Elveszve a fantasy világában

Kelsey remélem segítettem | Fuller, igen, közlöm őket

ó, bocsi, elfagytam és ennyiszer küldte el :S

én nekem is ez a véleményem bár tiszta Harry Potter fan vok úgyhogy mindegy ^^P

amúgy oltári jó a cikk

Teljes egyetértés a cikk írójával. Szerintem amit manapság csinálnak, az már szánalom... Egyébként; én még mindig talárt akarok, csillogás helyett. Éljen Harry Potter.

Teljesen igaza van a cikk írójának! És ez nem csak a Twilightal van. Nem mintha nem szeretném, de van jobb dolgom is, mint hogy akkor is bálványozzam a kedvenc sztárom, amikor épp hányok attól ahogy kinéz egy premieren. Erről ennyit. De olyanok, hogy Justin Biebertől szó szerint elájulnak. Nekem ez magas. Ezeknek az embereknek segítségre van szükségük. Lassan már lesznek olyan pszichológusok, akik külön ezzel a problémával fognak foglalkozni...

A ciknek igaza van de azért néha nem árt egy kis álmodozás ugye?Ugyértem ki kel kapcsolni náha és van akinek ez az álmodozás megadja azt a kikapcsolódást amire szüksége van persz határokon belül.

Hát... Én viszont akkor sem értek egyet. De ez milyen cikk már? Mindegy. Én nem vagyok az a fajta, aki mindenütt neki áll kitárgyalni a kis bonyolult lelki világát, úgyhogy most is megkíméllek titeket.

Ja és felismertem ám az írásod.

szerintem Robert és Daniel nem is jóképűek.nem tudoom,h miért istenítik Robert-ot..hiszen olyan ocsmány..de persze ez az én véleményem..
amúgy meg imádok álmodozni..<33

Sziasztok
Félreértés ne essék, az ÁLMODOZÁS nagyon jó. Magam is elszoktam lenni a saját világomban. Én az imádatról beszéltem, mert nagyon veszélyes tud lenni. Rágoogle-zhattok, hány ember nyírta ki magát, mert nem bírta elviselni a valóságot.

Valóban, egyik sem szép. Én sem értem mire fel istenítik főleg Robertet

sztem vmenniy álmodozás mndenkinek kell.

hát én nem vok se Harry Potter, se edvárd akármicsoda fan...

Hallotam arról hogy valakik Amerikában bementek a sulijukba Mátrix fanok és megöltek mindenkit a teremben utána meg egymást is megölték (Mátrixos ruhában meg szemcsiben voltak). Vagy az az öreg nő aki kiugrott a 23-ik emeletről mikor Bobby meghalt a Dallasban (aki később visszatért a Dallasba) vagy a gyerek aki azt hitte hogy tud úgy repülni mint azok a furcsa japán?/kínai? mesefigurák (nem tudom a nevüket, ilyen felhőkön repültek vagy mi) és kiugrott az erkélyen ...

ez csak annyiban hasonlít rám h én GYŰLÖLÖM a valódi életemet és csak a saját kitalált világomban szeretek lenni

én is szeretek ábrándozni és sztem mindenki szokott is ábrándozni !!!!

Orsy0430val értek eggyet. Én is szeretek ábrándozni, mindig ezt teszem. Van mikor nem akarm, de önkéntelenül elkalandozok.

Végre egy igazán jó cikk a Starityn! Érdekes témával foglalkozik és nagyon okosan. Álmodozni mindenki szeret, de attól még nem lesz jobb a valódi élet. Azért tenni kell. Az egyensúlyt kell megtalálni. Én is álmodozom, ó, hajajj, de mennyire! De közben azért élem az életem, csinálom, amit kell és tudok szeretni valóságos, "hétköznapi" embereket. Rajongani nem feltétlenül káros. Gazdagítja az életet, ha közben az ember tudja a határokat és nem vonja ki magát a valóságból. Azért nem kell kikosarazni a kedves szomszédfiút, mert Edward az álompasi. :XD Szerintem az ilyen elveszett "lelkekből" lesznek végül a filmek jól ismert "macskás szomszédasszonyai" Szóval csak ésszel, gyerekek, csak ésszel.

Sztem nem is baj ha valaki sokat képzeleg, fantáziál, nekem például éppen jól jön mikor vmi újat kell kitalálnom, és igen gyakran nem a szabadidőmben kalandozok el hanem mondjuk tanórán. Sztem csak arra kell figyelni hogy ne meneküljünk mindig a gondok elől ebbe a fiktív valóságba, próbáljunk inkább erőt meríteni innen a megoldásukhoz.