Idézetek

~ A zene magával ragad, és elfeledteti velem az otthoni gondokat. A zene az én drogom, az egyetlen dolog, ami elkábít.

~ Csak ennyi és ennyi hang van egy oktávban, és az ember mégis több millióféleképpen kombinálhatja ezt a néhány hangot. Egyszer egy zenész azt mondta nekem, hogy az ember sose kaphatja meg kétszer ugyanazt a dallamot.

~ Nem az lesz a sztár, aki híres, és tele van vele a sajtó, hanem aki tud támaszt és vigaszt nyújtani akkor, amikor nehéz perceik vannak azoknak, akik bíznak benne. Akinek a zenéjében találnak lélekhez szólót.

Aki engem választ, az lássa meg bennem azt a nőt, aki valójában vagyok.

Akit az Isten neked szánt, azt még az Ördög is utánad tolja talicskán..

Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

"Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. Amikor hosszú betegségből épülsz fel, ne a szenvedésre gondolj, amit kénytelen voltál elviselni, hanem Isten kegyelmére, amely lehetővé tette számodra a gyógyulást. Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani."

Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt...
Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen, némán...
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,
figyeltem volna rá, hogy halljam, ha érzem hiányát...
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent...
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja...
Ha tudtam volna, hogy az lesz az utolsó napja,
arra kértem volna, ... higgye, és tudja, hogy SZERETEM!
Hisz Ő az Édesanyám!

Soha nem hittem, hogy ez is véget ér.
Néha úgy érzem, hogy kár a könnyekért.
Hiszen csak százszor átélt múló pillanat, ami megmaradt nekem.
Ha éreznéd a bánatom, most itt lennél velem.

Üzen a szív, valamit el kell mondanom, ezzel még tartozom neked,
Köszönök mindent, amit értem tettél, s az elmúlt éveket.
Ha így akartad menj tovább az úton, s éld az életed!
Ne hidd, hogy könnyezem, csak a csendben sír a szél.

Kicsit még fáj a búcsú, na mit mondjak neked.
Hisz nem volt rossz veled, de jobb lesz nélküled.
Belátom, tiszta szívet kérni, nem lehet, ha nincs szíved.
Lehet a szép emlék is tévedés, ha nem hiszek neked.

Valamit el kell mondanom, ezzel még tartozom neked.
Köszönök mindent, amit értem tettél, s az elmúlt éveket.
Ha így akartad menj tovább az úton, s éld az életed!
Ne hidd, hogy könnyezem, csak a csendben sír a szél.

(Hexina - Csak a csendben sír a szél)

Ne az arcról ítélj,ne a külső után. A lélek mutatja meg,kik vagyunk igazán! Ne az arcot nézd, a lelket keresd. S a lelkén keresztül az embert szeresd.

Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp.

Csak bámultam rá, ahogy ott fekszik, és annak ellenére, hogy tudtam, milyen régóta és mennyire szeretem, és hogy zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba- ennek ellenére, és tudván, mennyire nemtörődöm módon bánt velünk és az életünkkel-, amikor fel kellet volna háborodnom, és dühösnek kellet volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik, és halkan lélegzik.

A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog az egész világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedre, a kettőnk szerelmébe zárva szétragyogni az egész világra.

A legmélyebb a legigazibb vágy annak a vágya hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De, ami előtte volt- kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket. az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az értintetlen tiszta vágy.

A legkönnyebb dolog az életben szeretni valakit.
A legnehezebb találni valakit aki viszont szeret.

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.

Mikor megkérdezik tőlem, miért utazom folyton, ezt válaszolom: - Azt tudom, mi elől menekülök. Csak azt nem tudom, mit keresek.