London: akik szeretik

Küggyed küggyed

Rendben. De előre szólok, hogy ez még csak a kezdeti fázis...

Kedvenc Londonos képeim

Szombatonként a Story4-en van egy jó kis műsor 14:30-tól. Az a címe, hogy Fapados történetek (Airline), és tulajdonképpen az Easyjet sztorijait mutatja be. (elégedetlen utasok, járattörlések, stb) És a legjobb, hogy tulajdonképpen a London-Luton reptéren zajlik az események egy jelentős része. Megfogadtam, hogy idén majd nyitva tartom a szemem, hátha ott lesz Leo... Még ha nem is velük utazom...

Imádom Londont gyönyörű meg minden, de sajnos nem volt még szerencsém kijutni, mert elég drága...:/

hoztam egy képet

Ma furcsát álmodtam. Azt, hogy Londonban voltam és egy nem létező szögből lehetett rálátni a Tower Bridge-re, amit majdnem teljesen ellepett a víz.
Szoktam olykor Londonosat álmodni és ugyanebben a nem létező szögben szokott megjelenni a híd, most viszont szinte totálisan víz alatt volt..

Olvasott valaki a kortárs művészeti vásárról, amit Londonban rendeztek? Egy brit magángyűjtő vásárolt nagyon sok pénzért egy magyar munkát.

Jó, hogy meg nem fulladtál, nem hallottam a vásárról, hol olvastad?

saját képek még 2011 augusztusbából, ha a minőség gyatra sajnálom nem matattam bele!!!

Nem tudja valaki hogy milyen egyetem/egyetemek vannak Londonba?

Imádom Londont!! Bár még nem voltam ott De nagyon szeretnék eljutni oda és ha lesz rá lehetőségem mondjuk 10 év múlva ki is költöznék D

EmilyTaylor, ha olvasod: köszi a privit, de értelme nincs, ha visszaírni sehol nem tudok. Itt meg nem szeretném elárulni a dolgot... (még)

