A magyar rock története

Bródy János (Budapest, 1946. április 5. –) SZOT-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró. Maróti Géza építész dédunokája, Bródy András közgazdász fia.

1964-ben, az érettségi után került az Illés-együttesbe, ahol, mint mondja, kiderült: a dallamokhoz illeszthető szavak egymás után rendezéséhez neki volt a leginkább tehetsége. Első házasságából három gyermeke született: Dániel, Luca, Barbara, a másodikból született Máté.

Sokat tett annak elfogadtatásáért, hogy a beatmuzsika nyelve lehet magyar is. A hatvanas évek beatkultúrájának egyik sztárjává vált, afféle szószólóvá. Diplomáciai érzéke, intelligenciája komoly segítséget jelentett kimondani a tegnap még kimondhatatlant. Többnyire Szörényi Levente zenéire írt szövegei slágerek és kortörténeti dokumentumok egyszerre: Amikor én még kissrác voltam, Good Bye London, Little Richard, Sárga rózsa. Nagy gyakorlatra tesz szert, miként lehet a cenzúra sáncai mögé juttatni „ártatlannak” látszó sorait. De a Koncz Zsuzsának írott Ha én rózsa volnék okán boltokból visszarendelt és bezúzott Jelbeszéd album egyszer s mindenkorra kijelöli mozgásterét.

Az 1973-ban felbomlott Illés-együttest követően a Fonográf steel-gitárosa, szövegírója lett. A Fonográf nemcsak zenekar, hanem alkotóműhely is volt. Itt készültek Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezei is, melyeknek értelmi és olykor zeneszerzője Bródy volt. Szövegeit ebben az időben még erősebben cenzúrázták, mint korábban, de ő mindig megtalálta a lehetőségét annak, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen.

Önálló előadói karrierje 1978-ban kezdődött a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival. A műsor már akkor Az utca másik oldalán címet viselte, kifejezve az alkotó művészi magatartását. Ezzel a címmel jelent meg 1994-ben negyedik önálló lemeze, amelynek előzményei 1980-ban a Hungarian Blues, 1985-ben a Ne szólj szám és 1989-ben a Hang nélkül c. albumok voltak.

Munkásságában jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek, amelyeknek szövegét írta (Kőműves Kelemen, István a király, Doktor Herz, Fehér Anna, Will Shakespeare vagy akit akartok). Élete egyik legfontosabb előadása volt 1994-ben a Madách Színházban Az utca másik oldalán című, valamint néhány éve eddigi legnagyobb szabású koncertje a Budapest Sportcsarnokban, több mint tízezer néző előtt. A kamara jellegű előadások állnak hozzá közelebb, így járja az országot manapság is. Dalokat énekelni még mindig jó – mondja. Közben továbbra is ír dalokat barátainak, régi zenésztársainak.

Legutóbbi albuma 2002 elején jelent meg, „Kockázatok és mellékhatások” címmel.
SZOT-díj (1981)
Kossuth-díj az Illés együttes tagjaival megosztva
Az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke

A Vágtázó Halottkémek 1975-től 2001-ig létezett magyar együttes, amelyik az általa létrehozott mágikus népzenét játszotta. A punk mozgalomnál előbb indultak, attól függetlenül. Zenéjük a Világegyetem örök alkotóerejéből, az ősi népzene elemi erejű ősforrásából született. Rendkívüli energiájuk és a népzenei indíttatás miatt gyakran etno-punk zenekarnak tekintik őket. Nevük angolul Galloping Coroners, németül Rasende Leichenbeschauer, a rövidített VHK alak is használatban van.

