Idézetek

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."

Annak ellenére, hogy nem vagyunk felnőttek, tudjuk, hogy nincs olyan dolog, mint az örökkévalóság - most, hogy már nem vagyunk gyerekek. De akkor az idő valóban megállt, és mi voltunk az egyetlen emberek a világon. Az a pillanat olyan valós volt és olyan álomszerű. Úgy éreztem, hogy csak egy pillanat volt... úgy, mint egy örökkévalóság. Akkor a fiatal szívünkben, biztos vagyok, hogy létezett az örökkévalóság...

Mégis mi a jó az egyoldalú szerelemben? A kezdetekben sem kell sokat költened. Egy kapcsolatban rengeteg pénzt lehet elszórni ajándékokra. Továbbá megmarad a szabadságod, nem kötnek ígéretek... nem kell folyton aggodalmaskodnod a másik miatt, nincsenek viták. S ha csak azzal kell beérned, hogy távolról nézhesd, legalább nem vársz tőle semmit. Ráadásul akkor vethetsz véget az egésznek, amikor csak akarod, mert magadon kívül másnak úgysem okozol vele fájdalmat.

Ne nézzünk vissza ezek után már. Nem akarom, hogy az utolsó emlékem rólad csupán az árnyékod legyen.

Nem számít, mennyire nehéz, az égre nézel, a csillagokra. Nézed ezt a sok szépet, és olyan vagy, mint egy gyerek.

Gondold át egy másik nézőpontból. Csak egy milliméternyit mozdulj el, és meglátod, minden más színben fog feltűnni. A homályos dolgok maguktól kitisztulnak majd. A fontos dolgok többé már nem lesznek fontosak, és nem fog érdekelni, hogy mit gondolnak rólad mások.

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.