imááááááááááááádom

Húú emberek..
Ugye még anno írtam nagy örömömben, hogy nyáron megyek Angliába, és talán azt is írtam, hogy beszámolót is írok. Nos hát ez elmaradt, pedig már lassan egy éve voltam ott. Nagyon telik az idő. Mindegy, most nem azért akarok ide írni, hogy telik az idő, hanem, hogy egy rövid beszámolót írjak az álmom valóra válásáról.
2012.07.07-én indultunk olyan 11 óra felé asszem. Még az nap Ausztriába értünk, aztán másnap hajnali órákban Németországba voltunk már. Olyan 10-11 óra felé érhettünk Hollandiába, ahol hirtelen éghajlati változás miatt majd megfagytam a rövidnadrágba és egy szál pólóba, amibe elindultunk itthonról, szóval a legközelebbi benzinkúton egy gyors ruhacserét hajtottam végre, ahol hosszú nadrág, zokni, pulóver került rám, ja meg tornacipő. Saját magamnak köszönhetően nem voltam a toppon; az éjjel nem aludtam, maximum 1 órát, aznap nem is nagyon ettem-ittam, nagyon fáradt voltam. Lassan Amszterdamba értünk, amint leszálltam a buszról megszédültem. Hála magamnak. Megnéztük a holland fővárost, és bár nem sokat láttunk belőle az a kis része is lenyűgözött. Gyönyörű hely. Mint tudjuk Amszterdam a világ top 10 bicikli-városába tartozik, nagyon sok bicikli és biciklis volt. Azt mondta az idegenvezető, hogy tudnak németül, de hát a mcdonalds-ban nem úgy tűnt. Elmondtam szépen németül, és még talán helyesen is, hogy mit szeretnék, de hát sajnos nem értette meg az eladóhölgy szóval be kellett dobnom az elég hiányos angol tudásomat. Úgy már egyből megértettük egymást. Bár úgy látszik annyira még se hiányos, mert másoknak én segítettem fordítani, ami nagyon jól esett saját magamnak, hogy idegen országban nem fogok se én, se más éhen halni. Ezek után újra elindultunk és Belgium felé vettük az irányt, majd Franciaországba. Még világosba odaértünk a szállásra, valami Formula 1 hotel, vagy mi, ami egyébként meglepően jó szállás volt, vagyis nekem bejött.
Reggel mindenki szépen felkelt, felöltözött, stb stb. És utána indultunk a francia-angol határhoz, leellenőriztek minket. Calais-Dover útvonalon indultunk Angliába, ami egy csodás élmény volt számomra. A hajó nagyon rendezett, tiszta volt, és az emberek is kedvesek voltak. A tenger gyönyörű volt, főleg amikor rásütött a Nap. Egyszer megijedtünk, mert a tengerben vörös foltokat véltünk felfedezni, de aztán láttuk, hogy azok hínárok, vagy moszatok, már magam se tudom, hogy mik voltak azok. Ezek után megpillantottuk a fehér sziklákat és már éreztük, hogy ez Anglia! Miután leszálltunk a hajóról, fel a buszra ugye elindultunk és megnéztük a doveri várat. Hihetetlen amúgy, hogy milyen szép és sűrű kint a fű. Ezután Canterbury-be indultunk, ahol megnéztük a katedrálist. Szép "kis" templom. Itt kóstolhattuk meg a híres Fish&Chips-et, de hát én ha ma is rágondolok a hányinger kerülget. Ezután mentünk asszem Greenwich-be, amiről nem sok mindent maradt meg. Lehet, hogy ez volt az egyik program, ami helyett más lett. Ezek után már csak a szállásra mentünk, a Holiday Park-ba, de sajnos nem tudok melyikbe (lehet hogy csak ez az egy van?), egy kisvárosba voltunk, tenger mellett. Lakókocsikba voltunk, érdekes volt, és idegesítő, hogy léptél egyet és recsegett a padló. Még az nap kimentünk a tengerpartra, aszály volt, bár azt mondták, hogy most van valami aszály-dagály féle időszak. Ezután a szállásra visszamentünk, és mindenki tette a tennivalóját. Nagy nehezen sikerült este elaludnunk.

Úgy döntöttem, hogy nem írom le egyszerre az összes napot, túl hosszú lenne. De hoztam pár képet.
Mint látjátok Amszterdamban nagyon esett az eső, és én úgy gondoltam, hogy lehet, hogy most járok itt utoljára, ezért megajándékoztam magamat egy kis holland esővízzel. Teljesen átáztam. A buszon meg nem volt váltóruhám, szóval jól kiszúrtam magammal, de megérte. Sajnos az utolsó két kép nem tudom, hogy hol készült, de nem hiszem, hogy Greenwich-be, szóval szerintem a Greenwichi program elmaradt és lett helyette valami más, amiről még sajnos azt se tudom, hogy hol volt, és mi volt az.
Megpróbálom mihamarabb folytatni!
(elnézést a helyesírási hibákért, értelmetlen mondatokért, és ha hosszú lett, meg a nem tökéletes képekért.)

Most látom csak, hogy átsiklottam felette...
Szóval: http://index.hu/kultur/2013/03/14/londonban_ujabb_kortars_kepzomuveszeti_vasar_debutalt/

Illetve van még néhány londonos cikk:

A leggázabb szobrok Madame Tussaud panoptikumaiból

Kelet-európai gagyizók özönlötték el a londoni Oxford Streetet

Luxuscsokit gyártanak a londoni magyarok

Először is, köszönet a beszámolóért. Remélem folytatod, mert ebben elég keveset írtál Angliáról, Londonról. A képek egyébként szépek.
Bizony, kint a fű teljesen más, mint itthon. Külön műfaj, de zseniális, ahogy kinéz a természet a szigetországban. Olyan zöld fű sehol máshol nincs, illetve még Írországban...
Miért kerülget a hányinger a fish&chipstől? Nem volt jó? Nekem eddig tulajdonképpen mindegyik ízlett, amit kint ettem. Adtak hozzá tartárt és/vagy borsómártást is? Én a tartárt itthon sem szeretem, de a borsómártásuk zseniális.

