Állatvédelem

Spongyát rá, elfogadom az álláspontodat, de nem értek vele egyet.

Igen, ez nálam nagyon meglátszik. Nem tudok odanézni, teljesen lemerevedek, és igyekszek mindig a lehető legkisebb zajt keltve nagyon gyorsan elpucolni a helyszínről, hogy még véletlenül se vegyen észre. Idén tavasszal az egyik iskolai nap végén jöttem haza este 7 körül, és a szokásos útvonalam egyik részénél szabadon császkált két, számomra minden tekintetben ismeretlen, nagytestű kutya. Na ott is annyira berezeltem, hogy megkerültem azt a szakaszt, és másik úton jöttem haza. Vagy a másik: szintén iskolából jöttem, de ekkor rendes tanítási nap volt, fél 9-ig tartott az óra. (esti gimi) Sötét volt, nem láttam semmit, csak a világításom fényét. Egyszer csak azt láttam a szemem sarkából, hogy valami ott áll mellettem, de mozdulatlan. odanéztem, hát egy ilyen kis picsányi hegyesfülű szobakutya... Hirtelen történt, meg se mukkant, de úgy megrémültem tőle, hogy olyat üvöltöttem reflexszerűen, hogy a kutya még jobban megijedt, mint én, sarkonfordult, és elrohant... Vicces eset volt, még én is mosolyogtam rajta, barátom meg rámragasztotta a Tarzan becenevet.

Szóval, nálam ez tényleg fóbiaszintű félelem. A másik, meg ugye hogy mozgássérült vagyok, ergo, hogyha nekemtámad, nemigen tudok mit tenni, valószínűleg otthagynám a fogamat...

Elárulom, pont annyi esélyed lenne, mint egy nem mozgássérültnek. Ha egy nagyobb testű kutya bevadul, ott az egészséges lábú ember se igen tud mit tenni. De hidd el, nem olyan vadállatok ők, mint amilyeneknek a félelmed mutatja.
Azt az ordítozós dolgot nagyon jól tetted! Azt mutattad neki, hogy te vagy az erősebb és ha nem húz el, akkor szétszeded, mint óvodás a papírkutyát. Meg is futamodott, nem? Önbizalom kell, és akkor nem mer megugatni. Nem is fognak próbálkozni. Tisztelni fognak. Komolyan!
De tudod mit? Valamilyen szinten megértelek. Én a pókoktól félek hisztérikusan. Tudom, hogy nem bánt, tudom, hogy nem akar felzabálni meg ilyenek, de egyszerűen ha meglátok egyet jön a remegés, a gyomorrángás és végem van. Azt is bevallom, hogy ez még irracionálisabb félelem, mint a tiéd. Szóval mindenkinek vannak fóbiái. De a kutyák legalább aranyosak.

Hamár a fóbiák a téma akkor azon táborokat erősítem akik félnek a kutyáktól és a pókoktól. Ami így a kutyákat illeti,hát talán egy gyerekkori emlékhez nyúlhat vissza mikor megkergetett egy kutya a strandon...elvileg csak játszani akart de baromira megijesztett. Azóta félek a kutyáktól,főleg a nagyoktól. Persze vannak kivételes esetek,az ismerősök kutyáit meg tudom szokni,ez az egész a számomra idegen kutyákra mondható inkább el. Egyébként a vicc az hogy mielőtt ez kialakult,volt 2 kutyánk,bár igaz,nem is emlékeztem rá amíg nem mondták. Próbálok megbékélni velük,több kevesebb sikerrel. Én jelenleg teljesen macskapárti vagyok,és az biztos hogyha akár csak egy kicsit is megkedvelem a kutyákat,akkor is a macskák lesznek nálam az elsők. Ami pedig a pókokat illeti,ahoz semmit nem tudok kötni,egyszerűen csak félek/undorodok tőlük,nem tudom az okát de ezt a fóbiát viszont nem tudom legyőzni,nekem a pók az ellenség .

Ezzel nincs is semmi gond. Valaki macskás valaki kutyás valaki tengeri malacos. Nem kell, hogy mindenki a kutyákat szeresse. Kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától. Az állatvédelembe ugyanúgy beletartoznak a macskák is meg a lovak is meg bármilyen más állat. Nincs azzal baj ha valaki nem annyira szereti pl a kutyákat, de azért nem kell bántani. Mert a baj ott kezdődik amikor az emberek a saját állataikat bántják vagy nem adnak neki adni, mert minek. Az ilyen emberrel pont ugyanazt kéne tenni.

