Idézetek

Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk.
Andrew M. Greeley

Mindenki szeme előtt lebeg egy kép magáról, ami szempillantás alatt meginog. Magabiztosnak és egyedinek érezzük magunkat, de a következő pillanatban valaki rávilágít arra, hogy lecserélhetőek vagyunk. Az énképünk semmit nem ér, mert általában úgyis az számít, hogy mások milyennek látnak bennünket.

A férfi a legjobb orvosság

Az apró dolgokért szeretlek: harangvirágok az asztalomon, veregetés a vállamon azután a borzalmas szónoklat után, egy pohár tea a zűrzavar kellős közepén, és amiért te vagy az egyetlen, aki megmondja, hogy abban a zöld szoknyában leginkább egy zsák krumplihoz hasonlítok. És a nagy dolgokért: amiért neked köszönhetem a legszebb dolgokat életemben, amiért feledtetted kudarcaimat és erőt adtál.
Helen Thomson

- Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (...) Bizony. A költők örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes.
- Mivel táplálkozik? (...)
- Barátsággal. Barátságot zabál.
Stephen King

Ha önmagunkat tartjuk szem előtt, s azért kötünk barátságot, rosszul számolunk. Ahogy kezdtük, úgy is végezzük: barátot szereztünk, hogy segítséget hozzon a bilincsek ellen, s ő, mihelyt megcsörren a lánc, elillan. Ezeket a barátságokat nevezi a nép futónak. Ha érdekből választottunk valakit, addig fog tetszeni, ameddig érdekünk fűződik hozzá. Ezért nyüzsög barátok tömkelege a szerencsések körül; a bukottakat magány övezi, s onnan menekülnek a próbatétel idején.
Lucius Annaeus Seneca

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.
Antoine de Saint-Exupéry

E világon nincs más, mi többet ér,
Mint mikor kezed a kezemhez ér,
Mert a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké,
De egy baráti kéz és egy hang,
Végigkísér és örökké tart.
Spencer Michael Free

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Kun Erzsébet

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább... A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
Márai Sándor

A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy.
Az ember végül megadja magát.
De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít.
Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg!
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik.
A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is.
De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.”
(Müller éterzeretetönyv)

Még mindig érzem a tüzet mellyel tegnap ragyogtál.Égetsz, ahogy hozzám simulsz, de boldog vagyok. Belecsókolok puha, szőke hajzuhatagodba, s Te mosolyogva még közelebb húzod Magad hozzám. Egyik kezemmel nyakadat simogatom, s Te halkan felkuncogsz. Megcsókolod nyakam,
s én megremegek. Lassan egyre feljebb haladsz, de a számnál megállsz. Csak nézel a szemembe, és mosolyogsz, olyan édesen, mint még soha. Hirtelen teljesen
megrészegülök mosolyodtól, bódítóan hat Rám minden mozdulatod. Aztán
megcsókolsz, viharosan, szenvedéllyel. Úgy érzem Magam karjaidban, mint egy megfélemlített nyúl a rókával szemben. Aztán elengedsz, s olyan szeretettel nézel Rám, hogy egyből elfelejtem minden gondomat, és áldom a pillanatot, mikor először megláttalak az utcán. Akkor egy érzés oly gyorsan cikázott végig testemen, mint a villám. De mostanra ez már többé érett, mint egy gyorsan
kihunyó láng. Szívemet hevesen lobogó tűz perzseli, és ha a szemedbe nézek, és ugyanezt a tüzet látom zafírjaidban tombolni, úgy érzem, én vagyok a legboldogabb ember a világon. Mert szeretsz és törődsz velem, mint még soha senki.

Hordozlak magamban,
minden pillanatban,
benne vagy a vízben
a kimondott szavakban,
Benne élsz a fényben
az éji sötétségben,
ott vagy minden dalban,
hordozlak magamban

Hordozlak magamban,
szólok gondolatban
hiszen ott vagy benne
minden mozdulatban
Ott lapulsz meg elmém
rejtett zeg- zugában
benne vagy a dalban
hordozlak magamban

Hordozlak magamban
titkos álmaimban
el sosem eresztlek
önzően szeretlek
amikor csak tudom
kutatlak, kereslek
ott vagy minden dalban,
örökre
hordozlak magamban.

Mikor először megláttam szemedet
elhittem tényleg tükrözi a lelkedet
Mikor először simogattam arcodat
tudtam nehéz lesz megvívni harcomat
mikor először megfogtam a kezed
nem akartam máshol lenni csak veled
mikor először megpihentem váladon
akkor lettem szerelmes válalom
mikor először megöleltem testedet
szebbet nem rajzolhat képzelet
mikor először megcsókoltam ajkadat
izzot körölöttünk a röpke pillanat

mára csukott szemmel látom szép szemed
és tükröződik belőlle a szeretet
ha olykor olykor megsimítom arcodat
mosolyod ezernyi szépet tartogat
mikor egymásba fonodik két kezünk
tudjuk hogy együtt bármit elérhetünk
ha váladra hajtom a fejem jól tudom
ott megnyugszom s csak szépet álmodom
mikor átölelsz érzem hogy féltelek
belegondolok mi lenne ha nem lehetnék veled
ha csókollak mintha megállna az élet
s ha meghalnék tudom akkor is szeretnélek