Árvai Viktor – üstdobok (1983-1986)
Balatoni Boli Endre – üstdobok (1986-2001, 2008-)
Czakó Sándor – szólógitár (1975-1990)
Dr. Grandpierre Attila – ének (1975-2001, 2008-)
Ipacs László – dobok (1975-2001)
Mestyán Ádám – basszusgitár (1996-2001, 2008-)
Molnár György – szólógitár (1975-1980)
Molnár Lajos Lujó – szólógitár (1996-2000, 2008-)
Németh László Fritz – szólógitár (1982-2001, 2008-)
Pócs Tamás (Tompox) - basszusgitár (1978-1981)
Simon Miklós – basszusgitár (1975)
Soós Lajos Szónusz – basszusgitár, hegedű, torok (1980-1995, 2008-)
Szabó Kristóf – dobok (2008-)
A VHK 1975-ben alakult meg Grandpierre Attila baráti társaságából Budapesten. Az alapító tagok: Grandpierre Attila (ének), Czakó Sándor (gitár), Ipacs László (dob), Pócs Tamás (basszusgitár) és Molnár György (szólógitár). Kezdettől fogva ösztönös zenét játszottak, teljesen szokatlan, ősi zeneértelmezésben. A zenekar tagjai elektromos gitárokkal is át tudták adni rendkívüli élményeiket egy bennük égő világról. 1986-ig be voltak tiltva, mégis gyakran léptek fel, mert olyan rendkívüliek voltak, hogy sok szervező vállalta a fellépésükkel járó kockázatot. Első fellépéseik rendkívüli hatására jellemző, hogy minden előzetes várakozástól eltérő, hihetetlen eseményként élték át a jelenlevők. „Először azt hittem, ilyen zenekar nincs is. Nem hallottam őket sehol játszani. Aztán kiderült, hogy van. Hallottam egyszer. Úgy tűnt, nagyon jó zenekar, bár a szöveget egyáltalán nem lehetett érteni, és a zene teljesen torz volt. Mintha minden ott történt volna a színpadon, a zenekar tagjai közt, de ennek ellenére kifelé, a közönség felé, és mintha semmi nem lett volna előre megírva, csak a szöveg. Aztán később kiderült, hogy mindez pontosan így van, csak néha még a szöveg sincsen megírva. Improvizáció az egész. Minden. Minden hang és minden szó. Csakhogy ez sem igaz. Biztos vagyok abban, hogy ebben a zenében – bármilyen kaotikus, improvizatív, össze-vissza, határozatlan, támadó… is …látszólag – semmi sem kitalálatlan. Egy abszolút pontos, és szavakkal ugyan nem, de magával az előadással és a zene-eseménnyel egyértelműen leírható teste van. Mert kompozícióról nem lehet itt írni. Ez nem kompozíció. Ebben a zenében minden eleve adott, attól a pillanattól fogva, hogy a múltban valakiben megszületett az ötlet: ezt kell csinálni; sőt, sokkal régebben adott minden, mindannyiunk elfojtott kollektív tudatalattijában: ezért olyan ismerős és olyan idegen. Minden adott, mindennek megvan a maga helye, és minden meg is találja helyét az előadás folyamán, és csak ott találja és találhatja meg helyét a gitárokon, a dobon és az énekhangon. Mintha valami hatalmas és erős vár állna a zenekar mögött, vagy egy olyan térkép, amire rá sem kell néznünk, hogy tudjuk, hol vagyunk. De a legfontosabb a mögöttes tartomány: az a világ, amely az eltűnt és elveszett közös kultúra-alapokat pótolja és egyben megteremti. Egyébként pedig nem is csak zene: színház, felolvasóest, hangköltészeti alkotóműhely, képzőművészeti esemény, és body-art performance: hiszen minden egyes koncert teljes kikészüléshez vezet, nyilván hogy fizikaihoz és lelkihez egyaránt, másképpen ezt a fajta művészetet nem is lehetne művelni: Grandpierre Attila egyfolytában rója a színpadot, szenved és élvez, egyszerre áldozza föl önmagát és ismeri meg magát a szavakat: egyszerre mágus és áldozat: olyan kollektív mítoszt teremt magának, amelyet csak ő ért, és ettől mindenkié: nemcsak a külsőt áldozza fel, hanem a belsőt is.”.[1] A zenekar a jövő mágikus népzenéjét játszotta, amit gyakran írtak le a szokásos skatulyákkal, mint például etno-punk, sámán-punk, pszichedelikus hardcore. Az együttes tagjai a különböző változásokkal együtt:

