Idézetek

Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól - figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (...) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
Oravecz Nóra

A szív szemével följebb nézünk a másikban - és magunkban is. A szív szemének kettős látása van. Egyrészt könyörtelenül látja, milyen vagy. Látja a hibáidat. Másrészt azt is, hogy milyennek kellene lenned! A kócos hajat félresimítja a homlokodon, és rád szól, ha valakivel tapintatlan vagy durva voltál, és örül, ha szép szemet festesz magadnak. Még azt is kedveli, ha műszempillák ékesítenek, s nem csipásan hunyorogsz rá. Itt nemcsak arról van szó, hogy a "szív szeme" idealizál - hanem arról, hogy egy magasabb valóságot is lát. Valahol tényleg több vagy, és szebb, és jobb, és nemesebb, és szeretetreméltóbb.
Müller Péter

Egy művész alkotó géniusza, ha nem is szükségszerű, hogy ennek tökéletesen tudatában legyen, mindig arra törekszik, hogy formába öltöztesse valamely álmát. Ez az álom irányítja minden erőfeszítését, s a művész a kudarcok, félsikerek, sutaságok vagy szerencsés véletlenek sorozatán keresztül tapogatódzva igyekszik megragadni, foglyul ejteni - míg csak egy szép napon végre valóságra tudja váltani. A mesteri tudás, mindent összevetve, mintha nem is annyira a kifejezési eszközök elsajátításából következnék, mint abból, hogy a művész birtokba veszi azt a belső igazságot, amely egyszersmind sajátos nyelvre is kényszeríti. Az alkotó szellem mindenekelőtt ennek az álomnak az eredménye.
Henri Perruchot

Vannak dolgok, melyeket csak egy bizonyos korban érez magáénak az ember. Ezek között van az a bizonyos kapcsolat a házzal és mindavval, amit az tartalmaz vagy körülötte van. (...) Hirtelen megérted, hogy a Ház és a Kert már nemcsak egy ház vagy egy kert, ahol véletlenül, kényelemből vagy a szépség kedvéért élsz, hanem az a bizonyos Te házad és kerted, hozzád tartoznak, mint ahogy a kagylóhoz tartozik az a puhatestű is, mely benne él. A saját váladékaiddal alakítottad ki ezt a kagylót, röviden benne van a te történeted. Teljesen körülvesz ez a csigaház, s talán még a halál sem tudja őt megszabadítani tőled, és mindazoktól az örömöktől és fájdalmaktól, mit belsejében éltél át.
Susanna Tamaro

Minél inkább próbálom fönntartani a múltbéli magamat, annál inkább eltűnök a jelenből, és csak vegetálok. Ha elengedem a múltat, és azt mondom, nézzük, mit tehetek most, egyszer csak a múlt kezd visszatérni. Most már elkezdhetek azokból az értékekből élni, amelyek a múltban az enyémek voltak, és látszólag már nem lehetnek azok. A fájdalom mellett a hála érzése is eltölt. Milyen szép volt! Az, ami már nincs többet, és soha többé nem is lesz. Ebben a pillanatban kezdem jól érezni magam. Ha tehát meg akarom menteni a múltamat, akkor itt az ideje, hogy elkezdjek a jelenben a jövő számára élni.
Pál Ferenc

Manapság nem szokás szépnek nevezni a fiatalembereket (...). Nevezik őket kívánatosnak, vagy észveszejtően vonzónak, és sokan közülük rá is szolgálnak a dicséretre. Elég egy markáns arcél vagy egy elhanyagolt, csapzott frizura és szabálytalan vonások. Manapság egy fiatalemberre nem mondják azt, hogy szép. Vagy ha mégis, akkor inkább csak szabadkozva, mintha valami letűnt ideált magasztalnának, amely régen kiment a divatból. Az igazán "dögös" lányoknak ma már nem kell a lantját pengető Orpheusz, nekik ma már inkább egy popénekes kell rekedt hanggal, égő szemmel és rengeteg bozontos hajjal.
Agatha Christie

Esténként pedig, amikor minden elhalkul és az erdők álmodásában csak a patakok csörögnek szakadatlan tovább: puha tisztások, borzos cserjések fölött kurrogva és libegve bolyong már a gyönyörű madár. Alacsonyan száll és bagolyszerűen és hosszú csőre van és az első csillag fénye már rezdül akkor és nincsen nála szebb a tavaszi erdőn. Tudja, aki vadász: szalonkamadár ez az esti bolyongó. És nincsen csodálatosabb, mint egy olyan halk szavú tavaszi este. Akik olyankor, egy tisztáson megállnak, mélyen, mélyen bent a csalitos közt, azok tudják, hogy nem lehet soha igazuk azoknak, akik a békét csinálják. Mert a békét nem lehet csinálni. Az van, s azt csupán megtalálni lehet.
Wass Albert

Jobb egy pillanat
boldogság
s elégni a szépben
mint az örök unalom
ezért galacsinná gyúrjuk
egész életünket
s elpöcköljük messzire
hisz erre van az élet
inkább vagyunk egyetlen pillanatra
szépnek része, és szűnünk meg
utána, mint hogy öröklétre
legyünk kárhoztatva nem élve a szépet.
Don Marquis

