Idézetek

"A szerelemben a lelkiektől eltekintve,
a nő olyan, mint a lant,
amely csak annak szolgáltatja ki titkait,
aki jól tud játszani rajta."

(Balzac)

"Valahányszor azt éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, történt valami, ami a földre nyomott. Azt kérdeztem magamban: de miért? Talán arra ítéltettem, hogy mindig megközelítsem a célszalagot, de sohasem szakíthassam át? Isten ennyire kegyetlen volna hozzám, és csak azért engedi látnom a pálmákat a horizonton, hogy a sivatag közepén szomjan haljak? Sok időbe telt, mire megértettem, hogy valójában nem erről van szó. Életünk során azért ütközünk bizonyos akadályokba, hogy visszataláljunk Személyes Történetünk igaz útjára. "

/Coelho/

„Ha rákiabálunk egy élőlényre, megöljük benne a lelket.
A botok és a kövek a csontjainkat törik össze, míg a szavak a szívünket…”

Robert Fulghum

Aki a lovakat szereti és tiszteli,minden bizonnyal jó ember.De akit a lovak szeretnek és tisztelnek,az biztosan az..♥

"Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam."

Kosztolányi Dezső

A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik, s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.

(La Rochefoucauld)

Az emberek a sötétben mihez kezdenek
Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett
Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed
Együtt akarok lenni a sötétben veled.

/Neil Gaiman/

A szerelem csak füst és könnyü pára.
Ha boldogul: a szem parányi lángja.
Ha nincs remény: a könnyek tengere.

William Shakespeare

"Oly ismerős vagy,mintha
hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál,otthon,utcazajban
Meglátom arcod hirtelen.
Te jössz,ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te,bárhol is legyek.
Hallom kopogni éji csöndben
közelgő könnyű léptedet."

/Alekszandr Blok/

Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék.

(Erich Maria Remarque)

"A szeretetben találjuk meg e világ magyarázatát,
bármi is a másvilág magyarázata."

"...Általam vagy,
mert meg én láttalak,
s régen nem vagy,
mert már rég nem láttalak..."

"Ahogyan mások, én is kerestem, milyen a boldogság, ha végtelen. S jónak hittem, ha behunyt szemmel, vadulva, csapongva repdestem a színesre hazudott mennyben."

"Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szivedben
örök a fagy?"

(Andersen)

Nincs az az ember, aki egy másik embert olyannak szeretne, amilyen.
Változtatni akarunk rajta, mert mindig csak látomásokat szeretünk.
Ami valóságos, arra nem vágyódhatunk, éppen azért, mert valóságos.

( Valery )

"Ha találkozol egy olyan fiúval, aki a legjobb barátod, akivel jókat tudsz együtt nevetni, és hogyha sírsz, melletted áll és megvigasztal téged, akkor valami megüti a szívedet, ami több, mint a szeretet. Majd meg fogod látni, az élet nagyon nehéz tud lenni, s olyan fiút kell találnod, aki nem nehezíti az életed, hanem segít végigcsinálni."

"Szeretném inspirálni az embereket. Szeretném, ha egyszer valaki rám nézne és azt mondaná: miattad nem adtam fel."

"Semmi sem ér többet a mai napnál."
(Goethe)

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

Mikor az emberek saját erejükből, a hit támogatása nélkül próbálják elérni a boldogságot, általában azokat az örömforrásokat igyekeznek minél jobban kihasználni, melyek vagy biológiailag a génjeinkbe programozottak, vagy a társadalom, melyben élnek, kívánatos célként jelöli meg őket. A gazdagság, a hatalom és a szex válik sóvárgásuk legfőbb tárgyává. Az élet minőségén azonban ilyen módon nem lehet javítani. Csak a tapasztalatok feletti közvetlen uralom győzheti le a beteljesülés útjában álló akadályokat - az a képesség, hogy percről percre élvezetet találjunk abban, amit éppen csinálunk (Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat)