Idézetek

"Csodálatos valóság voltál, s most,
utolérhetetlen álom lettél!"

"Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek és a szívemet
a bánat veti szét.
Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép."

"Gondolatban sírodnál, suttogom a neved,
Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed.
Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem,
És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem."

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könycsepp szemünkben Érted él
egy gyertya az asztalon Érted ég
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek
szívből szeretünk s nem feldünk téged."

"Ahogy a napok rövidülnek...

Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset"

Kibédi Ervin:

"Idézet
A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál, Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül.? csak mert a szemed nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Szent Ágoston"

"Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek és a szívemet
a bánat veti szét.
Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép."

"Arra születtem, hogy kisgyermek legyek,
S Anya mellett éljek hosszú éveket.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra,
Hogy megértsem:Nem voltam hiába!"

Vannak olyan gyengéd és finom érzésű természetek, akiket valami makacsság, valami szemérem visszatart attól, hogy megnyilatkozzanak, és a szeretett lénynek kimutassák gyengeségüket, nem csak mások jelenlétében, hanem még kettesben is - kettesben még kevésbé; csak ritkán tör fel bennük a szeretet, s annál hevesebben, annál féktelenebbül, minél hosszabb ideig fojtották vissza.

Bocs. Tényleg.. Bocsáss meg, hogy tökéletlen vagyok, hibákkal, na de nem lehet mindenki olyan perfekt mint te . Bocsáss meg, hogy nem süt minden mondatomból az egoizmus, hogy már csak azért sem használom gyakran az "adom" szót, hogy nem vakuzok bele a tükörbe csücsörítve, hogy nem írok mindent w-vel, és hogy túlélem, ha nincs h minden szavam végén. Bocsáss meg, de vannak rossz tulajdonságaim, bocsáss meg hogy nem követem vakon az ideált. Én csak azoknak mondom, hogy szeretem őket, akiket tényleg szeretek. Én csak azokkal osztom meg az érzéseimet, akikben megbízok. Én ettől érzem magam valakinek...

...Most már sírok a képeken, amiken eddig veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna, miért,
Tegnap sírtam, ma sírok, és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan.
Olyan felelőtlenül hagytál el, egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát, a zöldellő pázsitra.
De téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet, előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám.
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Te is rájössz, ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet...
(Children of Distance: Búcsúlevél)

Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. Eljön, úton van már, érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!
(Rómeó és Júlia)

Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég.
(Szerelmünk lapjai c. film)

Semmi sem múlik el, minden megmarad, bár a test lomha, elnyűtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél.
(Szerelmünk lapjai c. film)

Magam vagyok mindenütt a világon,
magam vagyok jártomban s megpihenten,
magam vagyok, hogy nincs ebben se párom,
magam vagyok mindentől elfeledten,
magam vagyok, ha sértést kell viselnem,
magam vagyok, ha könnyem elzokogtam,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Christine de Pisan

Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.

Paulo Coelho

A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.

Milan Kundera

Bármikor, ha rossz útra tévedsz, kigyullad egy sor jelzőlámpa benned. A szomorúság egy ilyen jelzőlámpa, a depresszió egy ilyen jelzőlámpa.

Osho

Mint magányos lovast az este,
Ugy ér a bánat engemet,
Gyereksírás jön fel szívemből,
Könnyűim csöpp csengői csengenek.

Szép Ernő

Ne szégyelld
ha szemed sarkából bú szivárog
Az az igazgyöngy is tied.

Pethes Mária