Irjunk egy könyvet :D

-Dávid!- ugrottam ki az ágyból. -Ne haragudj, csak... tudod, azért picit megrémültem a dologtól.
-Nem kell félned. Ő már a börtönben csücsül.
-Remélem is.- öleltem át.- És mit szólt anya az egészhez?
-Hát, meglepődött, aztán megrémült, aztán ideges volt, végül azt mondta, hogy bírja a búrám.- nevetett.
-Remek.- mosolyogva öleltem magamhoz még mindig.

-De akkor szia!-mondta Dávid.- Hagylak gondolkozni!
Már fordult el de én elé ugrottam és megcsókoltam majd megszólaltam: -Örültem volna ha ez az egész baj nem következik be...de te is benne vagy ebben a szörnyű emlékben így... már nem is olyan szörnyű! -elpirultam és újra megcsókoltam Dávidot.
Dávid pedig a derekamra rakta a kezét és megszólalt:
-SZERETLEK!

Először csak ragyogó szemekkel néztem rá, és elvörösödtem. Ekkor először biztos voltam az érzelmeimben és rájöttem, hogy talán amiket régen szerelemnek éreztem, nem is azok voltak.
-Én is szeretlek.- mondtam, majd ismét megcsókoltam.


Csöpögjünk egy kicsit.

Aztán anya jött fel a lépcsőn és mikor meglátott minket csak mosolyogva szólt:
-Bocsánat! Csak szólni akartam, hogy akadt egy kis dolgom és csak későn jövök haza. - és már ment is. Látta rajtunk, hogy végre minden rendben van.
Ekkor megcsörrent az ágyamon a telefonom. Bea érdeklődött, hogy jól vagyok-e.

Odamentem és felvettem a telefont.
-Szia. MInden rendben van?
-Persze. Jól vagyok. Dáviddal is minden rendben.
-akkor jó. Ennek örülök. csak ennyit akartam. szia.
-szia.
Letettem a telefont és elindultam az ajtó felé.
-Nem vagy éhes, Dávid?
-Hát ami azt jelenti...
-Gyere. Főzzünk valamit.
lementünk a konyhába és nekiálltunk kaját csinálni.

Közel fél órás tanakodás után a palacsinta mellett döntöttünk. Igy hát el kezdtünk sütögetni.

Miután megsütöttük megettük és utána rendeltünk pizzát.

A pizza gombás volt, így nem ettük meg, csak odaadtuk a kutyának.

Jóllakottan felmentünk a szobámba, lefeküdtünk az ágyamra - én jól elhelyezkedtem Dávid karjaiban, ő szorosan átölelt - és elkezdtünk beszélgetni...

( nagyon nyálas)
Éjfél körül lehetett amikor azt vettem észre,hogy az ágy végén fekszek egyedül! Dávid elment csak egy cetlit hagyott:

"Sajnálom,hogy itt hagytalak de sürgős dolgom volt majd jóváteszem szeretlek"

Kicsit furcsáltam a dolgot, de megbíztam benne így visszafeküdtem és aludtam tovább.

Ekkor megszólalt a csörgőm.

és ellégge elszomorottam

Úgy dömtöttem h 3 másodperc múlva felkelek: 1000, 999, 998..
és visszaauldtam

Sokáig aludtam, 10-kor anya keltett, mivel lent várt Bea és Géza.

Bea és Géza meghívtak h ebédeljek velük. Gondolkodtam h vajon elgogadjam-e az ajánlatot.

Végül belementem. Elkészültem és elindultunk.

Egy étterembe mentünk ami nem is volt messze tőlünk.

miközben az étlapot fürkésztem hangtalanul, eszembe jutott a cetli amit Dávid hagyott nekem még éjfél táján. akármennyire is gondolkoztam és próbáltam felidézni a ma reggelt, nem emlékeztem hogy a cetli még ott lett volna az ágyam szélén.

Mindenesetre elhessegettem a gondolataimat, és az étlapra koncentráltam. Akár egy farkast is fel tudtam volna falni. Óvatosan a mellettem lévő asztalokra pillantottam. Minden nő salátát rágcsált, én pedig nem akartam hozzájuk hasonlóan koplalni.
- Mit szólnátok, ha kihagynánk az előételt, és minden mást? Jöjjön a főfogás! - szólalt meg bennem az állat.
Megmarkoltam a kést és villát, majd a pincérre tekintettem bárgyú fejjel.