OFFtopik

dettó

Vannak nekem egy elméletem, miszerint minden ember életében van egy olyan pillanat, egy pont amikor az élete kétfelé szakad. Ha akkor és ott valamit máshogy csinál, akkor most teljesen más lenne az élete.
Gondolok itt olyanokra, hogy mi lett volna, ha...Ha bekötöm az övet, ha felhúz egy gumit, ha akkor nem megyek el velük stb stb stb...Én személy szerint tudom, hogy az én életem hol szakadt ketté.
Erről mi a véleményetek?

szerintem nem éri meg ilyesmiken agyalni. na jó, az ember egy darabig még ezen gondolkodik, de nem szabad túl sokáig.

Én egy valamin nem tudok tovább lépni,már egy lassan éve!

én most nemrég nyúltam hozzá egy kígyóhoz. és képzeljétek elég kéthetente etetni...

bármiről is van szó, próbálj azon agyalni, hogy mit fogsz csinálni nyáron.

Azon az ügyön gondolkozni!

ne így állj a dolgokhoz! barátaiddal beszéljetek meg találkozót vagy sétálj a környéken, mozi, családi program, stb.

A barinőm is azon a témán van!
De a mozi jó ötlet!
Majd elmegyek a barimmal megnézni a Szex és New York-ot,utána tovább gondolkozok a

Azt a r*hadt...Mik vannak

szegény kutya. biztos "kényelmesen" utazik abban a táska szerű dologban.

Jesszusom... szegény kutya nagyon élvezi az látszik

Atya ég Szegény kutya... Biztos kényelmes volt neki

Szerintem ilyen pillanatból nem egy van, hanem rengeteg. Minden, még aprónak tűnő döntés is alakulhat kétféleképpen. Lényegében az egész életünk döntések sorozata. Én pl. megmondom őszintén, azt, hogy az életem viszonylag jól alakult — már ami a pályaválasztást, munkahelyet illeti — inkább csak szerencsék sorozatának és a szüleim segítségének köszönhetem. Lehet, hogy ha nekem kellett volna mindenben döntenem és mindent önállóan intéznem, most nem tartanék még ott sem, ahol tartok.

Csak azért mondom így, mert most is lehetne jobb, de nem panaszkodom, mert lehetne sokkal rosszabb is. Viszont abban hibásnak tartom magam, hogy vannak bizonyos dolgok, amit sokkal fiatalabb koromban (mondjuk 20 évvel ezelőtt) már el kellett volna kezdenem, és akkor talán most még jobb lenne. De lehet, hogy rosszabb. Ki tudja. Nem vagyok karrierista, és nem szeretek kockáztatni, így inkább a nem túl jót, de biztosat választom, mint a kockázatos jobbat.

Hát egymást verni azt bizony nagyon tudják. Ma a nagyobbik fiam úgy jött haza suliból, hogy a háta úgy néz ki mintha korbáccsal verték volna meg. Kérdem tőle mi történt erre mondja, hogy egy harmadikas megverte. Annyi büntetést kapott a tanárnőtől, hogy év végén megbuktatja .
Tavaly pedig kisebbik fiamat verte meg az osztálytársa tesi órán, kinn voltak ligetbe, tanár ahol nem látta őket, fellökte a kölök a fiamat de úgy, hogy mindkét térdét összezúzta, meg az arcáról is lenyúzta a bőrt, és ez még mind nem volt elég a gyereknek még bele is rúgott a fiam arcába, az egész álla feldagadt, meg lila volt, és még a felső csontfoga is letört. Ki is rúgták a gyereket a suliból a bátyjával együtt (mindig vertek és terrorizáltak mindenkit).

Jajistenem, ott lóg rajta az állat...

Hidd el nagyon nehéz. Vannak gyerekek akiket könnyű nevelni (verés nélkül is), de vannak akiket még veréssel sem lehet. Én már 9 éve anya vagyok és nagyon nehéz. Sokszor gondolkodom én is, hogy mit tegyek, mi lenne a leghelyesebb nevelési módszer. Főleg, hogy a gyerekeim sokszor ölik egymást.

Én mindig ilyeneken gondolkodok amikor egyedül vagyok
Mi lett volna, ha...

Szerintem nem, szerintem csak egy van ami tényleg teljes fordulatot eredményez és néhány apróbb ami szintén befolyásolja a jövőt, hisz minden befolyásolja.
Nekem, ha nincs az első rendőrségi ügyem melynek következtében nem rúgnak ki az első iskolámból akkor teljesen más lenne az életem, ha akkor este nem megyek el "velük". Ez a momentum egy olyan hullámot indított el...Innen csak lefelé vezetett az út.

Na és szerintem minden embernek van egy ilyen momentum az életébe, néha talán nem is tudjuk ,hogy mi volt az...De szerintem ilyen csak egy van, ami tényleg egy töréspont.

Hidd el, ha az embernek olyan problémája van, akkor nem nagyon tud másra koncentrálni.

Bármiről is legyen szó Miranda, én megértelek.