OFFTopic IV

jól bebuzult ez a Viktor gyerek

nem köll ide de jó az izlése olyan cipője van, mint nekem

tudom, senkinek nem fog tetszetni.. de azért belinkelem.

Mert igenis létezik igaz szerelem.
Volt egy fiú és egy lány. Éppen 120-al száguldottak egy poros úton, mikor a lány így szólt: Lassíts!Félek... Rendben ,lassítok, ha azt mondod szeretsz. Szeretlek -mondta a lány- De most már lassíts.! Jól van,ölelj át.Felelte a fiú, a lány át is ölelte.-Vedd le kérlek a bukósisakot és vedd fel,mert engem már szorít!
~ Másnap az újságban: Motoros baleset ,egy halott fiú és egy túlélő lány.~
A fiú már korábban érezni kezdte, hogy nem fog a fék,de úgy gondolta minek szóljon a lánynak, az úgyis megijedne.Inkább még egyszer hallani akarta, hogy szereti és megölelni és úgy meghalni. Ez az igazi szerelem.

Akkor üdvözöl egy senki, mert nekem tetszik, szerintem nagyon jó szám, tetszetős hangzása van.

na ez a száma van naki is. mármint csak ez a száma.

nemár, az ilyentől mindig szomorú leszek, még ha nem is igaz

ne bőgess meeeg

Nem vagy egyedül.

Igen, én is, csak muszáj volt, mert... nem tudom.. :S

nekem is tetszik

Ajjj, nem szeretek ilyeneket olvasni, mert szomorú leszek

olyanszép! de olyan szomorú

Naa ki esik ki

A szomorú Megan fanoknak.:

Ééééés a legjobb:

Hajrá Mimi és Gergő

A csaj jusson tovább áááááá

Ezen múltkor jól bebőgtem:
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond \"legjobb barátom\".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával Én megvigasztalom, ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit...
El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt.
Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: \" Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom...\"

HAJRÁ SZABÓ MARIANN