Köszönöm szépen!
Nem, nekem egyáltalán nem tetszett, eleve nem szeretem a halat, de úgy voltam vele, hogy meg kell kóstolnom, hát ha ez más. De sajnos nem… Azt kérdezték, hogy Ketchup and mayo? Kapásból rávágtam azt, hogy ketchup. Szerintem nem kérdezte a tartármártást… Mindegy, nem is szeretem. Lehet, hogy pont a rossz helyre mentünk be. Majd lehet, hogy később még megpróbálkozok vele.
Első három nap utazás, Hollandia és Anglia kezdete volt, az utána következő 4 nap az Anglia, és ebből 3 London. Megpróbálom most befejezni az egészet.

Shakespeare szülővárosába, Stratford–upon-Avonbe indultunk reggel. Kínszenvedés volt nekem az odaút!! Úgy látszik, hogy nekem nem való ezek a hosszú, buszos utazások. Azt hittem, hogy meg fogok halni. Amikor végre odaértünk, kapásból majdnem leestem a buszról, amikor szálltunk le, utána nem bírtam normálisan menni. Shakespeare szülővárosba, egy nagyon aranyos város. Voltunk a Shakespeare múzeumban is, ami lehet, hogy a szülőháza volt, ezt most hirtelen nem is tudom. Megnéztünk ott angolul Shakespeare legfontosabb műveiből pár jelenetet, aztán különböző helyiségekben azt hiszem - bár lehet, hogy most hatalmas hülyeséget fogok írni, ami nálam megesik - ilyen hologram szerű dolgokat láttunk. Na jó, ez tényleg hülyeség. Az volt a lényege, hogy úgy nézett ki, mint egy miniszínpad, szóval a berendezés, és hogy ezekre vetítették a dolgokat. Ezt nem tudom sajnos normálisan elmagyarázni. Miután kijöttünk a múzeumból ott volt egy nem nagy tér, ahol színészek, vagyis inkább amatőr színészek játszottak. Ezt néztük egy darabig, majd tovább indultunk. Még itt a városban bementünk egy cukrászda szerűségbe, ahol igen kívánatos sütikék voltak, rózsaszín máz, meg ilyenek, én nem vettem semmit, tudtam, hogy úgy sem enném meg, de erre a cukrászdára azért térek ki, mert olyat láttam, amit még soha életemben. Egy gyerek, kisfiú, kb. 5 éves lehetett maximum pórázra volt kötve. Egyszerűen nem értettem, hogy ez most micsoda? Utána hallottam valakitől, hogy sokszor csinálnak ilyet, hogy babysitterre bízzák a gyerekeket és adnak nekik egy pórázt, hogy biztos ne vesszen el, vagy valami ilyesmi. DE HÁT EZ NEVETSÉGES!!
Innen tovább indultunk Warwick-be, hogy megnézzük a híres Warwick várat. Hát én egyszerűen beleszerettem, olyan gyönyörű volt az egész. Teljesen középkori hangulata volt. Udvari bohócok, stb. Legszívesebben beköltöztem volna, itt is a fű olyan csodás volt. Úgy látszik nekem ez az angliai fű a mániámmá vált. De ha egyszer olyan szép. És a fagyi is olyan finom volt, hogy itthon nem ettem még ilyet, pedig a váci Oázis fagyizó/cukrászda se semmi. Na hagyjuk a fagyi témát. Miután kigyönyörködtük magunkat a várban, ahova még egyszer biztos elmegyek, a szállás felé vettük az irányt.

