Irjunk egy könyvet :D

A fiú egy szót sem szólt.

Azonnal odaszaladtam, és láttam, hogy a feje vérzik. Hívtam a mentőket.

15 perc múlva itt volt a mentőautó. A mobilomat gyorsan a zsebembe tettem, és beültem Ricsi mellé.

Két órán át ültem bent a kórházban, és nem mozdultam mellőle. Iszonyatos lelkifurdalás gyötört. Közben már fél kilenc volt, és nem is jöttem rá, hogy elfelejtettem valamit...

A mobilomat gyorsan előkaptam, és kirohantam a folyosóra. Ricsit hívtam, de csak az üzenetrögzítő kapcsolt be.

Bélát. Ricsi a kórházban van.
Szóval Béla nem felelt. Épp sírni kezdtem, mikor megjelentek Ricsi szülei, akik épp távol voltak valami üzleti ügyben.

Béla! Jaaa, hülye vagyok

Hirtelen el akartam süllyedni szégyenemben. Most mit tegyek? Elmondjam nekik a teljes igazságot?

Ricsi anyukája egyből hozzám jött könnyes szemekkel és átölelt, hiszen jó kapcsolatban voltunk, amikor még jártam Ricsivel.- Mi történt?- kérdezte.

- Az az igazság, hogy véletlen baleset volt, nem készakarva tettem - vágtam bele a dolgok középébe.

-Te tetted?- távolodott el tőlem ijedt tekintettel az édesanyja.

- Én? Én... nem! Mondom, baleset történt.

-Mégis mi történt? (Na most mennem kell már tényleg. Majd holnap megnézem hova jutottál. Jó lesz eeez. Szappanopera. Jó éjt. Szia )

Szia

- Az úgy volt, hogy... hogy... Izé, na... Szóval. Ricsi (*mert ugye Ricsi és nem Béla *) átjött hozzám, mert valami CD-k kellettek neki és... és...

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Béla volt az ^.^

Valaki jön írogatni?

én jövök

Megkérdezte, hogy hol vagyok, és azt mondta rögtön elindul ide..

A szívem hevesen kalapálni kezdett. Döntenem kell: Ricsi vagy Béla?

Nehéz a választás. Mindkét a fiút tiszta szívből szeretem.

Hiába mondtam azt, hogy Ricsit régen elfelejtettem, de ez a baleset újra felébresztette a vágyat bennem.

Hirtelen arra gondoltam. Muszáj választanom közülük?

Az eszem és a szívem mást diktál, mihez kezdjek?
Újra megcsörrent a telefonom. Béla volt az.