sumákolták az ő idejükben kötelezőket, nem csak a mostani generációk. Amúgy a Háború és béke még egy felnőttnek is megerőltető, úgyhogy pont a véglet egyik példáját hoztad fel.XD Ritka az olyan regény, aminek a szövegezete nem csak, hogy nehéz, de olyan hosszúságú is. Aki elolvassa, az előtt kalapot emelek, mert valóban nem egy könnyű olvasmány.
Best seller = Legjobban eladott, a szó csupán csak ezt takarja. A bestseller napjainkban nem takarja a minőséget sem, csak azt, hogy abból vettek az emberek legtöbbet. Példa erre a Szürke ötven árnyalata. Hát nekem néhány jelenetnél felfordult a gyomrom (pl. a tamponos, egyszerűen undorító), és mégis minden idők egyik legnagyobb bestsellere. Ez csak az emberek intelligenciáját és igénytelenségét méri. Az emberek nem vevők az igényességre és a minőségre, ez a tapasztalatom az elmúlt öt évből. Nekem nem egy olyan regényem van itthon, amik megérdemelnék a bestseller kinevezést. A Szentjohanna gimihez nem volt még szerencsém, de ahogyan nézem a kommenteket, hát az sem lehet valami értelmes iromány.

Egri csillagok (bár azt végig sem tudtam olvasni, annyira untatott), Twilight-sorozat, Coelho-tól A győztes egyedül van és Penny Vincenzi-től A döntés.

Visszavonva. Egyik sem olyan szörnyű, mint a legutóbbi időben olvasott magyar gyöngyszem. Az egyik az Egy ikerpár titkos naplója című SzJG-wannabe, a másik pedig az Én, a szexmániás elnevezésű önéletrajzi elemekkel tarkított pornófilm forgatókönyv (mert annak hívnám inkább).