ének: Grandpierre Attila (1975-2001)
dobok: Ipacs László (1975-2001)
üstdobok: Árvai Viktor (1983-1986), Balatoni Boli Endre (1986-2001)
gitár: Czakó Sándor (1975-1990), Balázsfalvi Gábor (1990), Fidó Béla (1990), Fidó Attila (1990-1995)
szólógitár: Németh László Fritz (1982-2001)
basszusgitár: Soós Lajos (1980-1995), Mestyán Ádám (1996-2001)
1976-ban az I. István gimnáziumban léptek fel egy rockfesztiválon. A VHK koncertjét rendkívüli hatása miatt a koncert 20-ik percében a szervezők leállították.
1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Ezres Klubjában léptek fel. A koncertre az egész országból jött össze a legkülönlegesebb öltözékű és viselkedésű hallgatóság. A VHK rendkívüli előadásáról Szőnyei Tamás, a később ismertté vált zenekritikus az egyetemi lapban azt írta: a Vágtázó Halottkémeknek be kellene futniuk.[2]
1980-ban a Beatrice meghívja őket a Bizottság társaságában az E-klubba (1980. november 8.).
1980-tól rendszeresen fellépnek a Közgazdasági Egyetem Közgás Kísérleti Stúdiójában, egyetemi klubokban, művelődési házakban.
1981-ben felléptek a MAFILM K-csillag szekciójának Bódy Gábor által szervezett Smink-fesztiválján. A VHK az URH, a Bizottság, a Kontroll Csoport és a Neurotic zenekarok előtt nyerte el az első díjat. A koncert felvételét többször sugározzák a nyugatnémet televízióban, ahol nagy feltűnést kelt.
1982-ben az IKARUSZ Művelődési Központban készülnek el Bódy Gábor „Kutya éji dala” c. filmjének koncertfelvételei.
1983-ban fellépnek az Egyetemi Színpadon. A Bercsényi Klubban meghirdetett koncertjüket a rendőrség a koncert előtt egy órával tiltja be.
1984-ben az Ifjúsági Magazinban megjelent felmérés szerint minden második budapesti középiskolás kedvenc zenekara a VHK.
1984-ben a Ganz Mávag Művelődési Házban adtak koncertet, augusztusban felléptek a punk zenekarok koncertjén a Budai Ifjúsági Parkban.[3] Ebben az évben adták első nyugati koncertjeiket is Nyugat-Berlinben és Koppenhágában,[4] és ezután gyakran koncerteztek külföldön. Ugyanekkor a BM III/III-as ügyosztály összefoglaló jelentést készített tevékenységükről, majd az akkori belügyminiszter-helyettes utasítást adott az együttes működésének korlátozására, fellépéseinek megakadályozására.[5]
1985 szeptember 24.-én fellépnek a Petőfi Csarnokban.
1985-ben Hoppál Mihály „Sámán-utak” c. tanfolyamán adnak koncertet. A koncertfelvételt az Institute for Shamanic Studies (ISS) amerikai igazgatója, Michael Harner kérésére kiadják kazettán az ISS tagjai részére.
1986-ban a VHK Rituális Színházával lépnek fel a Petőfi Csarnokban (szeptember 19) és Hamburgban (december 12).
1987-ben az amszterdami Magyar Kulturális Hónap keretében a Melkweg-ben adnak koncertet. A VHK kiutazását a hatóságok eleinte nem akarták engedélyezni. Végül Beatrix holland királynő személyes kérésére tudott a VHK kiutazni.[6] Ettől kezdve rendszeresen szerepelnek Nyugat-Európában a magyar kultúra hivatalos képviselőiként.
1988-tól kezdve többször játszottak a Fekete Lyukban. Első nagylemezeiket Hollandiában és Németországban vették fel. Ezekre felfigyelt a legendás amerikai punk-hős, Jello Biafra, a Dead Kennedys énekese, és a Nyugat-Európában kiadott lemezeket Amerikában az Alternative Tentacles is megjelentette. A zenekar Németországban meghatározó, kultikus zenekarrá vált.
1989-ben a VHK angliai turnén vesz részt a Henry Rollins Band vendégeként.
1990-ben a VHK New Yorkban lép fel a „New Music Seminar”-on. A VHK zenéje alapvető, elementáris, telített megszállott, felvillanyozó szenvedéllyel.[7]
1991-ben a zenekar holland, német, francia turnén vesz részt.
1992, finn turné.
1992, Köln, Pop-Komm. A VHK aratja a legnagyobb sikert (augusztus 22).
1992 a VHK Rituális Színházával lép fel Wangenben a Sporthalle-ban a „Nice Noise Festival” fővendégeként
1993. augusztus 25-én a Diáksziget-fesztiválon 18 órától 30 perces műsort engedélyeznek a VHK-nak. A több tízezer fős rajongótábor a VHK koncertjének rövidségétől felháborodva a koncert után 90 percen keresztül minden lehető módon követeli vissza a színpadra kedvenc zenekarát. A szervezők megijednek, fűt-fát ígérnek. Ettől kezdve a VHK nagyszínpadi, fő műsoridős helye kétségtelenné válik.
1995-ben a VHK nyitja meg a felújított Műcsarnokot.
1996-ban a VHK a berlini Akademie die Künste színpadán ad nagysikerű koncertet.
1995-2001-ig a VHK rendszeresen turnézik Európában és itthon.
A MANCS „az év legjobb koncertzenekara” szavazásán a VHK rendre az első három hely egyikén szerepel.[8] Németországban a VHK egyike volt a legismertebb kultikus zenekaroknak. Olyan klasszikusokat alkottak, mint a „Hunok csatája”, „Aláírhatatlan történelem”, vagy a „Pótolhatatlan halhatatlanság”. Lemezeik San Francisco-tól Tallinnig szerepeltek a rádiók játszólistáin, itthon a MAHASZ listák élvonalaiban tűntek fel. Sokak szerint a VHK „minden idők legjobb sámán-punk bandája”. Népszerűségük töretlen, Magyarország kultikus zenekara.