A szív mindig utazik, akkor is, ha a láb és a fej marad, és a szív folyton új világra vágyik, télen azért, mert fukar, ne kelljen otthon fűteni, nyáron meg ott van a legfontosabb létező ok, miszerint akkor szép a táj, ha fut. Lajos bácsi szerint persze a telek éppen olyan izgalmasak a szívnek, olyankor fűtenek a kupéban, és az utast hamar elnyomja az álom, a szív pedig végre fölszabadul, nem gátolja a tudat, mert a szív nagyon is tudja, hogyan lehet bealudni és megálmodni Magyarországot.
Grecsó Krisztián

Sajnos sok olyan szülő is van, aki az ajándékot önmaga helyett adja a gyermekének. "Tessék körülnézni a kisfiam szobájában - mondja -, mindene megvan, amit egy gyerek csak kívánhat! Ráadásul mindenből a legszebb, a legjobb, a legdrágább! Nem tudom, mi hiányozhat még neki...?!" Én tudom, gondolom magamban: a szülei hiányoznak, akik folyton sietnek, sosem érnek rá, akik úgy vélik, hogy a drága ruhák és pompás játékok megvásárlásával eleget tettek minden szülői kötelezettségüknek, miközben épp a legfontosabbat nem adják meg a gyereknek.
Ranschburg Jenő

Eleinte alig veszed észre. Ha megkapod, egy szép napon mindentől elmegy a kedved. Semmi se érdekel, sivár minden. De ez a sivárság többé nem múlik el, megmarad s egyre nő. Napról napra, hétről hétre rosszabb. A beteg mind kedvetlenebb, belül mind üresebb, mind elégedetlenebb magával meg a világgal. Majd lassanként ez az érzés is megszűnik, többé semmit sem érez. Teljesen közönyös és szürke lesz, az egész világ idegennek tetszik neki, semmihez semmi köze. Már nem haragszik, nem lelkesedik, nem örül, nem szomorkodik, többé nem tud se nevetni, se sírni. A belsejében hideg lesz, már nem tud szeretni senkit. Ha idáig jut, a betegség gyógyíthatatlan. Nincs visszaérés. (...) A betegség neve: halálos unalom.
Michael Ende

A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.
Csitáry-Hock Tamás

Van a várakozás... Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő - ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen.
Csitáry-Hock Tamás

Az Isten munkája feletti elmélkedés - legalábbis bizonyos mértékig - feljogosít bennünket arra, hogy csodálattal álljunk meg Isten bölcsessége előtt, és arról véleményt formáljunk. Az Isten munkáiról való gondolkodás pedig arra késztet minket, hogy megcsodáljuk Isten magasabb rendű hatalmát, s ennélfogva az emberi szívben tiszteletet ébreszt Isten iránt. Ez a gondolkodás fel is indítja az emberi lelket Isten jóságának szeretetére. Ha a teremtmények jósága, szépsége és csodálatossága oly nagy örömre indíthatja az emberi lelket, Isten saját jóságának kútfeje (összehasonlítva a teremtmények parányi jóságával) mennyivel inkább maga felé fordíthatja a felindult emberi elméket.
Aquinói Szent Tamás

Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson.
Csitáry-Hock Tamás

Az istenhitemnek egyik legerősebb oszlopa és támasza az a csodálatom, hogy a világ, az élő természet milyen csodálatos berendezkedésű, milyen hajszálpontosan illeszkednek össze a legkülönbözőbb állatok, növények, tehát minden élőlény, akár a vízben, akár barlangok mélyén, akár a magas hegyeken, akár az Északi-sark közelében élnek is (...). Ez a csodálatos harmónia és szépség, amilyennek én a teremtett világot látom, énbennem azt a gondolatot ébreszti, hogy ez nyilvánvalóan nem jöhetett létre magától vagy véletlenül, hanem emögött egy teremtő gondolata, egy teremtő akarata kell legyen.
Szentágothai János

Tudd, hogy mire vágysz, higgy benne mélyen, és ne hagyd, hogy bárki összetörje azt, amiben hiszel. Ha mégsem menne, pofozd fel magad szépen, mert az élet nem annyi, hogy elfogadod a kevesebbet. Tudd, és ha tudod belül, ha bízol benne, jönni fog. Minden ott van előtted, ott hever a lábaid előtt, de csak akkor tud jönni, ha felkészültél rá. Ha elfogadtad, hogy megérdemled. Semmire sem vágysz véletlenül. Ha érzed, hogy kell, és tudod, hogy mi, meg fogod kapni. Lehet, hogy nem rögtön, sőt, várnod kell rá, de jönni fog, hiszen semmi sem fordul meg ok nélkül az agyadban csak úgy... de ha egy percig kételkedsz, akkor ne is várd a legjobbat. Ha te magad sem hiszed el, hogy van olyan, hogyan is jöhetne?
Oravecz Nóra

party indul, vártok rám,
A sérót állítom, s látom már,
Te vagy, ki este ma hazavihet,
Megnyerted tombolán a testemet!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

VERSE 2:
Nézz a szemembe, érezd hát,
Enyém leszel, egy éjen át!
Ne félj, harapni nem fogok,
Ülj az ölembe, s eldurranok!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

Party vár, gyere party vár!
(Úristen, nagyon jó vagy, nagyon megpörköltetlek,
Olyan vagy, mint egy hímes tojás,
Kicsit ülj az ölembe, nézz a szemembe,
Tudom, hogy kell a..)
Na, mi van, Öcsém?!