Másnap reggel nagy volt az öröm a részemről, hisz indultunk LONDONBA!!! Túl nagy is volt az öröm, hisz, amikor utaztunk Londonba egy idióta megelőzött, majd hirtelen fékezett, és ezt kétszer is eljátszotta. Hallottam, hogy azt mondták, hogy valószínűleg összeakarta törni az autóját, mert hogy külföldi volt a rendszámunk (ugye H) és azt hitte, hogy majd elbénázza a sofőr, de nem jött össze. A rendszámát megjegyezte valaki, és az idegenvezető feljelentette őt. Ja, és e szép emléken gondolkozván, eszembe jutott, hogy én meg ilyenkor megfejeltem az ülést, az ülésen lévő kemény tálca részt. Meg valaki pont állt, egy tanár, az meg elesett... Vannak azért kint is idióták... Ezek után megértük azokat, aki legelöl ültek az ablaknál, szóval emeletes busszal mentünk, és akik legelöl ültek, azok előtt csak az ablak volt, meg tartó rész, stb.. Szóval helyet cseréltünk... Amikor megláttam az első London tábla feliratot a szívem elkezdett hevesebben verni, tudtam, hogy mindjárt ott vagyunk. Persze ez nem jött olyan hamar, hatalmas forgalmi dugó volt, úgy hogy vártunk, de aztán valamilyen alagutak alatt begyorsult a forgalom és szempillantás alatt a britek fővárosában lettünk. És szinte rátapadtam az ablakra, és alig bírtam a fenekemen maradni, leakartam szállni. Olyan elbűvölő volt, mintha valamelyik álmomat jártam volna. És itt megértettem, hogy ha valamit elképzelek, az úgyis lesz. Elakartam menni Londonba, elmentem. Ha adódik alkalom ki kell használni! Egész nap Londonban voltunk, és én itt akartam maradni. Anyával beszéltem telefonon, hogy én itt fogok maradni, engem nem visz innen el senki. Azt mondta, hogy amint leérettségiztem visszajöhetek, mármint lakni, de az még olyan sok idő! Minimum 5 év. Ezen a nap folyamán láttunk sok szép, és érdekes dolgot; londoni kormányzati negyeddel ismerkedtünk - Parlament, Big Ben, Westminster Abbey, St. James’s Park, Buckingham Palota, őrségváltás, Whitehall, Downing Street 10., lovastestőrök laktanyája, Trafalgar Tér,. London Eye. A Big Ben csodálatos volt, és azt is megtanultam, hogy a Big Ben az nem az egész épület, hanem az épületnek az egyik része. Fhúú a Westminsteri apátságot láttuk először, amikor leszálltunk a buszról. Elképesztő volt. Ez egy gótikus remekmű! A Buckingham Palota körül hihetetlen sok ember volt, hisz pont akkor értünk oda, amikor volt az őrség váltás, de sajnos nem láttunk belőle sok mindent. Ezek után még nagyon sok mindent láttunk, de túl hosszú lenne leírni mindent. Még két dologról szeretnék írni. St. James’s Park, ettől jobb, és szebb parkot még életemben nem láttam. Tisztaság, tisztaság mindenhol. Nem volt szinte sehol szemét. Sportoló emberekből nagyon sok volt. Valaki futott, valaki ugrókötelezett, és még sorolhatnám.. És itt is nagyon sok ember volt, szerintem az emberek háromnegyed része turista volt. A másik dolog az a London Eye. Mielőtt felszálltunk remegtem. Egyszerre féltem és örültem, hogy mindjárt felszállunk. Hihetetlen élmény, szinte egész Londont láttuk, és olyan lassan haladtunk mintha nem is mozognánk. Csodálom, hogy nem sírtam. Ezután bementünk egy moziba, jó, az túl gyenge kifejezés, hogy mozi. 4D-s filmet néztünk meg, és nagyon durva volt, maximum 10 perc lehetett az egész. Londonról néztünk meg egy filmet. Most gyorsan megkerestem a neten, nem is volt még 5 perc se. Erről lenne szó. Most, hogy én is megnéztem újra, mindjárt rám tör a sírhatnék. Annyira hihetetlen még számomra... Visszaakarok menni!

