Idézetek

A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság.A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.

“Aminek meg kell történnie, az megtörténik.
Akivel találkoznod kell, azzal találkozol.
Akinek észre kell vennie, az észrevesz.
Ilyenkor mondhat bárki bármit,
Te úgy is érzed.
Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka emléke, évek vagy egy élet.
Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz.
Tehetsz bármit: valahol egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok egy finom kis szállal kötözve.
Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni.
Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van.
Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed.
És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhet Veled…♥”

Csak egy szó...

"Amikor még kicsik voltunk , együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk, ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez.
Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk!
Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során. "

" Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.
Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana.
Nincs ajtó, amelyet a szeretet át ne hidalna.
Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene.
Sem bűn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni.
Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond.
Milyen reménytelenek a kilátások.
Milyen kusza a zűrzavar, milyen nagy a hiba.
A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.
S ha elég erős benned a szeretet,
te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere."

" Amikor az ember magára marad,
tűnőben a fény, s csak nőnek a falak:
egyre magasabbra, föléd tornyosulva.
A gondolatok mindig keserűbbek,
s a vágyak hideg csöndbe menekülnek.
A falióra jelzi a múló időt, s te nem vársz
vendéget, titokban érkezőt.
A némaságban egy új dimenzió éled -
már hallani véled a sötétséget -
s érzed is, ahogy szorosan átölel...
Nos, ekkor állj fel és nyiss ablakot!
Hagyd abba az önsajnálatot!
Nézd, körülötted mennyi-mennyi szépség
várja még, hogy újra felfedezzék!
Tedd meg az első lépést, nem kell félni:
Kín és gyötrelem, de... érdemes élni. "

"A szívünk azt súgja, tartsuk ki még... valahol a lelkünk már érzi, hogy tovább kellene lépni...
Meddig működik az egónk? Fontosabb a mi együtt, mint az én?
Két én állhat egymás mellett úgy, hogy egyik sem a másiktól veszi el az álláshoz szükséges belső energiát. Egymás mellett állva, egymás aurájában megfürödve stabilabbá leszünk. A kapcsolatok megkívánják az egyének szabadságát is. Együtt lenni nem lehet teher senki számára sem.
Az érzelmek persze visznek bennünket... Hangját hallva, szemébe nézve megcsendül belső érzékelésünk, meghalljuk belső hangját lelkünknek, érezzük, hogy mi közel kerültünk hozzá. De mi van, a a másik lélek nem enged be minket belső folyósójába? Valameddig elmehetünk, de a cél előtt, amikor az igazi lélekölelés megvalósulhatna bezárja az ajtót? ...
Küzdjünk érte tovább? Vagy higgyünk benne, hogy egyszer csak kinyílik az az ajtó?
Vagy engedjük el? Tanultunk egymástól és most elengedhetjük egymást?
Jó kérdés."

Néma éjszaka borult a városra
tovatűnnek a zakatoló zajok
ridegen nesztelen utcákon
élettelen plakátokat hallok

fakó lámpák sárga fényénél
illatok illannak a semmibe
buszmegálló kongó magánya
viszi szívem oly messzire

csendorgia tombol az aszfalton
egy sötétségbe zárt lépcsőház
emeletek suhannak el mellettem
megszólított a végső vágy

lyukas cipőm a tört-fehér parkettán
ajtóm falán egy vers, Radnóti
egy durva priccsen fekszik testem
mégis, a szerelem most... valódi

(szűk, füstízű szobámban szürke
porszemekből kitárult világom
s mint súlyos acéltömb, úgy
omlott elborult elmémre hiányod)

megbabonáz a függöny suta tánca
míg a padlóra hull a vérem
és így lelte meg végzetét
két éhes ikerlélek.

Káldi Zoltán- Ikerlélek

Tudni akartam ki is vagy valójában
angyali arc, álmok hálójában
szőtt gondolatok furcsa keverék
nyikorogta szemtelen kép,
reméltem létező vagy világom
valamely álom-ébrenlét határon
testesülő végzete...
Lassuló lélegzetem
ringat mesék csodái közé - feledni.
Szavaid közé süllyedek fürödni
hátamra térdeplő fájdalom béklyóz
marasztaló varázsigéi csitított
kiáltásom verik vissza...
Maradnék, hallani ahogy sóhaj
szakad fel kiszáradt ajkaid közül
homályosult képzelet űz
felülmúlni minden éber gondolatot.
Válaszokat vártam, lerótt
kegyelet mögött rejtőző illetődött
visszanyelt mondatokat. Igeidőkön
felülemelkedett párszavas mondat
elég lett volna
elaltatni féltékeny csírából
szökő vágyaim kanyargó
indáit. Valami elromlott.
Redőnyök párhuzamosai mögül
kitekint a sötét, a nyári nap elül
a cseresznyefa lombjában -
szótlanul olvasom utolsó soraid.
Kapkodás, elvakult düh a szó mind
hiába kérlel
hiába térdepel
józanságom tenyered alól...
Hát üss... megvárlak, álmomban... valahol.

