Idézetek

"Valakit megszeretni egy pillanat is elég, valakit elfeledni egy élet is kevés."

"Van, aki könnyen megkapja, akit szeret, van, aki sír szenved, míg az ővé lehet. Van aki könnyek nélkül tud feledni. Van, aki meghal, mert igazán tud SZERETNI!"

Akik nekünk adták teljes bizalmukat, azt hiszik, ezzel jogot szereztek a miénkre is. Ez tévedés: ajándékkal nem szerez az ember jogokat.

"Nem arról van szó, hogy félek meghalni, de szörnyen, szörnyen félek attól, hogy ne éljek!"

Nem szabad olyan helyzetet teremteni, ahol elveszhet a bizalom.

„Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”

„Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.”

Az egészséget csak az egész szervezethez viszonyítva lehet értelmezni, hasonlóan a természet egészségéhez, amely ékesen tanúsítja, hogy minden mindennel összefügg.

„ Csak akkor jövünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, mikor elveszítettük. ”

„Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul... ócska emléktárgyak között.”

Sokszor elhangzik a kérdés: kinek jobb, annak-e, aki valaha látott, vagy annak, aki nem? Az én válaszom: annak, aki minél jobban le tudja győzni a látás hiányát!

„Légy jó és magányos leszel.”

"Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz."

„Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át,
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.”

„Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom őt, ki nem jön el soha.”

„A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.”

„Oh, drága magány, az egyetlen társam,
kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam,
S mindig ugyanaz, csalódások sora,
Mindig nézz előre, de vissza soha...”

Megbámultam a történelem előtti tálak, kanalak, fésűk képeit. Visszamenni egy, netán két évet, lehetetlen volt, abszurd. Visszamenni évezredeket - ó, hát az... semmi.

„Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki, amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki!”

„Próbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!”