Sajnos nem tudom most befejezni, de megpróbálom még ma este. A képek Londonról, álmaim váráról, és még sok dologról. (elnézést a helyesírási hibákért, értelmetlen mondatokért, és ha hosszú lett, meg a nem tökéletes képekért.)

Értem. Akkor a hal maga volt a probléma.
Ketchup és majonéz? Furcsa, én eddig Londonban mindig tartárral és/vagy borsómártással kaptam, szó sem volt majonézről és ketchupról is csak annyi, hogy esetleg hozzanak-e az asztalra egy flakonos verziót.
Stratford–upon-Avonba egyszer én is nagyon szeretnék eljutni. Nagyon szeretem Shakespeare-t, szívesen megnézném én is a szülőhelyét. Eddig csak a Globe Színházra volt lehetőségem, de majd egyszer remélem összejön ez a másik város is. Ahogy leírtad, biztosan nagyon szép és izgalmas lehetett. A "hologramokat" pedig el tudom képzelni. Londonban is gyakoriak az efféle megoldások a különböző műzeumokban és kiállításokon. Sőt, a lutoni reptéren is van ilyen. (egy holo-bácsi meséli, hogy mire vigyázz és mit nem vihetsz fel a gépre, stb. ) Mindenesetre nagyon ötletes és jópofa, az tény.
A buszozás nem csodálom, hogy "kikészített". Én sem nagyon szeretem a hozzú utakat ilyen formában. Ezért is inkább repülök. Kényelmesebb és gyorsabb és ha jól szervezed, jóval olcsóbb is, mint a busz. Majd egyszer próbáld ki úgy is.
Majd egyszer én is ki akarok próbálni kint egy "cukit", de nem nagyon futottam még bele ilyen üzletbe. Mások fotóin láttam már kirakat-képeket, ott viszont már elég gejlnek tűnő cuccok voltak, amit szerintem én sem ennék meg. Egyébként javaslom, hogyha kint édességre vágysz, menj be egy Marks&Spencerbe, de inkább Sainsbury'sbe vagy Tescóba és vegyél cheesecake-t. Személyes kedvencem a citromos, mennyei. Nem édes, mégis kellemes és könnyű, én imádom. A párom jobban szereti a vaníliásat, illetve a csokisat (de vannak bogyósgyümisek is), viszont nekem ezek már nagyon édesek és egy kis szeletet is nehezen tudok belőle legyűrni. A citromos viszont... Jajj, nyami...
Pórázon a gyerek? Ilyet még én sem láttam.
Egy ismerősöm nekem is bébisíntérkedett kint és sikeresen el is hagyta egyszer az egyik lurkót, még szerencse, hogy egy hatalmas plázában így viszonylag hamar meg is lett. Viszont a család lapátra tette, nem vigyázhatott a gyerekre már, illetve onnantól kezdve minden költségét neki kellett állnia, már semmit nem fedeztek neki. Szóval gondolom emiatt "praktikus" ez az eszköz ott...
Warwick is nagyon szép lehetett... Szeretem nagyon én is a várakat, kastályokat... Van egy sajátos hangulatuk, meg illatuk.
Hoppá. Azért durva ott a közlekedés, nem is kicsit. A dugó nem újdonság, volt már nekem is részem benne, igaz, nem volt vészes, mert csak a vonatig kellett lejutni, ott pedig már nincs dugó. Én vonattal szoktam a "reptérről" bemenni a városba, gyorsabb és megbízhatóbb, mint a busz. Illetve egyszer a belvárosban kerültünk dugóba. Le is szálltunk, mert meguntuk, hogy alig halad a sor... Inkább elindultunk gyalog.