Valami elromlott- Brada Ágnes

emmi sem erősíti oly mértékben az egót, mint amikor ,,igazam van". Az ,,igazam van": azonosulás egy gondolati állásponttal, nézőponttal, véleménnyel, értékítélettel, történettel. Persze ahhoz, hogy neked legyen igazad, szükséged van valakire, akinek nincs, aki téved, ezért az ego imádja bebizonyítani, hogy a másik téved, mert akkor neki igaza van. Más szóval: másokat a tévedés pozíciójába kell hoznod ahhoz, hogy erősebben érezhesd, ki vagy te. Nem csupán személyt, helyzetet is lehet panaszkodás és reaktivitás révén a ,,téves", a ,,rossz" pozíciójába helyezni, amiben burkoltan az is mindig benne van, hogy ,,ennek most nem kéne történnie". Ha igazad van, akkor az általad megítélt és vétkesnek talált személyhez vagy helyzethez viszonyítva képzelt erkölcsi fölénybe kerülsz. Ez a fölénytudat az, ami után az ego sóvárog, s amelyen keresztül önmagát megerősíti.

Eckhart Tolle

Dénes Nikolett : Virágok közt csendben

Ne keresd a magyarázatot bennem,
ha csendben figyelsz,
úgy is látod a szememben.
Ne akard megfejteni lényem,
csak fogadd el,
egyszerű, nem?
Nem kell mindent megértened,
vannak dolgok, amik csak vannak.
Valakik akarnak,
valakik nem akarnak.
Eléggé ahhoz,
hogy érdemes legyen
közelebb lépni a naphoz,
és elégni teljesen,
szétszórni hamvaid,
kinőni, mint a fű,
és hagyni, hogy lelegeljenek
azok az emberek,
akik majd nem hiszik el neked,
hogy csak hagyni kell mindent,
hadd menjen a maga útján.
S majd ebből lesz a rengeteg
sötét, de zöld rengeteg.
Friss levegővel teli,
mely a mezőt körbeöleli,
közepén pedig ott leszek,
ott fekszek majd veled,
virágok közt csendben
nem szólunk majd,
rendben?
Csak fekszünk és fogjuk
egymás kezét,
ha ez menni fog, mi leszünk
a két ember,
aki a mindenséget megért!

Van egy könyv egy nagy teremben, az ÉLET KÖNYVE ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.
Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünket,
megmondja, hogy ki lesz gazdag, s ki lesz szegény közülünk.

Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.

Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.

Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.

Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
(ismeretlen szerző)

Mindketten tudjuk, hogy az életvonaladat lefedte az enyém. Illeszkedünk. És ez valami olyan, ami ellophatatlan.

"A hülyeségnek vannak határai, de nekem van útlevelem"

"Nem szendvedek elmebetegségben, minden percét élvezem"

"Az iskola nem kocsma, hogy odajárjunk"

"A tanulás nem tenger, hogy elmerüljünk benne"

Gondolkodni nehéz. Néhány dologról gondolkodni olyan nehéz, hogy belefájdul a fejed már abba is, hogy arra gondolsz, hogy gondolkodsz róluk.

Álmomban az enyém vagy...életemben az álmom vagy.

Saját életem írója vagyok...sajnos tollal írtam,így nem tudom kitörölni a hibákat.

A rosszat,mindig valami jó követi.Ezért van az eső utáni szivárvány.

Mára a plüssmacim a legjobb barátommá vált...neki elsírhatom éjjelente,ami éppen bánt.

The Nearly Deads - Never Look Back

Got a mouth full of words,
But nothing to say
If you could've seen
How I looked yesterday
A hopeless disaster
But I'm getting better
At being faster

Is there any other way
To live your life
Than to throw it all way
And cut the ties?
Were they really holding us
In place to begin with?

Who are you judging anyway?
It's my neck on the line

Say goodbye to everything
Forget your regrets
They're better left behind
Say goodbye to whispering uncertainty
What's holding us back
Is keeping us alive.

Shut your mouth
And start to believe
Oh excuses, excuses
That I don't need,
If it's me you're after
Well, how about a straight answer?

We don't have all the day
We don't have all year
Put it into one
And out the other ear
Were you ever listening at all?

Who are you judging anyway?
It's my neck on the line

Say goodbye to everything
Forget your regrets
They're better left behind
Say goodbye to whispering uncertainty
What's holding us back
Is keeping us alive, alive

Never look back, don't doubt tomorrow
Never look back, don't doubt tomorrow
Never look back, don't doubt tomorrow
Never look back, don't doubt tomorrow

Say goodbye to everything
Forget your regrets
They're better left behind
Say goodbye to whispering uncertainty
The only thing that holds us back
The only thing that holds us back
The only thing that's keeping us alive.

Oh, it's the only thing that's keeping us alive.

Read more: http://artists.letssingit.com/the-nearly-deads-lyrics-never-look-back-q8wr8xv#ixzz2XWBLVY3n
LetsSingIt - Your favorite Music Community

"Mások szerint néha túl gyerekesen viselkedem a koromhoz képest, de én nem értem, ez miért probléma. Hiszen legyünk őszinték, ebben a világban nem csoda, hogy álmodozunk, ha a valóság megrémít bennünket. Szóval lehet, hogy gyerekes vagyok, de én szeretek a mai fejemmel is meséket nézni, esténként elalvásnál mindig ölelem a plüssmacim, és minden alkalommal kívánok valamit, ha hullócsillagot látok. De én így szeretek élni."