Mi volt a legrosszabb könyv, amit eddig olvastál?

Tvájlájt első kötete, Mester és Margarita.

Én az Egri Csillagokat pont, hogy szerettem olvasni. A kötelezőkkel sosem volt bajom, talán kivéve a Tüskevárral , mivel nem igazán kötnek le az ilyen témák, (inkább a történelmi témákat kedvelem) de azt is sikeresen végiküzdöttem. A Tvájlájt első részét a mai napig bánom, hogy elolvastam, szörnyű volt, szóval ez a legrosszab könyv, amit életemben valaha is olvastam.

Azt nem értem, hogy valaki miért is olvas olyan könyvet, amit nem szeret, ha csak az nem kötelező olvasni?!
Nos, ezek nem igazán a legrosszabbak, inkább csak kínszenvedés őket olvasni. A felét se fogtam fel a következő olvasmányoknak.

1, Emile Dürkheim - Az öngyilkosság; Szociológiai tanulmány Nagyon magas labda, hiszen iszonyat száraz. Az tette igazán élvezhetetlenné az egészet, hogy még "beugrót" is kellett írni belőle, ahhoz, hogy Z.H-t lehessen írni. Túl vagyok rajta, de most is azt állítom, hogy brutál nehéz mű. (Ámen!) Nehezebb volt, mint maga az egész érettségi. (az egy vicc!) Az biztos, hogy amíg élek, nem fogom elfelejteni.

2, Umberto Eco - Hat séta a fikció erdejében

Umberto Eco művei úgy általában kemény diók, na de ez??! A felénél félbehagytam, tettem rá, hogy kisbeszámolót kellett belőle tartani.

3, Sánta Ferenc - Húsz óra

Ezt a művet csak egy szóval tudnám jellemezni; borzalom.

Sánta Ferenctől az Ötödik pecsétet olvasd el, mert az nagyon jó. Érettségi tételem volt, így tavaly kénytelen voltam elolvasni és pozitívan csalódtam benne. Nekem személy szerint az nagyon tetszett. Élvezhető, fordulatos és nagyon elgondolkodtató mű. Ez is csak azért volt kötelező (mert amúgy Sánta Feri bá' nem középiskolai tananyag), mert a magyar tanárom úgy döntött, hogy ő ezt is akarja, mint érettségi tétel.

Érettségi tétel volt még Orwelltől az 1984, de azt csak filmben szenvedtem végig még hozzá háromszor is. Viszont még mindig nem értem a mondanivalóját, ahhoz szerintem el kéne olvasni a művet, de, hogy őszinte legyek arra még nem vettem rá magamat, oly szinten vontatott volt a regényből mesterkélt film. Bár szerintem ez is elgondolkodtató egy regény lehet. Sajnálom, hogy a mai gyerekek a tvájlájtot, vempájör dájörízt meg ezeket a sz*rságokat veszik a kezükbe azok a regények helyett, amiknek van mondanivalójuk. Wass Albert pedig korunk egyik legjobb írója. Egyedül az Adjátok vissza a hegyeimet! regényét olvastam, ami úgy elment, egész tűrhető volt. És az imént felsorolt három műt csak azért ismerem, mert a tanárom kérte tőlünk érettségin. Pontosan ezeket kéne középiskolában a gyerekek kezébe adni a rengeteg unalmas, vontatott regény helyett, mert az Ember tragédiája vagy éppen az Anyegin egyszerűen borzasztó.

Lehet azért, mert a Pacsirta Kosztolányi. Én már csak tudom, szabadkai vagyok és egész idő alatt csak verte a fejünkbe a tanárné, hogy a városunkra alapozta Dezsőke a fikcionális települését. Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ha Kosztolányi így vélekedik a városról, akkor fel nem foghatom, hogy a város mi a máknak neveztetett el róla gimit.

Csehov: Sirály.
Nagyon szerettem volna elolvasni, de az orosz realizmus nem nekem való.

Akkor Kosztolányi, mindig keverem a kettőt, bocesz.XD Tök mindegy, a lényeg az volt, hogy annyi sz*r művet olvastatnak a diákokkal, hogy amiatt nem szeretnek olvasni. Nekem talán egy tantervi kötelező tetszett, de az is még általánosban, a Légy jó mindhalálig, egyszerűen meghatódtam Nyilas Misike történetétől. De az Ember tragédiája meg a Stendhal Vörös és feketéje egyszerűen übersz*r. Én elhiszem, hogy a korszak vagy éppen műfaj alkotó regényeket el kell olvasni, de, ha a gyerekekkel nem szerettetik meg az olvasást, akkor világ életükben utálni fogják.