Az együttes 2001 januárjában megszűnt. Grandpierre Attila 2005-től a Vágtázó Csodaszarvas nevű zenekarban énekel. 2009. április 25.-én a Vágtázó Életerő nevű zenekar ad „VHK idéző” címmel koncertet a VHK tiszteletére. A Vágtázó Életerő zenekar tagjai: Grandpierre Atilla (VHK, VCSSZ), Németh László Fritz (VHK, Yava), Balatoni Boli Endre (VHK, Narco Polo), Mestyán Ádám (VHK, Yava), Molnár Lujó (VHK, Világfa), Szabó Kristóf (Yava, Stonehenge).

Az énekegyüttes alapító tagja: Babits Marcella (Marcellina) Hoffmann Ödön tanítványaival, Csepregi Évával és Fábián Évával együtt megalakította az 1972-es Ki mit tud?-ra a Kócbabák vokáltriót. Ezen a versenyen a két ellenlábas, szólóban Szűcs Judit, trióban a Mikrolied vokál lett a nyertes. A Ki mit tud? után Marcellina külföldi turnéra ment az Apostol együttessel, és Pál Éva lépett helyébe. 1973 nyarán kereste meg őket Pásztor László, mert a Neoton új vokált keresett a "Tessék választani" című rádiós versenyhez. Így alakult meg 1974-től a Neoton és Kócbabák, 1977-től pedig a Neoton Família.

A trió 1979-ben Fábián Éva kilépésével megszűnt. Mindegyikük szólókarriert kezdett, Csepregi Éva a Neoton Famíliával maradt és mellette szólókarriert is folytatott, Fábián Éva 1982-ben jelentkezett egy szólólemezzel, melynek címe Éjszakai repülés. Majd ezt követte egy újabb album, igaz kislemez formájában, ennek címe: Édenkert. 1990-től a gyermekdalok felé orientálódott, míg Pál Éva színházi zenés darabokban kezdett énekelni, és 1983-ban megjelent egy kislemeze, majd 1995-ben szintén kiadott egy szóló lemezt Mindenem a zene címmel. 1998-ban álltak utoljára együtt színpadon a Neoton búcsúkoncertjén, majd egy évvel később a Meglepő és mulatságos színpadán. Azóta külön-külön énekelnek.

