Irjunk egy könyvet :D

- Oké, látom, nagy szüksége van rád Ricsinek, úgyhogy maradj itt. Mondjuk, még mindig nem értem, hogy mi közöd van ehhez. Azt hittem, hogy már továbbléptél Ricsin, de láttam, tévedtem - szakította félbe Béla a gondolatmenetemet.

De... te ezt nem értheted. Tudod- húzta ki a fiút a folyosóra, majd suttogva folytatta- épp készülődtem a vacsorára, mikor megjelent, és könyörögni kezdett, hogy adjak neki még egy esélyt, aztán... hirtelen... közeledni kezdett és én... én... meglöktem- kezdett sírni- és leesett és most itt van... miattam. Érted? - nézett Bélára könnyes szemekkel.

Miért egyesszámban írtad? "nézett/húzta" Mert "én" húztam ki

- Aha... És, és te most mit akarsz? - kérdezte tőlem a szőkehajú srác, aki szemrehányóan nézett rám.

Ja. Bocsi. Átléptem a mesélő szerepébe. xD

-Nem tudom. Egyelőre össze vagyok zavarodva. Nem tudom, mit csináljak. Te mit tennél?

- Figyelj, felnőtt nő vagy (szerk.: felnőttünk, hurrá ), én pedig nem vagyok óvónéni.

-Hát jó. Elmegyek veletek, ha még lehet. Aztán majd holnap benézek Ricsihez, rendben? Ha neked nem baj.

*wow! nagyon klasszul alakul! *

- Nem is tudom... előbb még itt akartál maradni - rántotta meg a vállát Béla

de megondoltam magam

- Jó, akkor még... - kezdte mosolyogva Béla, majd hirtelen Ricsi anyukája tűnt fel, és egy "Lia, kérlek gyere picit" mondat mellett arrébb húzott

Picikét eltűnök. Majd később visszanézek. Hajrá csajok!

(Eddig annyira jól alakul a történet, ügyesek vagytok )

-Miért ment el Béla?-kérdezte Ricsi anyukája.

(Miért, elment? XD)

- Ööö... nem fontos, hagyjuk - dadogtam, majd visszanéztem Bélára. Ő rám kacsintott.

Mind1, akkor nem ment el

-Kérlek nézz rám, ha hozzád beszélek!-mondta Ricsi anyukája.

- Oké, elnézést. Ricsi meddig marad még a kórházban?

-Az orvosok egyelőre nem mondtak pontos időpontot. Csak annyit, hogy legalább még 2 hétig...

(Olvastad, hogy letörött az agyából egy 1 cm-es darabka? )

- Rendben, az megnyugtató. Éjszakára bent maradnak vele?

(Igen, eléggé fura ..mondjuk, ha tényleg van ilyen )

-Természetesen... És te mit tervezel, ugye nem hagyod egyedül Ricsit?-kérdezte R.anyukája.

- Nem, dehogy! Maradok - majd Bélára gondoltam.

És eszembe jutott, amit Bélának ígértem... az ajtó nyikorgott és belépett Dávid (Ricsi egyik legjobb barátja)...

- Csókolom! Szia! - köszönt Dávid.
Visszaköszöntem.