Amúgy még egyszer elnézést a kis tévedésemért. Nem hiába nem mentem magyar szakra tovább tanulni, és úgy látszik tavaly június óta minden infóból egy adagnyi katyvasz lett, pedig szenttül meg voltam győződve, hogy Mikszáth, akiről utólag eszembe jutott, hogy attól a palócos novellákat olvastam, de mindegy, azok is elég gázak voltak. Bioszos vagyok, ha valaki ebből a témakörből kérdez, akkor arra tuti, hogy helyesen tudok válaszolni.XD

Gárdonyi Géza: Egri csillagok


Már akinek... Én nagyon szeret(t)em mindkettőt...


Na, ha már, akkor meg én ezzel is vitatkoznék...

Ejj... Durkheim bácsit nem lehet nem szeretni... Vagy csak szakmai ártalom nálam, hogy nem így gondolom, mint te..?
Szerk.: Jut eszembe, "nálad is annak kéne lennie"... Bocsi! (most néztem meg, hogy ki is írta a kommentárt )

Ízlések és pofonok. Nekem egyik sem tetszett, de a Csaba és az Adjátok vissza a hegyeimet! Wasstól meglehetősen élvezhető művek voltak, nekem tetszettek. A Vörös és fekete számomra unalmas és vontatott volt, ráadásul Soreltől a falat tudtam volna kaparni. Az Ember tragédiája elgondolkodtató, tény, főleg napjainkban kéne minden embernek újra olvasnia, de, mint mondtam, kapásból nem favorizálom a drámákat. Én speciel ezt unalmasnak és gagyinak tituláltam, amikor befejeztem a művet. Nem volt semmi érdekfeszítő benne, azon kívül, hogy az embert mutatta be, mint egy agresszív fajt.

Ezért vagyunk emberek, mindenkinek más tetszik, te is más korban voltál diák, én is más korban voltam és az itt lévő generációk is. De, hogy őszinte legyek, én időpazarlásnak tartom azt az időt, amit ezen művek elolvasására fordítottam. Az olvasás jó dolog, de csak akkor, ha azt élvezzük. Felesleges rátukmálni az emberekre, főleg a gyerekekre olyat, amit nem akarnak. Bár lehet, hogy napjainkban muszáj, mert a gyerek max annyi betűt lát, mint amennyi a fészbukkon van.

Ugyan, abszolút érthető tévedés. Én meg fizikus-tanonc vagyok, úgyhogy tudod már, hogy hol van szükségem arra, hogy ki írta a Pacsirtát.

Amúgy nekem van egy kóros rossz szokásom, hogy minden könyvet elolvasok, amit elébem raknak - néhány arany kivétellel. Nálunk pl. kötelező volt Eszterházy Függője, na barátom, az az igazi pokol egy középiskolás számára. Alig jutottam túl az életrajzon, mondtam is a tanárnak, hogy én bizony ezt ki nem olvasom, írja be az egyest, nem érdekel. Ezenkívül viszont tényleg minden kötelezőt végigbújtam, már csak azért is, mert az olvasás ütötte a konkrétumok tanulását, így még a lelkiismeretemet is megnyugtattam vele.

Mindamellett szerintem nem érdemes fikázni a populáris irodalmat, azok legalább olvasásra késztetik a fiatalokat, és ez már magában is elég nagy szó. Tényleg sok az olyan kötelező, amivel az általános/középiskolás gyerek egyszerűen nem tud azonosulni, úgyhogy nem csoda, hogy fújjolva löki el magától az olvasnivalót. Minimum frissíteni kéne a kötelezők listáját, feldobni olyan művekkel, ami egyáltalán felkelti a gyerek érdeklődését.

Olvasom itt a kommenteket, és kezdem kényelmetlenül érezni magam, amiért nekem tetszett az Egri csillagok Jó, mondjuk megveszekedett töri-geek voltam már akkor is, szóval nem volt kérdés, hogy megvesz-e engem kilóra, vagy sem. Ami meg Madách uraságot illeti... hazudnék, ha azt mondanám, hogy éltem-haltam az Ember tragédiájáért, de nem volt az annyira pocsék *szemöldökvonogatás ON* Sőt, amennyire emlékszem, jókat filóztunk rajta magyarórákon. Keménynek kemény, az nem vitás.

