Idézetek

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Mint tenger köztük, annyi csak barátoknak a halál: egymásban élnek akkor is.
Hisz` mind itt kell legyen, ki abban él s szeret, mi mindenütt jelen.
Mennyei tükör, mely színről színre láttat, szabadon egymást s bűntelen.
Ez nyújt barátnak enyhet, legyen bár múlandó mind, a barát s a társ,
köztük a legtisztább kötelék mégis örök, mert halhatatlan.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjuk leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.

A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.

Azt köszönöm, hogy ilyen vagy! - Én meg azt, hogy vagy... ez a barátság!

"kár,hogy nem voltam még milliomos

bárcsak elérhetné ki elég okos

nem csak ha apja is milliomos

és azt mondja itt van egy millio most..."

(MR.MISSH VS. BLR - NEM AZ ÉN NAPOM)

"Veled a legjobb a fűben heverészni, Veled a legjobb hallgatni a csendet, Veled a legjobb szótlanul beszélgetni. Veled a legjobb, Barátom!"

„...volt néhány jó dolog aminek örültem... nem felejtem soha el hogy ki volt mindig velem, azt is mindig tudni fogom ki fordult ellenem…”

„Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.”

“Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném,
Hogy mindig mellettem legyél.
Minden percem kísérd szemeddel,
És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

Hogy amikor feladnám az életem,
Akkor is legyél ott mellettem,
És mondd azt, hogy ne tedd ezt,
Fogd meg két kezem, és el ne engedd.

Hogy amikor boldog vagyok,
Azt megoszthassam veled,
Amikor vidám vagyok,
És minden rendben.

Hogy amikor a szerelmem elhagy,
Tudjak kire támaszkodni,
Hogy a lelkem ne érje fagy,
Ne hagyd a szívem kihűlni.

Amikor már nem érzek magamban életet,
Világíts rá, hogy nincs így ez.
Hogy amikor már senkire nincs szükségem,
Pofozz fel, és megjavulok, megígérem.



Hogy ha már nem kívánok senkit szeretni,
Mondd azt, hogy engem kell szeretni.
Mondd nekem, kérlek, hogy szeretlek,
És megígérem neked, soha nem feledlek.

Hogy egy buli utáni reggelen,
Ébredj velem és mondd azt, fáj a fejem.
Amikor átbulizzuk ketten az éjszakát,
Aminek soha nem feledjük napját.

Amikor az esküvőmön eldobom a csokrom,
Akkor is légy mellettem, és légy velem boldog.
Táncolj velem egy gyönyörű ruhába,
És mondd azt, semmi nem volt hiába.


Légy mellettem akkor is, mikor eltöröm a karom,
Ülj velem órákat egy hideg padon.
Nézzünk együtt fel az égre,
Azt szeretném, ha soha nem lenne vége.

Ne hagyj elveszni, mikor szenvedek,
Találd meg bennem a szépet.
Élj velem, és szeress igazán,
Csak azt kívánom, hogy mindig Te vigyázz rám!”

"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de azt nem tudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem, adni és kapni akar. A barátság viszont csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jót áll a másikért."

Nem hittem, hogy létezik barát, Kinek hiánya ennyire fáj!
Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.
Aki tőlem most oly nagyon messze jár, És minden pillanattal nő e távolság. Nem tudtam, hogy van ember,

Kinek hiánya így fájhat!
Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára.
Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok, És most egyre-egyre csak miatta sírok. Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj, Hogy újra mond: "Azt sem meséltem még…!"
Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod,
És kizárva ilyenkor az egész világot,
Szívem és lelkem csak téged hallgasson.

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!

Néha az ember olyan dolgokhoz ragaszkodik, melyeket jobb lenne elengedni.

Nem tudom hol vagyok,

Nem tudom ki is vagyok

Nem tudom hova tartok

És nem tudom hova jutok

Nem tudom hova tenni a Világot

Nem találom a legjobb barátot

Nem tudom barátom-e még

Nem tudom mi szaggatta szét

Nem bírom már ezt a magányt

Elvesztett az ami régen megtalált

Nem bírom ezt a kétséget

Nem bírom hogy már széttépett

NEM BÍROM EZT AZ EGÉSZET!!!

„Most már sejted mit is érzek,

S itt állok csendben Előtted,

De semmit nem ígérhetek.

De semmit nem kérhetek.



Rajtad múlik mi lesz velünk,

Barátok leszünk, vagy elenségek

Azért még egy beszélgetést megérne,

Hogy ne legyen gyülölet egymás szemébe”

"Barátod vagyok, nevetésed vidámmá tesz, bánatod megkönnyeztet, haragodat csitítanám, fájdalmadat simítanám. Ha akarod, meghallgatlak. Ha szeretnéd békén, hagylak. De ha már kevés vagyok, s nem kellek, add tudtomra, s én szó nélkül elmegyek...mert a barátod vagyok!"

“Volt idő, mikor máshogy láttam mindent,

Volt idő, mikor te voltál a minden.
Volt idő, mikor szerettelek,
volt idő, mikor gyűlöltelek.
Elmúltak az évek, megint más lett minden,
elmúltak az évek, megint te lettél a minden.
Elmúltak az évek, de újra szeretlek,
így lesz ez már mindig, míg élsz, és amíg élek.”

„Kerüllek már. Nem látlak hetek óta.
Nincsen mit mondanom, vagy mondanod.
Egyetlen fényképed asztalfiókba eltemetett halott.”

Nagyon rossz érzés, amikor Te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné. Amikor hiába tennél meg bármit, ő egyszerűen nem szeret téged.. nem téged szeret. Akár akarjuk, akár nem, végül mindig rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy ‘talán sose bocsát meg nekem’. Mások attól, hogy ‘talán túl közel engedem magamhoz’. Néhányan attól, hogy vajon ‘el tudna küldeni?’. A világ valójában annyira félelmetes hely, s még rettenetesebbnek érezzük, ha egyedül kell szembe néznünk a félelmeinkkel.