Idézetek

El sem tudom képzelni, hol lennék én ma, ha nem volna az a maroknyi barátom, akik képesek voltak örömmel megtölteni a szívemet. Nézzünk szembe a tényekkel, barátokkal az élet sokkal vidámabb.

A férfiak úgy kezelik a barátságot, mint a focilabdát: ide-oda rugdossák, mégsem esik szét. A nők pedig óvatosan bánnak vele, mint az üveggel, és mégis apró darabokra törik.

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csakhogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.

Nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, különösen nem egy életre szóló barátság után, különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk.

Barátaid szükségszerűen rád unnak. Más házakba mennek, ott panaszkodnak rád. De aztán, amikor kipanaszkodták magukat, visszajönnek, mert megbocsátottak neked, és megint szeretnek újból, készen rá, hogy akár az életüket is kockáztassák a te életedért.
Ám ha egy harmadiktól tudod meg (aki váratlanul visszamondja neked, ami nem neked volt szánva) azt, hogy már elég volt belőled, ami tehát független tőled, az azt eredményezi, hogy eldobod magadtól azokat, akik szeretnek, s akik most visszajönnek hozzád, mert újra szeretnek.

A barátság, az igazi, legtisztább formájában a szerelemből fakad. Csak éppen sosem ér véget, fénye sosem fakul, és még a halál sem győzheti le.

Azt nevezem barátomnak, akit megláttam benne, aki talán mélyen elrejtőzve szendereg énjébe beágyazva, de velem szemben lassan kibontakozik belőle, mert felismert és rám mosolyog, még ha később kénytelen lesz is elárulni engem.

Minden titkos emberi kapcsolat - barátság, szerelem s azok a különös kötöttségek, mikor ellenfelek találkoznak és szegődnek el, életre-halálra! - ezzel a varázsos megérintettséggel kezdődik; az álomszerű érzékeléssel, amely igazán olyan, mintha az álomban a valóságot érzékelné az ember: tömegben, idegenek között egyszerre megérint egy szempár, egy hang, s mintha elszédülnél, mintha a jelent egyszer már megélted volna, mintha előre tudnád mindazt, ami történni fog, a szavakat és mozdulatokat is; s mindez a legkomolyabb, végzetes valóság; s ugyanakkor álomszerű.

Gyakran esik meg, hogy egy kapcsolat, amelyet a szerelem kovácsol, átalakul barátsággá, ritkábban, hogy hosszú barátságból felvillan a szerelem szikrája.

A barátság a lelkek közötti legtisztább kapcsolat. Nincs benne önzés, kényszer, érzékiség, érdek. Mi választjuk.

A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.

A barátságban nincs elvárás, így hát nem is lehet csalódni: barátság az, amikor két lángnyelv együtt lángol, amikor két fáklya fénye összeadódik.

A barátság megszületéséhez közös, mindkettőtök életében megjelenő élményekre, érzésekre és gondolatokra van szükség. Mivel ez az érzés mindig rólatok szól, ezért szükség van a közös érdeklődési körre, akárcsak arra, hogy kölcsönösen tudjátok tisztelni és megbecsülni a másikat. A barátsághoz mindig kell egyfajta kétoldalúság, sőt, az igaz testvériességet mindig az őszinte kölcsönösség hozza létre.

A barátoknak korántsem kell ugyanúgy gondolkodniok, pláne ugyanazt, csak az kell, de az kell, hogy egy térben legyenek, közel, távol.

Ha az ember azt mondja valakinek, hogy "egyszer ebédeljünk együtt", vagy "egyszer igyunk együtt", az általában az ellenkezőjét jelenti. Ha valóban enni vagy inni akar egyet valakivel, miért nem beszéli meg, miért napolja el? Olyan ez, mint a "barátom" megszólítás. Általában azok szólítják az ember "barátomnak", akik nem barátai, akik le akarják nyúlni, esetleg már le is nyúlták, és végezni akarnak vele. Ha azt hallod, "Barátom, nincs miért aggódnod", akkor fuss, ahogy bírsz!

CM-mel huszonöt évre nyúlik vissza a barátságunk; hosszabb idő, mint némelyik házasság. Jobban ismer, mint az anyám. Régebben arra gondoltam, hogy szorosabb köztünk a kapcsolat, mintha testvérek volnánk, de most már nem vagyok biztos benne. A testvérek tudják, hogy szeretetük sziklaszilárd, így néha utálhatják is egymást.

- Miért lettünk mi barátok?
- Hát, mert egymás mellett nőttünk fel.
- Csak ennyi? Egy demográfiai véletlen? Semmi lelki rokonság?
- Nekem nem tűnt fel semmi ilyesmi. Amennyire én visszaemlékszem, csak egy dolog volt közös bennünk.
- Mégpedig?
- Hogy egyikünkkel sem akart barátkozni senki.

Bárki másnál szívesebben vagyok veled. Az iskolatársaink közül is téged szerettelek a legjobban. Nem voltál se féltékeny, se kicsinyes, mint egyesek. Tegnap szegény Em White is meglátogatott. Emlékszel még, milyen jó barátnők voltunk három éven át az iskolában? Aztán az iskolai hangverseny idején összevesztünk valamin. És azóta sem szóltunk egymáshoz. Hát nem butaság? Ma már minden ilyesmi annak tűnik. De tegnap elsimítottuk Emmel azt a régi nézeteltérést. Azt mondta, hogy évekkel ezelőtt kibékült volna, csak azt hitte, én nem akarom. Én meg azért nem szóltam hozzá, mert azt hittem, hogy ő nem akar beszélni velem. Hát nem furcsa, Anne, hogy az emberek milyen könnyen félreértik egymást?

Gondosan válogasd meg a barátaidat. Sosem tudhatod, mifélékkel hoz össze a sors. (...) Külsőre hófehér angyalok, de lelkükben, akár a ragadozó farkasok.

Csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy segítsenek eltakarítani. Lemosni a bűnös lelkiismeret fájdalmát, összeszedni egy széthulló házasság darabkáit, elsöpörni a titkot őrző magányát. Igen. Jó, ha vannak barátaink, akik segítenek rendbe szedni a rumlijainkat, de minden háziasszony tudja jól, hogy amint egy mocskot eltüntetünk, rögtön megjelenik a következő.