Idézetek

"Ott kezdődik, hogy ránézel. Egy pillanat elég ahhoz, hogy úgy gondold "aranyos". Egy újabb pillantás elég ahhoz, hogy úgy érezd "bejön". Egy perc elég ahhoz, hogy elkezd magad győzködni, hogy ez nem olyan... Ez más, nem úgy érzel. Míg győzködöd magad, elkezdesz álmodozni róla. Míg álmodozol, teljesen belefeledkezel, és onnantól kezdve mindegy, hogy hol, hogyan látod, mindig érezni fogod a pillangókat a gyomrodban... És egy szó elég ahhoz, hogy mindezt összetörje. És te csak tovább győzködöd magad."

"Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy kerestem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy."

"Mások azt gondolják semmi bajom, mert mindig mosolygok, de sokszor egy mosoly álarca mögé kell bújnom, hogy ne lássák azt, hogy nekem valami nagyon fáj. És hát néha, azt kell mondanom sajnos, hogy egy mosoly mögött több fájdalom lehet, mint egy olyan arcnál, aki épp zokog. De ez az igazi próbatétel. Mert sírni könnyű, az az igazán nehéz, ha úgy sírsz, hogy más csak a mosolyt látja."

"Tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem?" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy: NEM? "

-carbonfools : pony

"-Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? - suttogta halkan.
- Igen - bólintottam bele a vízbe az állammal.
- Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon, amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem - fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
- Ez mikor történt? - kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon.
- Folyamatosan."

"A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni."

Talán lehet azt mondani, hogy szívesen megismernélek…
Lehet vele randizni, lehet moziba, színházba járni, lehet ígérni, lehet hazudni (szerelmet, hűséget, közös jövőt) azzal a céllal, hogy az ágyban köss ki vele… mert félreértés ne essék a legtöbbször ez a cél…
Meg lehet ezt fordítani?
Talán igen.
Talán lehet azt mondani már elsőre is, hogy az ágyban szeretnék kikötni veled, nincs sok időm, de ami van, abból szívesen adnék neked, talán végigcsókolhatnám a testedet, talán láthatnám azt a ködöt a szemedben, amit a vágy von elé, talán összeérhetne a bőrünk, miközben ajkaink játszanak egymás ajkaival, ahogy egymáséi vagyunk éppen…
Talán ez perverzió? Talán bunkóság? Talán őszinteség.
Lehet, hogy utánad fordulnék az utcán, lehet, hogy a szemembe néznél, és rám mosolyognál, lehet, hogy megszólítanálak, de ami a legvalószínűbb: soha nem találkoznánk össze, csak úgy séta közben, és ha mégis belénk nevelt gátlásaink megakadályoznák, hogy megismerkedjünk.
Lehet őszintének lenni? Lehet azt mondani, hogy vágyom rád, de nem lehetek a tiéd soha teljesen? Lehet az ilyet diszkréten megoldani, csak egymásért egymás nélkül?
…Nem tudom.
Talán a végére kellene járni…

Keresen a nagy Ő-t, asszem meg is találtam, shift+ő, a billentyűzet hibátlan . (; ~

A lelkem 2 tégla, a szivem 3, ha megbántasz, mind az 5 -öt hozzád vágom (; ~

A mosoly az arcomon kényszerből egy máz, hogy elrejtse azt, amit jobb, hogy ha nem látsz.

Az élet egy színpad, melyen játszani kell, ha könnyes a szemed, akkor is mosolyogni kell.

Legjobb barát ; az, aki tudja, mennyire idióta vagy, de mégis mer nyílvánosan mutatkozni veled. < 33

Hogyha nincsen párod, ne szomorkodj, csupán Isten néz le rád és gondolja: Ezt a lányt egy egészen különleges fiúnak tartom meg !

“Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled; ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban.”

“Nagy akaraterő nélkül nincs nagy tehetség sem.”

“Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást.”

"A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket.”

Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út." -Paulo Coelho

"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő."