OFFtopik II

visszai sjöttem.
addig örülj ameddig nem kell oda menned!

A legrosszabbat még nem is mondtam, ami nagyon a lelkembe gázolt, még mondani is szörnyű, olyan mintha én mondanám.. Elkezdi oszt.főnököm hogy akkor neked nem kell mindkét szülő aláírása, erre elkezdi az Anna, hogy kapard ki. Erre azt hittem, hogy ott elsírom magam, de nem akartam óra közepén, többiek előtt...

Jesszusom

Úr Isten!
ilyen bunkókat!!!
nekem mondana valaki hasonlót addig lenne haja.
ezt is sajnálom tényleg.

Jaj tényleg köszönt gertii is, bocsi gertii neked is szia.
Candies: páromnak ma mondtam vásárlás közben, hogy már sült pulyka lettem, na mondom szólok Candiesnek, erre totál hülyén nézett rám a párom

jééézus :S azt én is látom :/ beszállhatok? bár nem vagyok depis ma..de sorra halnak meg a legjobbak

Ha már ennyien írtatok, akkor én is elárulok valamit. Ezt is magamban tartom már évek óta, hátha jobb lesz...
Szóval mikor a szüleim elváltak kb. 4 éves lehettem, de életem legrosszabb időszaka. Mindenki azt gondolná, hogy azért, mert csúnya válás volt, pedig pont az ellenkezője: próbálták csendben intézni, amitől aztán még jobban feltűnt, hogy valami nincs rendben. Nem panaszkodhatom, hiszen vannak ennél rosszabbak is, de mikor emlékszem arra az időre, mintha egy másik életem lett volna. Nyomasztó élet és szabályosan ingerült leszek a rám nehezedő súlytól.
Mindig azon gondolkodom, hogy vajon hogyan alakul volna az életem, ha anyuék nem válnak el és most nem ismerném a nevelőapámat és annak családját. Szeretem őket, nem arról van szó, hogy nem, de mikor láttam, hogy a barátaim teljes családban élnek, elfogott az irigység...
Végül mindig arra lyukadok ki, hogy nem jó merengeni rajta, csak depressziós és rosszkedvű leszek tőle, jönnek a kérdések, amiket nem akarok megválaszolni. Ezért igyekszem minél kevesebbet gondolkodni rajta.

megint besötétedett.
asszem lassan ki is megyek, de előbb még várom, hogy mindenki elaludjon és akkor go udvar.

ez is nagyon szomorú, nagyon sajnálom

ostoba (már bocsi )

köszii

AZ

valahol ki kell adni a bánatot.
amikor valahogy szóba jön a gyász és a halál, akkor mindenki egyből mondja, hogy beszéljünk másról, pont akkor amikor már rászánnám magam, hogy beszéljek róla.

én már nem is egyen, de többen nem szeretnék pedig lehet leszek(de inkább remélem, hogy nem). Páromnak mondtam, hogy én akarok majd előbb meghalni, mert ha elveszíteném azt nem bírnám ki.

Igen, és az egyik "barátnőmnek" meséltem a babás esetről még tavaly és az volt a reakciója, hogy "Úristen, nagyon sajnálom, szörnyű..." És multkor valamivel kapcsolatban felhoztam ezt a témát, és ezt mondta: "Tényleg? Ezt nekem még nem is mondtad, szörnyű, jesszusom..."
Mondom magamba jólesik, hogy ennyire meghallgatsz -.-"

na most, hogy eszembe juttattad az én apámat is (pedig utálom), de anyáék is elváltak vagyis csak szét mentek mert nem voltak megesküdve,de amikor még csak 8 hónapos voltam azóta nem lakik itt velem.
már van anyának egy igazi férje és szeretem, de nekem is eszembe jutott már, hogy mi lett volna ha nem így történik minden?
emlékszek, hogy amikor kicsi voltam olyan 5 éves körül lehettem akkor, hogy hiányzott........úhhhh
na mindegy.
de itt van egy apukám és őt szeretem.
amúgy sajnálom a te esetedet is!

Szerk.:tényleg az apukám (El Mexicano)ide jöhetne igazán!

Én is azt mondom magamb mindig, hogy anya megy kívül a járdán, nehogy engem gyúrjon el az autó ha beljebb veszi a kanyart stb.. És nem bírná ki, ha elvesztene. Na de én anyuka nélkül, védtelenül ugyan ezt érezném, és még rosszabbat. Habár... Már elvesztett egy gyereket. Mindegy. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne egyszerre meghalni a szeretteinkel.

csak ne sírj túl sokat (na jó ez most így hülyén jött ki)