Ha voltál már szerelmes, nemcsak félig-meddig, de igazán, egész lényeddel és egész testeddel, akkor tudod, hogy ez nem igaz. Valóságos örvénybe kerültél, s miközben sohasem tapasztalt varázslat borított el, kétségbeesetten tiltakoztál is ellene. Mintha nem is te lettél volna; az önelvesztés rémülete küzdött benned a "mégis akarom, nagyon, nagyon akarom!" vonzásával. Először tört rád a félelem, hogy valaki más nélkül nem tudsz élni. A részeg boldogsággal együtt megjelent az állandó gyötrelem is: a féltékenység, a búskomorság, a nagyon hiányzik fájdalma. Egy másik embert "magadévá akartál tenni", s egy-egy eksztatikus pillanat után azt tapasztaltad, hogy mint az angolna, kicsúszik az ölelésedből, s éli a saját életét. Már nem magadtól függtél, hanem tőle. És semmi más nem érdekelt az életben, csak ő. Belenéztél a tükörbe, s nem ismertél magadra. Megszépültél, de a tekinteted olyan volt, mint a lázbetegeké. A legdúltabb mondatokat szerelmes emberektől lehet hallani - igaz a legboldogabbakat is."

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy
életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...

A jelen:szertefoszló apró ajándék,
esdő tenyeredből visszavett játék-
Mondd,meddig sanyargat még a múlt?
Sorsod egyre gyötrőbb,bonyolult.

A gondolat:féltett szavak erdeje,
összeszorított ajkaidon mereng-
Oh,mondd,meddig sír még a lélek?
Titkod egyre maróbban éget.

A pillanat:megáldott magány-oltár,
öledben megbúvó álszent gúny-pohár-
Oh,mondd,meddig játszhat még az árny?
Fényed egyre törtebb,majdan-gyász.

A sóhaj:sivatagban fakadó víz,
füledbe hamis ígéretet ordít-
Mondd,meddig kétkedhet még a szó?
Fohászod egyre tompább,fakó.

Az álom:erőtlen verdeső szárnyak,
lelkedben a bizalom folyton bágyad-
Oh,mondd,meddig kophat még a hit?
Léted egyre rongyoltabb,avítt.

A szenvedély:hiányt ölelő karok,
tested összeszorítja egy vasmarok-
Oh,mondd,meddig emészt még a vágy?
Szerelmed egyre kínzóbban fáj.

A jövő:keserű mosoly szád szélén,
szemedben egy kétségbeesett kérdés-
Mondd,meddig fogyhat még a remény?
Szíved egyre szomorúbb,kemény.

Nerina

If you're going through hell, keep going - Teen Wolf, S2 E11

Örökké tartott elég bátorságot gyűjteni, hogy megragadjam a lehetőségeket. Kipróbálni valamit, amit soha nem csináltam, kimondani valamit, amit mindig is akartam, vagy csinálni valami őrült dolgot a szerelemért. Ígérem neked, az egyetlen dolog, amit bánnod kell, azok a dolgok, amiket nem csináltál meg.

Született szinglik

Aludt a park, aludt a város...
Szomorú voltam, és nagyon magányos..
...Csak a csillagok sétáltak velem,
És szívemben az a régi szerelem..
Aztán némán átkarolt a Hold...
Neked eddig csak Ő udvarolt...
Ketten voltunk: Te meg Én,
Mint az Éjszaka és a Fény!
Ott álltam és attól féltem:
A kiadó helyet szívedben lekéstem,
Mikor valahol messze-messze,
Egy dalt dúdolt a csillagos este:
Néha még, most sem hiszem el!
Ami velem megtörtént, hisz
A Hold némán átkarolt,
emlékszem: csillagos este volt,
mikor a szerelem szembejött,
és a szívembe költözött!
Tudod, sosem hittem el,
valaha másé is leszel,
érzem, örökké imádsz,
és csak rám vágysz!
Éreztem, nem tévedtem,
Hisz a sors akarta így, nem a véletlen...
Elmúlt sok tavasz, elmúlt sok tél:
De örökre a szívembe költöztél...
Itt maradtál, hogy vigasztaljál,
Vérző sebeimre vigaszt adjál...
Bár emlékszem, attól féltél,
Véletlen hozzám ne érjél...
Most a karjaimban tartalak,
Így nyugszik le, és kel fel a Nap...,
S azóta is, valahol messze-messze,
egy dalt dúdol a csillagos este:
Hold némán átkarolt,
emlékszem: csillagos este volt,
mikor a szerelem szembejött,
és a szívembe költözött!
Tudod, sosem hittem el,
valaha másé is leszel,
érzem, örökké imádsz,
és csak rám vágysz!

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod.
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, és hevesebben dobog szíved.
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat.
Amikor várod, hogy ismét oda adhasd neki magad.
Amikor várod, hangját és szavait.
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét.
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak.
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged.
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ő is megőrült érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle.
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne, ha újra veled lenne.
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész.
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez még is jó neked.
Amikor tudod, hogy TILOS, de még is újra és újra megteszed.
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igen is Szereted!!!