Ezzel teljes mértékben eggyetértek. Valóigaz hogy a kutyák nem a szívem csücskei de ettől még sosem bántanám őket. Sőt,semmilyen más állatot sem...egyszerűen szörnyű hogy sokak mikre képesek,ha tehetném én mindet börtönbe csukatnám. Az állatok is élőlények,nem kell őket bántani...akkor inkább ne tartson állatot. Persze ha annak az embernek kéne átélnie azt amit az állatnak,az már nem tetszene neki,ezt lefogadom..pedig lehet jobb lenne,legalább néhányan tanulnának belőle vagy legalábbis kellőképp megijednének. Nagyon remélem hogy megélhetünk még egy olyan korszakot ahol az állatvédelem(és a környezetvédelem) kerül előtérbe.

Igen, ez óriási probléma, én úgy gondolom. Nagyon sok ember fel se fogja, hogy ha vesz bármilyen állatot, az felelősséggel jár. Gondoskodni kell róla. Lehet, hogy ez nagyon sarkos elképzelés, de én úgy vagyok vele, hogy aki képes kegyetlennek lenni azzal az állattal, amit önszántából befogadott, esetleg még pénzt is adott érte, akkor az akár embertársaival is képes kegyetlennek lenni. Nem hinném, hogy az a kislány, aki nemrégiben élő kutyakölyköket hajigált a vízbe merő szórakozásból, amúgy egy édes-helyes, jószívű teremtés lenne. Ott valami probléma van. Méghozzá nem is kicsi. Mélységesen felháborít az emberi kegyetlenség és ostobaság. Én magam lelkes állatvédő és állatbarát vagyok. Mindig is szerettem befogadni kóbor állatokat. Sokszor hoztam haza elárvult cicákat, kutyusokat, sőt, volt galambom és csókám is. Ha valaki nem szereti mondjuk a kutyákat, engem nem zavar. De az már igenis zavar, hogy megkínozza, súlyosan bántalmazza, éhezteti és még ki tudja milyen kegyetlen dolgokat művel vele. Szerintem hozzá kellene tartozzon a kultúránkhoz, hogy tisztelettel bánjunk a Föld más fajú teremtményeivel is. De hát egymással sem bánunk tisztelettel, szóval álom-álom, édes álom. Nagy út van még az emberiség előtt.

a depis halakról én is hallotam, de az nem kamu. tényleg meghalt az egyik ismerősünk hala, mert szegény egyedül volt a gömbakváriumban, de azt mondták semmi baja nem volt.

Mondtam, hogy abszolút nem tudatos reakció volt ez a részemről, azért kezdtem el üvölteni, mert megijedtem tőle, normális helyzetben kussolok, és minél hamarabb elhúzom a helyszínről a csíkot...

Egyetértek!
Te már tudod, hogy a macska nálunk szent és sérthetetlen, nos, most a többiek is megtudják, de én őt nem tudnám bántani... Persze, megfegyelmezem ha pofátlan és pl felmegy az asztalra (orrkoppintás), na de ilyen durva dolgokat soha... Meg majd a kutyát is gondolom kiskirályként kezeli a família, szóval számomra érthetetlen, hogy egyesek mért vetemednek ilyen durva dolgokhoz... Én speciel ezeknek az mellett, hogy visszakapják a tetteiket nem börtönbüntetést, hanem elmegyógykezelést írnék elő, aztán ha nem tanulja meg a dolgot, akkor marad a diliházban egész életére.

Igen, simán börtön büntetés járna egy állatkínzónak. Nem vagyok USA fan, de az állatvédelmi törvényeiket simán átvehetnénk. Régen néztem a Phoenix-i állatrendőrséget vagy valami hasonló címe volt, és olyan dolgok voltak benne, hihetetlen mire képesek az emberek az állatokkal szembe és szó se volt támadásról az állatok részéről.
Van némi belátásom az elhagyott kutyák sorsára, és néha olyan dolgokat látok/hallok, hogy a szívem bele szakad. Mikor egy nem is mondom mi, mert kitiltanának kirakta az útszélén a kutyáját eltörte a lábait és kinyomta a szemeit és elhajtott. Na most az ilyen az ember? Hogy tud ilyet csinálni? És a kutya meg a gazdájába bízik és szereti, az meg ezt teszi vele. És az a durva hogy az ilyen kutyák még utána is tudnak bízni az emberekbe. És ez csak egy eset... Nagyon szomorú, hogy ilyen "emberek" élnek...

