Idézetek

A szeretet az a folyamat, melynek során visszavezetlek önmagadhoz.

Akik a szeretetet árasztják magukból, egy vákuumot teremtenek magukban, ezért aztán mindig több szeretetet kapnak, mint amennyit adnak.

A szeretet tragédiája, hogy semmit se szerethetsz jobban annál, ami hiányzik.

Ha igazán szeretünk valakit, akkor nincs más választásunk, mint hinni, bízni és remélni, hogy szeretetünk viszonzásra talál. De tudnunk kell, erre nincs semmi garancia vagy biztosíték. Ha az ember addig halogatja, hogy szeressen, míg meg nem bizonyosodik róla, ugyanazt a szeretetet vissza is kapja-e, akkor örökké várhat. Ha szeretetébe bármiféle konkrét elvárás vegyül, előbb vagy utóbb csalódni fog, hiszen nem valószínű, hogy bárki is maradéktalanul ki tudja elégíteni minden igényét, még akkor sem, ha nagyon szereti őt.

Az ember megveheti mások testét, idejét, földi javait, de a szeretetüket soha. Egyesek úgy dönthetnek, hogy adott árért cserébe szeretetet színlelnek. Némelyek olyan tökélyre fejlesztették e szerepjátszást, hogy lehetetlenség észrevenni a csalást. De a szeretetet nem könnyű megjátszani. Hatalmas árat kell fizetni érte. Nem éri meg.

Szeretni csak kitárt karral lehet. Ha karunkat összefonjuk, rá fogunk döbbenni, hogy már csak önmagunkat öleljük.

A legtöbben közülünk soha nem tanulnak meg igazán szeretni. Eljátsszuk a szeretetet, utánozzuk a szerelmeseket. Meglepő tehát, hogy oly sokan közülünk majd belehalnak a magányba, idegesnek és üresnek érzik magukat, még a látszólag közeli kapcsolatokban is, és szüntelenül keresnek valamit, ami szerintük ott van valahol, csak meg kell találni.

A szeretet olyan, mint a fal, ott áll mindig, és ha kell, nekitámaszkodhatok. Nem kérdezi, miért, csak segít, ha kell, meghallgat, figyel rám, mellette pont olyan lehetek, amilyen éppen vagyok, érzem, nem vagyok egyedül, mert ott van mellettem feltétel nélkül.

A legtöbb ember úgy tesz, mintha a szeretet nem tanult jelenség volna, hanem olyasvalami, ami mindenkiben ott szunnyad, és csak arra vár, hogy valami csoda folytán életre keljen, és teljes valójában megmutatkozzék. Sokan egy örökkévalóságig várnak erre.

Soha nem próbáltuk pontosan meghatározni a szeretet fogalmát. Ahogy növekedtünk benne, éreztük, hogy ha definiálnánk, azzal egyben be is határolnánk, pedig a szeretet - minden jel erre mutat - végtelen és határtalan. Ahogy az egyik diák megfogalmazta: "Úgy gondolom, a szeretet olyan, mint egy tükör. Ha szeretek valakit, akkor ő a tükrömmé válik, én az ő tükre leszek, és egymás szeretetét visszasugározva meglátjuk a végtelent."

Kötődés nélkül
a viszonzás igénye
nélkül szeretni
életadóan miként
a Nap - ez a szabadság.

Krisztus utolsó kívánsága magában foglalja egész tanítását: "Szeressetek mindenkit, mint ahogy én is szeretlek titeket. Erről ismerjenek fel benneteket, tanítványaimat, hogy szeretettel viseltettek mindenki iránt." Krisztus tehát nem azt mondja követőinek, hogy ezt vagy azt higgyétek, hanem hogy szeressetek. A hit fogalma együtt változik a tudás és a nézőpontok feltartóztathatatlan változásaival; kapcsolatban áll az idővel, és változik az idővel. A szeretet nem időszakos, hanem változatlan, örök.

Ha nincs erőd égni, fényt sugározni, legalább ne álld el mások elől!

Oly könnyen tudok már szeretni,
a szívem tágas, olyan ép:
én mindenkiben megkeresem,
és meg is lelem, ami szép.

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szíved kertjébe ne ültess mást, csakis a szeretet rózsáját, és ne engedd el a ragaszkodás és vágy csalogányát! Becsüld nagyra az igazak társaságát, és kerülj minden közösséget az istentelenekkel!

Szeretet nélkül az élet elsuhan melletted.

Teremts egyre több és több megértést. Ezt szalasztják el a szerelmesek: van elég szeretetük, de megértésük nincs, egyáltalán nincs. Ezért a meg nem értés szikláin meghal a szeretetük. A szeretet nem tud megértés nélkül élni. Egyedül a szeretet nagyon bolond; megértéssel a szeretet sokáig élhet csodálatos életet - sok megosztott örömmel, sok megosztott, csodálatos pillanattal, nagyszerű költői élménnyel.

A szeretet annak a képessége, hogy megengedem azoknak, akik fontosak számomra, hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni szeretnének, függetlenül attól, hogy az engem boldoggá tesz vagy sem.

Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem. Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud igazán szenvedni, aki szeret.