Az alapító tagnak, Marcellinának, először a Marcellina PJT tagjaként, majd szólóban itthon és külföldön is több sikeres lemeze jelent meg. Számos sláger fűződik nevéhez, jelenleg is aktívan koncertezik, egyedülálló úgynevezett „One Woman Show”-jával járja a világot.

Beatrice
A Beatrice története 1969-ben indult, amikor néhány lány beategyüttest akart alapítani. A lányzenekart Csuka Mónika vezette, az egyetlen tag, akinek hangszere volt (egy elektromos gitár).
Az első felállás: Csuka Mónika (ének, gitár), Nagy Katalin (billentyűs hangszerek), Hamar Kriszta (basszusgitár), Csuka Mary (dobok). A lánycsapat az akkor befutott Rangers együttes segítségét kérte az elinduláshoz. Novai Gábor természetesen segítségükre sietett, sőt a névalkotásban is az ő keze van. („Legyen benne a beat szó, de legyen lányokra utaló is.”) 1970-ben megszületett a Beatrice. Jó kapcsolatot ápoltak a Gemini együttes tagjaival is, például Csuka Maryt Bardóczi Gyula tanította a dobolásra.

A lányok gyakran cserélődtek a csapatban, egy ideig Szűcs Judith, a későbbi szóló sztár is szerepelt benne mint billentyűs. A csapat nem adott ki albumokat, nem maradt utánuk egyetlen felvétel sem. A zenekar több alkalommal is miniszoknyában lépett fel, ami abban a korban a lázadás egyik legüdébb színfoltját jelentette.

Vadmacskák
A Napraforgó nyomán alakult 1971-ben valamivel keményebb stílusban: Szigeti Edit (gitár, ének), Szánti Judit (gitár, ének), Csuka Mária (dob), Nagy Krisztina (basszusgitár), Nagy Kati (billentyűsök). Jó barátom c. számuk, melyet Komár Lászlóval készítettek, még a slágerlistára is felkerült. Szerepeltek a a 144 nóta c. televíziós műsorban, turnéztak a Fonográffal és a Bergendyvel. Szigeti Edit zenét írt a Liliomfi c. színdarabhoz. 1973-ban bomlottak fel, hirdetés útján Nagy Katalin (Kati és a Kerek Perec) újjáalakította s 1975-ig játszottak. Szigeti Edit a Geminiben és a Generálban is zenélt, Los Angelesben élt jó pár évig, jelenleg szürrealista stílusban fest.

Mikrolied
A Mikrolied vokál első felállásában Herczku Annamária, Várszegi Éva és Selényi Hédi énekelt.



1972-ben tűntek fel a Ki mit tud?-on, s legnagyobb sikereiket a “kölyök” Generállal aratták. Nevük a lányok apró termetére és dalos kedvére utalt, a tagság többször változott. Hédi hamarosan férjhez ment és a helyébe Bódy Magdi lépett. Nem sokkal utána Várszegi Éva a Cini és a Tinikkel kezdett dolgozni. Őt Szigeti Edit a Vadmacska zenekar szólógitárosa váltotta fel. Magdi szólóénekesi babérokra pályázott és távozása után Éva visszajött a zenekarba.

B. Tóth László (Budapest, 1947. május 5. – ) zenei szerkesztő, producer, műsorvezető, lemezlovas.

B. Tóth László 1947. május 5.-én született Budapesten B. Tóth László és Váczi Erzsébet gyermekeként.

Főiskolai tanulmányait a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen végezte.

Karrierje kezdetén rádió- és tv-műszerész volt. Ezután a Fővárosi Művelődési Ház Magnósklubjának alapító tagja volt, előadóművészi működési engedéllyel. 1976–1981 között külsős-, majd 1981–2002 között a Magyar Rádió (MR) zenei szerkesztő munkatársa volt. Saját műsorokat szerkesztett. 1984–től a Poptarisznya című műsor műsorvezetője volta Petőfi Rádióban. 1989–2002 között a Calypso Rádió 873 főszerkesztője volt.[1] 2003. február 17-e óta a Sztár FM rádió hétköznap reggeli műsorának házigazdája. 2007-ben Gödöllőn kísérelt meg „Calipso” néven rádiót indítani,[2] de az MR egy védjegyperben megszerezte a névhasználatot.[3] 2009-től a kecskeméti Gong Rádióban vezet műsort.