Én nem tartom magamat állatbarátnak, pont azért, mert csak elnézegetem, ahogy elvannak, élik az életüket, de én nem akarok belefolyni ebbe. Nem tudom, hogy szoktad-e nézni az Animal Planeten az Állatrendőrség Houstonban/Phoenixben c. műsort. Ott nagyrészt sérült, beteg, magára hagyott, éheztetett, kínzott/bántalmazott állatokat mentenek meg az ilyen szívtelen, nemtörődöm emberektől, és bizony sokszor már nem tudnak értük mit tenni. Ezeket a sokszor elég felkavaró képeket én is összeszorult szívvel nézem végig, és tudok örülni, mikor valamelyik megmenekül, és szerető, új otthont kap. És azért az elkövető gazdák itt is olyan gyermeteg hazugságokkal próbálják elkerülni a pénzbírságot/börtönt, hogy az már nevetséges...

Szóval ezzel az egésszel csak azt akarom érzékeltetni, hogy valamilyen formában szeretem én is az állatokat, de a félelmeim, hozzá nem értésem, és egyebek miatt nem tudok velük együtt élni. Rosszat viszont nem kívánok egyiknek sem.

Nem kerülte el a figyelmem, hogy úgymond akaratlan reakció volt ez a részedről, de akkor is azt mondom, hogy ez volt a legjobb, amit tehettél. Mármint amiatt, hogy ennyire félsz tőlük. Ha te látszol az erősebbnek-hangosabbnak, akkor ő fog megfutamodni, mint láthattad is. Azon a Tarzanos beszóláson nagyon jót nevettem. Szerintem te jó fej vagy. Off vége! Védjük az állatokat.

Azt én is hallottam, hogy a kutyák megérzik, ha félnek tőlük, hát ezért nem kedvel engem egy kutya sem (de hát viceversa, szóval...)

Én is szoktam nézni az Animal Planet ilyen témájú műsorait és komolyan mondom, sokszor a sírás fojtogat. Mutatják azt a sok megkínzott, félholtra éheztetett, összevert és még ki tudja hány módon megkínzott kutyát-macskát és elszorul a szívem. Hogy képes valaki ilyesmire? Nem tartom túlzásnak a börtönbüntetést sem ilyen esetekben.

És ez a normális felfogás szerintem. Vannak akik nem szeretik őket különböző okok miatt, nincs ezzel baj. Különbözőek vagyunk. De aki bántja az már megint egy más téma.

Nos, a kutyáktól elkanyarodva, számomra még mindig rejtély, hogy a tengerimalac miért lett tengerimalac (azon kívül, hogy a német elnevezés tükörfordítása). Sokat olvastam erről, több elmélet is van, de számomra egyik sem igazán meggyőző; az állatnak ugyanis sem a tengerhez, sem a malachoz nincs semmi köze, mégis a legtöbb nyelven benne van az elnevezésében a 'malac' jelentésű szó. A spanyolok közelebb álltak a valósághoz, az ő elnevezésük szerint 'indián nyulacska' (conejillo de Indias).

Ha valaki tud erről bővebb infót, akkor szívesen veszem.

Én nem vagyok az a nagy állatgyűjtő - pasik nem számítanak! - de elvből elítélem akik abban lelik örömüket, hogy egy állatot megkínozzanak! Az más, ha esetleg, ne adja Isten meg kell magadat védeni, nekem is volt ilyen (azóta félek a nagyobb testű kutyáktól )
De pl. a múltkor pont velem esett meg.. hogy jöttem haza a boltból és hallottam valamiféle nyüszítést.. Aztán kiderült, hogy nem is az volt, hanem valami elmebeteg állat négy vagy öt darab kiscicát beledobott a helyi lerakóba. És még arra is figyelt, hogy úgy lelakatolja azt a kukát, hogy ne tudjuk felfeszíteni.
Komolyan én a végén már sírtam, pedig hát - mint ahogy mondtam - én nem vagyok állatbolond, de az ilyen még engem sem hagy hidegen.

Hát, akkor ennyi, van egy indián nyulacskád, ha nem tetszik a tengerimalac! Ez szerintem is pofásabban hangzik...

Jó felvetés.. nekem volt két tengeri malacom, de utálták a vizet, és egész nap csipogtak. Ráadásul úgy betartották a kajaidőt, hogy az félelmetes!! Ha délben pontban nem volt esetleg friss víz, úgy beszóltak, mint az autóriasztó!

Mondjuk a tengeri- egyetlen logikus magyarázata a tengerentúli származás, vagyis hajóval hozták be Európába. Ebben nagyjából minden forrás egyetért. A malac már sokkal homályosabb. Valahol onnan eredeztetik, hogy visít, mint egy kismalac; más források szerint azért, mert túrja a földet; megint mások szerint, mert állandóan eszik; de olvastam már olyat is, hogy a füle/alakja miatt. Amúgy spanyoléknál ez csak a nagyon hivatalos elnevezés, hogy indián nyulacska, a köznyelvben csak a hangja után "cui"-nak vagy "cobaya"-nak hívják (s állítólag utóbbiból van a tudományos cavia elnevezése is).