VERSE 3:
Hajt a vérem, vadásznom kell,
Velem az égbe repülhetsz fel!
Nem csalás, ez nem ámítás,
A cinkos mosoly csak ráadás!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!
Na, mi van, Öcsém?!
A party indul, vártok rám,
A sérót állítom, s látom már,
Te vagy, ki este ma hazavihet,
Megnyerted tombolán a testemet!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

VERSE 2:
Nézz a szemembe, érezd hát,
Enyém leszel, egy éjen át!
Ne félj, harapni nem fogok,
Ülj az ölembe, s eldurranok!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

Party vár, gyere party vár!
(Úristen, nagyon jó vagy, nagyon megpörköltetlek,
Olyan vagy, mint egy hímes tojás,
Kicsit ülj az ölembe, nézz a szemembe,
Tudom, hogy kell a..)
Na, mi van, Öcsém?!

VERSE 3:
Hajt a vérem, vadásznom kell,
Velem az égbe repülhetsz fel!
Nem csalás, ez nem ámítás,
A cinkos mosoly csak ráadás!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!
Na, mi van, Öcsém?!
A party indul, vártok rám,
A sérót állítom, s látom már,
Te vagy, ki este ma hazavihet,
Megnyerted tombolán a testemet!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

VERSE 2:
Nézz a szemembe, érezd hát,
Enyém leszel, egy éjen át!
Ne félj, harapni nem fogok,
Ülj az ölembe, s eldurranok!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

Party vár, gyere party vár!
(Úristen, nagyon jó vagy, nagyon megpörköltetlek,
Olyan vagy, mint egy hímes tojás,
Kicsit ülj az ölembe, nézz a szemembe,
Tudom, hogy kell a..)
Na, mi van, Öcsém?!

VERSE 3:
Hajt a vérem, vadásznom kell,
Velem az égbe repülhetsz fel!
Nem csalás, ez nem ámítás,
A cinkos mosoly csak ráadás!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!
Na, mi van, Öcsém?!
A party indul, vártok rám,
A sérót állítom, s látom már,
Te vagy, ki este ma hazavihet,
Megnyerted tombolán a testemet!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

VERSE 2:
Nézz a szemembe, érezd hát,
Enyém leszel, egy éjen át!
Ne félj, harapni nem fogok,
Ülj az ölembe, s eldurranok!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

Party vár, gyere party vár!
(Úristen, nagyon jó vagy, nagyon megpörköltetlek,
Olyan vagy, mint egy hímes tojás,
Kicsit ülj az ölembe, nézz a szemembe,
Tudom, hogy kell a..)
Na, mi van, Öcsém?!

VERSE 3:
Hajt a vérem, vadásznom kell,
Velem az égbe repülhetsz fel!
Nem csalás, ez nem ámítás,
A cinkos mosoly csak ráadás!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!
Na, mi van, Öcsém?!

Forrás: http://starity.hu/forum/topik/94274-ma-eppen-minek-orulsz/oldal/188/#p4376048#ixzz2fR21r6vC

Az egyén legszívesebben egyedül csinálná azt, amit az egész emberi faj a cselekvés legszebb pillanataiban elért. Utazna, földrészeket hódítana, irányítaná a történelmet, rakétákat lőne föl, és a saját ízlése szerint rendezné be a világot: e rendkívüli dolgozószobát, hálószobát, száguldó vasúti fülkét. Csakhogy az ötödik, a tizedik, az ezredik egyén szintén a saját ízlése szerint szeretné berendezni. A személyiségek zárt világa éppen ezért ritkán találja meg a termékeny s a teljes összhangot. És ha megtalálja is, egy időre - barátságban, szerelemben, munkában, küzdelemben - fokozatosan megbomlik az összhang, mert a másik fél vagy többet, vagy kevesebbet akar, vagy másként akarja ugyanazt.
Csoóri Sándor

Csak ássatok el a földbe, a földbe, a földbe,
ne legyen írás rothadó szívem fölött,
ne feküdjek kő-borítékba zárva,
ne őrizzenek kő-oroszlánok vasgyűrűs orrlikakkal,
mert úgy szép, ha a földben szépen összetörök
és megkóstolja nyelvemet a lárva.
Fésülje szét a földkupacot az idő boronája,
üljön pacsirta, rémült nyúl a rögre,
legyek föld, édes föld világ-hatalmú virág-szavakkal,
izzó hús-kürtökkel, szerelem-harangokkal.
Hadd érezzem a nagy csillag-keringést
a bolygó csillag-tengelyében,
a Földgolyón átremegő zengést,
hadd dideregjek époszi tüzében.
Juhász Ferenc