Tv és rádióműsorai:

TV:

Egymillió fontos hangjegy
Rockstúdió
RÁDIÓ:

Poptarisznya (1984 - 2002)
Calypso 873 rádió ( 1989 - 2002 )
Retrotarisznya ( 2009 - napjainkig) a Gong rádióban hétfőnként ( www.gongradio.hu ) és a Sztár FM rádióban péntekenként. ( www.sztarfm.hu ) Mindkét adó online is hallgatható az interneten.
Pop-Tari-Top '85 (1986)(vinyl)
Pop-Tari-Top '86 (1987)(vinyl)
Pop-Tari-Top '87 (1988)(vinyl)
Pop-Tari-Top '88 (1989)(vinyl)
Pop-Tari-Top '89 (1990)(vinyl)
Pop-Tari-Top '90 (1991)(vinyl)
Pop-Tari-Top '91 (1992)(vinyl)
Ászok a Poptarisznyából(1993)(CD)
Top tari pop (1994)(CD)
Retro Poptarisznya 1 (2007)(CD)
Retro Poptarisznya 2 (2008)(CD)
Összesen 11 nagylemez/cd jelent meg 2010.06.07 - ig.

Dévényi Tibor (Budapest, 1947. február 11. – ) újságíró, lemezlovas, médiaszemélyiség.

Eredetileg parodistának készült. Az 1960-as években tűnt fel, mint könnyűzenei riporter.

Az 1970-es években az egyik első magyar disc jockey-ként híresült el.

Az 1980-as évek végén súlyos autóbalesetből gyógyult fel.

A Magyar Televízió számára készített Három kívánság című műsorsorozatával lett országos hírű. A műsor lényege: lehetőséget teremteni arra, hogy kamaszkorú gyermekek találkozhassanak kedvenceikkel, sportolókkal, előadóművészekkel stb.

Ismertté vált Tibi bácsi elintézi című műsorával is.

Az Egymillió fontos hangjegy a Magyar Televízió popzenei sorozata volt.

Címe Az egymillió fontos bankjegy c. filmre utaló szójáték.

Az első adás 1976. január 3-án, szombaton volt. Szombatonként késő délután, általában 18 és 19 óra között kerültek az egyes részek adásba. A műsorok hossza 15-25 perc volt. Általában aktuális felvételeket, új szerzeményeket vagy slágereket mutattak be többnyire playback technikával előadva, de előfordultak élő produkciók is.

Egy-egy adásban különböző előadók mutattak be 4-5 dalt, de időnként egy-egy előadó aktuális nagylemezéről válogattak felvételeket. Többnyire egy lemezlovas mutatta be a zeneszámokat a műsor elején, a dalokból kis részletet felvillantva.

A sorozat a 1980 végéig tartott, majd egy bő évnyi szünet után 1982-től Új egymillió fontos hangjegy címmel újraindult, s 1983-ig tartott.

A műsor szignálzenéje a Brecker Brothers Sneakin Up Behind You c. számának részlete volt.

[b]A kutya vacsorája : Mindenkinek saját plázát - dalszöveg[/b]




Ott még van egy fa!
Hát vágjátok már ki a picsába,
több hangsúlyt a csomagolásra
Amit eladok neked azt a közösből veszem
A szemetemet pedig ugyanoda: a maradékra teszem,
A reklámomat nézed és az E betűmet eszed
Nem fogyott a levegő, majd azt is tőlem veszed

Nagy ívben leszarom az etruszk vázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Szívom az észt és hozom a pénzt
Majdnem az összes szádat befogtam
Amikor hatékonyan és nyugodtan
már az utolsó halat is kifogtam,
Na és ha mindenkit a sírba tesz,
A lényeg, hogy utoljára nekem lesz!

Nagy ívben leszarom az etruszk vázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Mint az üres Waynék, pénzből hatalmat,
hatalomból pénzt, semmi sem zavarhat
Mit dumál az az öreg indián, a pénz igenis finom!
Míg sütök egy pecsenéyt Démoclész kardján
Lekuporodhatsz egy száraz tó partján!

