OFFtopik II

erről a számról beszéltem

Igen, mikor elolvastam csak az első sorodat, az jutott eszembe hogy "Olyan mint a filmekben...?" Aztán megpillantottam a második sorod. Nem is tudom, ki olvas ki agyában :szmájliazavigyorgósDbetűscsakmostnemakarokrakni:
Na, nekem szokott olyan lenni... Olyan... Az olyan rossz. Fura. Mikor csak belegondolsz abba, ami már megtörtént, és nincs kedved bőgni, csak elszomorodsz.

ez nálam is elő szokott fordulni és totál rossz az egész

Ne bőgess meg...

hát igen ez nagyon rossz.

Mosolytilalom van.

nem akarlak,de így van.

hát az.
amúgy telefonom jobb az ilyenről beszélni vagy személyesen, mert így, hogy csak írunk túl hosszú.
de jobb kiengedni.

Annyira szomorú
Meg az is rossz, mikor nem akarsz sírni, de mégis sírsz, és akkor olyan keservesen hangokat is adsz ki, és az még rosszabbá teszi az egészet...

Mindjárt sírok én is... Tudod Ancsa...

jaja.
emlékszem, hogy amikor megvolt nálunk a nagy baj akkor ugye mindenki jön oda és kérdezget.
és amikor ott mondogatták előttem akkor azon idegeskedtem, hogy ne sírjak.
ez nem mindig jött össze.de akárhova mentem mindenhol voltak szóval nem nagyon tudtam félre vonulni.

én is sajnálom a te mamádat
am nekem is valami hasonló a helyzet, csak nekem a szüleim elváltak 6 éves koromban de mindig mentem apukámhoz (nagyon apás voltam) és 9 évvel ezelőtt nagyon lebetegedett amiről én nem tudtam mert senki nem szólt. hiába kerestem aput a lakásán is, soha nem nyitott ajtót mert akkor már az ágyból sem tudott kiszállni. és amikor meghalt a szomszédja találkozott anyummal és akkor közölte az egészet. de a kórházban azt mondta a doki, hogy valami Anitát emlegetett folyton apum, hogy hol van az ő kislánya, miért nem megy be a lánya a kórházba (pedig én nem is tudtam, hogy ő ott volt bent). és tök szar érzés, ez miatt olyan bűntudatom van, mindig az jut eszembe, hogy apukám úgy halt meg, azt hitte nem is szeretem, pedig ez nem így van. és ez tök szar. na már megint bőgök
bocs, hogy itt untatok mindenkit de ez most nagyon kikívánkozott

Én nagyon ritkán sírok, ami nem a legjobb, mivel mindent magamban tartok. Ha sírok is, akkor is csak egyedül, nem bírom ha közösségben jön rám a bőgés, sebezhetőnek és nyitottnak érzem magam. Suliban sem sírtam soha, inkább agresszióval vezettem le. Viszont ha valami annyira kiborít, hogy már sírhatnékom van tőle, az nálam elég sokáig eltart. És az azért sem jó, mert közben iszonyatosan fáj a fejem...
De tényleg ilyen témáról kéne beszélgetni? Tisztára bedepizünk itt az Off részlegben... :-)

Na, megyek letusolok.
Anya: Ne akarj megbőgetni... Nem akarok bőgni, pedig már bőgök...

Én azt sajnálom a legjobban, hogy nem ismerhettem az apukám, és gondolom Ő is szerette volna látni hogy felnövök vagy valami. Én kiskoromban csodálkoztam és nem értettem, miért van minde4nkinek apukája, és nekem miért nincs...

hát inkább már nem mondok semmit...
nagyon sajnálom.

megjöttem....hellO every1

ez is tuti rossz.
sajnálom.

Anita, biztos vagyok benne, hogy apukád tudta, hogy szereted. Ne sírj emiatt...

hát nem ilyenről kéne beszélni, de jó, hogy eltudjuk mondani egymásnak nem?