No de visszatérve a kérdésre: a legrosszabb könyv, ami a kezem ügyébe (pontosabban a gépemre) került, a Nyállájt első része volt. Pfej... A másik meg derék Shakespeare mester Romeo és Júliája. Bocsássa meg nékem a világ, de klasszikuson még nem szenvedtem ennyire. (Hozzáteszem, eszem ágába sem volt ezzel a kommenttel lesz@rozni, maradjunk annyiban, hogy nekem abszolúte nem tetszett. )

No meg Bókay Antal Bevezetés az irodalomtudományba című remeke. 300 oldal a semmiről, kész művészet

Stephenie Meyer: Újhold. Ezt egy kötelező olvasmány sem tudta alulmúlni, pedig mindet elolvastam.

A mondat első felével egyetértek, a másodikkal nem igazán. Szerintem nincs köztünk akkora életkori szakadék, maximum néhány év. De ahogy mondtad is, ízlések és pofonok.


Ne érezd kényelmetlenül magad. Nincs miért. Egyébként én is szere(t)tem a történelmet, de az Egri csillagok abszolút nem kötött le, főleg a nyálas szerelmi szál idegesített. És akkor most jön a "poén" ehhez képest: a Romeó és Júliával ilyen féle problémám nem volt. Sőt, kifejezetten szeretem Shakespeare-t, legyen az bármi. Emlékszem, csak úgy faltam a Shakespeare műveket, pedig senki nem kérte, hogy olvassam őket. Mindezt gimnáziumban. Minden kötelezőt lelkiismeretesen elolvastam és rengeteg ajánlottat is. Mondanom sem kell, irodalmilag az egyik legtájékozottabb voltam az osztályban. Volt valami feladat egyszer, ahol mindenféle szerzőket kellett mindenféle műveikkel összepárosítani. Senki nem tudta, én mondtam meg az összeset. Mondjuk biztosan nagy szerepe volt a tanáraimnak is, mert speciel az osztályfőnökömet nagyon szerettem. Magyar-német-orosz szakos (volt) és hihetetlenül élvezetes órákat tartott. Lényeg a lényeg, hogy az R&J-vel nem volt bajom. Maximum annyi, hogy az életkorukkal képtelen voltam kibékülni és én sosem tudtam annyi idősnek képzelni őket, hanem mindig ilyen 17-18-20-nak.

huhh...
hát nem is tudom. én igyekszem a jókat megjegyezni, a rosszakat elfelejteni. de az Egri csillagokkal megszenvedtem. egy teljes hónapba telt, mire végigrágtam magam rajta. pedig 6-700 oldalas regényeket képes vagyok 3 nap alatt elolvasni. borzasztóan unalmas volt!!!

Vámpírnaplók 4. könyv, ami utána van, már el sem olvastam.

A sulis kötelező könyvek egytől - egyig.!

Én a kötelezőket mindig szívesen olvasgattam, bár be kell vallanom, hogy a gimis kötelezők sokkal érdekesebbek és jobbak, mint az általános iskolai kötetek. Hűha azokkal aztán megszenvedtem. Én nem kedveltem Jókai Mór műveit és most tartson akárki valami bunkónak, mert hogy az irodalom egyik nagy írójáról írtam ezt, de sajnálom: nekem nem jön be az írásstílusa. Kész szenvedés volt néha olvasni a könyveit, mert számomra nem volt izgalmas.
Az eddigi legrosszabb könyv talán, amit eddig olvastam az a Twilight volt. Annyira csöpögős lett, hogy a második részébe bele se kezdtem. Bár nagy hibát követtem el azzal, hogy bemeséltem magamnak, hogy: "Csak végig kéne olvasni, hátha jön egy fordulat és jó lesz." Cööh hát nagyon nagyot tévedtem.

Nekem (is) az Egri csillagok volt eddig a legkevésbé élvezhető könyv, amit eddig olvastam. Néha már annyira untam, hogy csak a szememmel követtem a sorokat, az agyam meg egészen máshol járt. Szeretem a történelmet, nagyon is, de ez valamiért nem jött be.
A Twilight-filmek első részéből durván fél órát láttam, nem is tervezek többet, de gondolkodtam azon, hogy belevágok a regénybe, "a filmnél rosszabb nem lehet, ha meg nem tetszik, nem olvasom el a többit"-alapon, de ahogy látom, nem igazán érdemes.

Én vagyok az egyetlen, aki nem találta unalmasnak az Egri Csillagokat? Én alapból szeretem a magyar történelmet, a végvári és a török ellenes harcokat különösen, szóval engem nem untatott.