Nagy ívben leszarom az etruszk vázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát

A kutya vacsorája : Hazudsz kutya - dalszöveg




Kölyök vagy és érzed hogy nem stimmel az egész
Nagyot mond a gyáva és mellé mond a merész
A dédi meg az ovó' a tanító s a tanár
De a tányér sapka hófehér köpeny és a talár
Anyuka is mást mond az apunak meg nekem
Apuka meg tagad pedig én kiteszem a belem
Hogy megtudjam hogy ne lépjek én is ugyanabba a szarba
Már megint egy falábbal járt szamba

Aztán győznek a hormonok és te végre felnőtt leszel
Csókolózol, baszol néha kultúráltan eszel
Ez már tényleg "just like Hollywood" keresel és vágysz
Aztán döntened kell választasz és hánysz
A mindened hát nem figyelsz csak megeszed a dumát
Ebben a játékban senki sem teszi ki a zsugát
A sorok meg ami köztük lassan kikezdik az eszed
A világ nem is oly szörnyű hogyha behunyod a szemed
A valóság csak kerülgeti őt engem és téged
Szépen lassan megtanulod hogy torzítasz vagy véged
Ez a legsötétebb titkok feneketlen kútja
Tükörbe nézz és oda mond hogy hazudsz kutya.

Bizottság : Bisz-Basz - dalszöveg




lankák lankák néha lankák
neutronbomba
magazin
bisz-basz bisz-basz nyisz-nyasz nyisz-nyasz
tekereg
szétvet engem a szerelem
egész nap csak álmodozom
könnyű szívvel vágyakozom
barátaim nincsenek
még még drágám
nem kell semmi csak a véres vörös nagy
szerelem szerelem
bisz-basz bisz-basz nyisz-nyasz nyisz-nyasz
tekereg
szétvet engem a szerelem

Dévényi Tibor : Én a lemezlovas - dalszöveg





1. Megszólal a zene, gyere pattanj mint a kő
A jó muzsika felüdít, mint a levegő
Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass:
Én, a lemezlovas.

2. Vágtatunk majd nappalokon s éjszakákon át,
Kapaszkodj a partneredbe, fogd a derekát,
Táncolni fog mindenki, ha kicsi, ha magas,
Még én is, a lemezlovas.

R. Gyerekek a diszkó mindig nyitva áll,
Mindenki bejöhet, nincsen korhatár!
-Aki bátor kezdje már!

Dübörög a zene-bona cikázik a fény
S mindennapra akad új slágerköltemény
Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass
-Én a lemezlovas

-Én a lemezlovas

-Én a lemezlovas

Katona Klári („Lárika”) (Ráckeve, 1953. október 20.) Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett magyar énekesnő

Énekelni 1966-ban, 13 évesen kezdett, de karrierje akkor indult be, amikor a Bővízű forrás című dalával az 1972-es Táncdalfesztivál előadói-díjat kapott. Kezdetben a Kék Csillag, majd a Neoton együttes énekese, majd szólistaként folytatta. 1975-ben első díjat nyert Koncz–Szenes: Ablak nincs az emberen című dalával, melyet eredetileg Kovács Katinak írtak, de ő kapta meg. 1976-ban Isztambulban, Palma de Mallorcán és a sopoti fesztiválon lépett fel. Az 1977-ben megjelen Savanyú a csokoládé című albumán Demjén Ferenc, a szerző és a Bergendy együttes kísérte. Első díjat nyert a Metronóm 77 Fesztiválon, Demjén 10 percet az évekből című dalának előadásával.

Az 1970-es években ő volt az első olyan női előadó, akinek a magyar zene három nagy énekesnői: Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta után önálló nagylemeze jelent meg Magyarországon.

Az igazán sikeres lemezei a Presser–Sztevanovity szerzőpárossal való együttműködésből születtek a nyolcvanas években. Később több tévécsatornán szerepelt műsorvezetőként, majd a MATÁV/Magyar Telekom adománygyűjtő szolgáltatásának szóvivője, „arca” lett.

Férje Babos Gyula.