Ó, igen, az első élmények... Én is emlékszem, amikor először léptem ki az utcára, hatalmas élmény volt, alig hitten el... És az a durva, hogy ahányszor visszamész, annál "rosszabb" lesz... Én most már tisztára "megőrülök", amikor megérkezünk. Be nem áll a szám, vigyorgok, stb. És igen, ha látok valami felvételt a városról, akkor elbőgöm magam. Vannak Londonos útifilmjeim, amiket rendszeresen megtekintek és mindig sikerül sírnom rajtuk. Anyám meg is állapította, hogy nem vagyok normális. Néha már én is eljátszom a gondolattal, hogy bekattantam, de nem baj, London csodás, egyszerűen nem lehet nem szeretni... Én is imádom, az a hangulat, ami ott fogad, semmi máshoz nem hasonlítható... Engem mindig megnyugtat, feltölt, felvidít és "otthon érzem magam".
Aranyos lehetett az a telefonbeszélgetés. Anyukád nagyon megértő, az enyém nem az. Ő hülyének tart és mindannyiszor a fejemhez vágja, hogy magyar vagyok és hogy ha rajta múlik, nem megyek innen sehová. Mondjuk egyre inkább úgy érzem, hogy hosszabb távon Londonban élni tényleg nem tudnék. Inkább valami környező kisvárosban, ahonnan hétvégente be lehet utazni a citybe és ki lehet kapcsolódni. Hosszú távon nem nagyon bírnám ezt a zsúfoltságot. Mert azért ha kint vagyok, szoktam én bosszankodni is, főleg a tömeg miatt. (amikor az emberek jönnek haza a munkából, nagyon durva a tömegközlekedés, vagy belefúrod magad egy heringjáratba vagy pedig állsz a peronon és elmegy 25 metró, de egyikre sem férsz fel, s közben mögötted és melletted egyre gyűlnek az emberek, akik szintén nem...)
Szép is a kormányzati negyed... Emlékszem, amikor először ott jártam, úgy kellett összekaparni az államat a földről. Piszok hatalmasak azok az épületek, sokkal kisebbnek képzeltem őket. Szó szerint hangyának éreztem magam előttük...
Bizony, a Big Ben. De ezt én is elmeséltem volna neked. A Big Ben nem a torony, nem is az óra, hanem maga a harang. Illetve a harangot pedig Sir Benjamin Hall-ról nevezték el. A másik híres torony pedig a Viktória-torony.
Az őrségváltás szerintem nem akkora szám. Egyszer még érdekes és ha az ember ott jár, persze, nézze meg, lásson ilyet is, de bennem olyan nagyon mély nyomokat nem hagyott. Plusz akkor jó, ha az ember valamennyire közelről tudja nézni, úgy látványos. De sajnos, ahogy írtad is, ott mindig nagy a tömeg. És azért, hogy jó helyem legyen, nem fogok 2-3 órával előbb odaállni. Az mind értékes, drága idő...
A St James's Park tényleg gyönyörű. Bár szerintem London összes parkja az. A másik nagyon szép még a Regent's Park. A kis pavilonjával és a rengeteg madárral... Majd egyszer azt is ejtsd útba.
Amúgy valóban ha bemész egy londoni parkba, mindig tele van kocogókkal, sportolókkal. Kedvencem a korán reggeli parki séta, pláne ősszel. Rövidgatyó, kicsi póló és ezek ott szaladgálnak, én meg még kabátban is vacogok.
A London Eye nekem eddig kimaradt és valószínűleg ki is fog. Annyira nem vonz. Láttam már a várost madártávlatból, még a St Paul's kupolájából, ahová hősiesen felmásztam a pici csigalépcsőkön. De maximálisan megérte... A mozi egyébként jó lehetett. Milyen klassz, hogy van fent róla videó, így el tudod tenni emlékbe. Gondolom sokan voltak az óriáskeréknél. Én egyszer jártam közvetlenül mellette busszal, de hatalmas volt a sor, alig lehetett látni a végét. De gondolom ti előre megvettétek és nem kellett sorban állni. Legalábbis ha már, akkor ez a praktikusabb megoldás.

A mai napon elhunyt az első női miniszterenök, a Vaslady, Margaret Thatcher.

Imadom Londont !