Idézetek

Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!

Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!

Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért.

Az élet unos-untalan ismétli önmagát, a nap valahányszor reggel kezdődik, és az ágyban ér véget.

Van egyáltalán boldog vég?
Végtére is az élet nem egy indiai film. Zendegi migzara, ahogy az afgánok szeretik mondani: az élet megy tovább, nem törődik az elejével, a végével, kamjabbal, nakammal, válsággal, lelki megtisztulással, csak ballag előre, mint egy poros karaván.

Sietek.
Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok.

Az élet egyáltalán nem olyan, amilyennek állítólag lennie kellene.

Vannak leckék az életben, amiket nem tanítanak sehol, mégis meg kell tanulni.

Nincsen olyan ember, akinek az életében egyszer ne köszönne be az a pillanat, amikor mélységesen szégyelli, hogy él. Az élet szégyen, mert minden pillanata botrányos.

...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű.

Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek.

Jegyezd meg: az élet nem lányregény!

Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.

Az élettől nem kapjuk meg mindig, amire vágyunk.

Bármikor bárkivel történhetnek váratlan dolgok.

Ha le tudnánk élni az életünket egy virágokkal teli paradicsomban is, miért van az, hogy inkább sírunk, szenvedünk, beleveszünk a szenvedély és a tombolás vad forgatagába, és a pokol tüzével kínozzuk magunkat.

Egyszerűen csak haza kéne menni,
a zilált szobát rendbe tenni,
tejet inni, kenyeret enni,
lelassult szívvel áttelelni,
s utána minden elvetélt virágot
egyetlen éjjel megteremni!

A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás, s ugyanígy csalódás a lélek is. Csak annyi esze legyen az embernek, hogy a kellemes csalódásokat megkülönböztesse a kellemetlenektől.

Ha valami fontos dologra bukkansz az életben, az nem jelenti azt, hogy az összes többiről le kell mondanod.

Ha mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor a végén életünk részéve válnak. És ha az életünk részéve válna, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzeléseik szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.