1977: Savanyú a csokoládé
1978: Láthatod: Boldog vagyok
1981: Titkaim
1984: IV.
1986: Éjszakai üzenet
1989: Mozi
1992: ...Neked
1996: Fekete gyöngy
2001: Most
2002: Ünnep
2002: Ünnep (Dupla)
2004: Éjszakai üzenet (CD)
1976 Szállnak a darvak Néha az kell, hogy dédelgess; Száll az éjen át e vallomás
1981 Horváth Jenő dalai Fekete hajú kis gimnazista; Tizenhat éves volt és szőke
1987 Moziklip Boldog dal
1996 Mama kérlek Mama
1999 Lebegés Kettőben a fél
1999 Legendák 13. / A 70-es évek kislemez slágerei - 1. Savanyú a csokoládé
1999 Minden jót Mónica - Payer Öcsi slágerei a 60-as, 70-es évekből Könnyek nélkül
1998 A zeneszerző - Presser Gábor (talán) legszebb dalai Majális
2000 Kell még egy szó - Koltay Gábor filmjeinek és színpadi rendezéseinek zenéiből Majális
2001 Sláger slágerek 5. / Minden idők legnagyobb slágerei Vigyél el
2001 A zeneszerző 2. - Presser Gábor talán leghangosabb dalai Mint a filmeken
2002 A zeneszerző 3. - Szerelmes dalok (Presser Gábor) Titkos szobák szerelme, Amíg várok rád
2002 Tolcsvay László: 12 nő Hol késnek az angyalok
2003 Sláger slágerek - '90-es évek Így jó
2004 A zeneszerző 4. - Presser Gábor legszínházibb dalai (2CD) Örökre szépek
2004 A szerelem évszakai/Tavasz - Nagy találkozás Amíg várok rád, Miért nem próbálod meg velem?, A nagy találkozás
2004 A szerelem évszakai / Nyár - Nagyon kell, hogy szeress Elvarázsolt éj
2004 A szerelem évszakai / Tél - Halott szenvedély Legyen ünnep, Egyszer volt, Hello, Miért nem elég, Titkos szobák szerelme
2004 Sajnos szeretem Zsütit - G.Dénes György dalszövegei Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én
2005 Sláger slágerek - Sláger dívák Hello
2006 A 80-as évek magyar slágerei karaoke DVD 2 Vigyél el
2006 Kikötők - Nagy Tibor Magnus zeneszerző legnagyobb slágerei Megint
2006 Mama - Dalok édesanyáknak Mama
2009 Dívák és szerelmek Hogyan szeresselek?
2009 Best Of A Zene Fekete gyöngy
1972 – előadói díj Táncdalfesztivál (Bővízű forrás)
1972 – a pozsonyi Lyra dalfesztivál nyertese
1975 – a Made in Hungary rádiós fesztivál I. helyezettje (Ablak nincs az emberen)
1976 – az Év Énekesnője az NDK-ban; sopoti fesztivál
1977 – a Metronóm'77 I. díjasa (Tíz percet az évekből)
1980 – az Év Énekesnője Kubában és Lengyelországban
1981 – az International Pop and Chanson Festival (Villach, Ausztria) négy kiosztott díjából kettőt neki ítéltek: az első díjat és az Osztrák Rádió (Ö-3) legjobb előadónak járó különdíját.
1982 – az Év Énekesnője
1983 – a Magyar Rádió Elnökségének Nívódíja
1984 – a XV. Yamaha World Popular Song Festival: „Most Outstanding Performance Award” (A Legkiemelkedőbb Előadás Díja)
1985 – az Év Énekesnője
1987 – az Év Énekesnője
1988 – a Szerzői Jogvédő Hivatal Díja a magyar zeneművek bemutatása terén végzett kiemelkedő tevékenységéért
1990 – az Évtized Énekesnője (szakmai szavazatok alapján)
1995 – a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje
2002 – Westel-Mahasz Arany Zsiráf Életműdíj
2002 – „Év Legjobb Női Előadója” eMeRTon-díj
2003 – a Gundel Művészeti Díj könnyűzenei kategóriája ([1])
2005 – példaértékű karitatív tevékenységéért „Pro Caritate”-díjat kapott dr. Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztertől.

http://katonaklari.com/