Irjunk egy könyvet :D

Szegény alig jött ki az egyik balesete miatt, máris mehetett vissza apa miatt.
Fél óra múlva már ki is engedték, csak rendbe hozták az arcát. Nálunk voltunk, a szobámban, becsuktam az ajtót is, hogy apa már ne zavarjon ha hazajön.

Nem sokat beszélgettünk, ekkor jöttem rá: nem illek össze Dáviddal, hisz nincs közös témánk.
-Nézd Dávid, szerintem szakítanunk kéne-eközben, Bélára gondoltam...

Ekkor Dávid sírni kezdett.

Még sosem láttam fiút síni.
-Tudom ki miatt van az egész... Bélát szereted, s ekkot kiviharzott a szobámból.

Ki akart viharzani, ugyanis be volt csukva az ajtó.
- Őszintén megvallva miatta is, és Béla miatt is. Most, hogy láttam és beszéltünk, valahogy felkavarodott bennem minden. De üljünk le és beszéljünk meg mindent nyugodtan, kérlek!

-Semmi kedvem azt hallgatni, hogy mit érzel Béla iránt!-kiabált Dávid.
Ekkor feljött apa(hazajött a kórházból anyával együtt)
-Mi ez az üvöltözés?!Anyád alszik!

Kinyitottam az ajtót és hirtelen a hátam mögül Dávid annyit mondott:
-Semmi uram, már épp menni készültem. - és hiába is marasztaltam, szó nélkül kiment a házból.

És ekkor jött Béla.(jó sokan mászkálnak a házban )
-Nézd, bocsánat, amikor közeledtem hozzád-mondta Béla.

(Jaja, mondom olyan átjáróház féleség )
-Nem! Én kérek bocsánatot, amiért megpofoztalak! Nem tudom mi ütött belém.
-Beszélgessetek csak. - mondta mosolyogva apa.
Valamiért azt éreztem, hogy apám és Béla igen erősen Dávid ellen fordúltak. Lehet, hogy az ő kezük van a dologban? Miattuk vesztünk össze?

Végül úgy döntöttem otthagyom Bélát és Dávidot is... Új fiút akartam

Nem sokat beszéltem Bélával. Elmondtam neki, örülök, hogy újra összefutottunk, de ennyi és megkértem, távozzon. Béla így is tett, mégegyszer bocsánatot kért és egy búcsúpuszit adott az arcomra.

Úgy éreztem, ideje fölhívnom a legjobb barátnőmet, aki pár hónapja költözött el külföldre, és elmesélni neki mindent. Tanácsot kérni, és elhívni hozzám, hogy a nyári szünetben legalább egyszer találkozhassunk. Bea csak annyit kérdezett, hogy nem baj-e, ha a barátjával jön, és az elhozza a haverját. Beleegyeztem. 3 nap múlva jönnek.

Egy örökkévalóságnak tűnt ez a 3 nap.

De végre eljött...
És akkor nem hittem a szememnek!! Bea barátja nem volt más, mint Béla ikertestvére: Géza!!!

Az 1-2 perces sokkom után végre leültünk beszélgetni..
Bea elmesélte, hogyan jöttek össze Gézával, én pedig, hogy, hogyan szakítottunk Dáviddal. Aztán lezártam ezt a témát, mivel szegény Zsolti - Géza haverja /aki cseppet sem volt csúnyácska, mert hát miért is lenne /- egyáltalán nem tudott hozzászólni, ígyhát kérdezgettem őt (is), ne érezze magát kínosan.

Bea mosolyogva nézte, hogy milyen jót beszélgetünk Zsoltival, majd kihívott öt percre.
-Na csajszi. Itt a lehetőség, lehet felejteni.- mondta hatalmas vigyorral az arcán.
-Ááá. Korai lenne még. Az a baj, hogy még mindig D...
-Ki ne mondd azt a nevet!
-Akkor is őt szeretem még mindig. Zsoltit sem szeretném megvezetni, egész aranyos srácnak tűnik, mellesleg külföldi. :/

-Tényleg nagyon aranyos srác és rendes is hidd el, már ismerem jóideje. - súgta Bea, miközben visszasétáltunk a srácokhoz.
-Épp azon gondolkodtunk, mi lenne, ha elmennénk ma este szórakozni? - kérdezte Géza.
-Remek ötlet - vágta rá Bea - legalább Lia is kikapcsolódik kicsit.

Próbáltam elővenni a legörömteljesebbnek tűnő mosolyomat, de valójában egyáltalán nem tetszett az ötlet.
Este elmentünk egy egész aranyos helyre, és vajon kivel találkoztunk... Dáviddal, aki épp pár maca társaságában nevetgélt. Persze majdnem szívinfarktust kaptam.

Látszott rajta hogy sokat piált,aztán később elment az egyik szőke ku**a társaságában.

Ekkor eldöntöttem, hogy nem sírok utána. Azonnal közeledni kezdtem Géza felé, végül én is szépen becsiccsentettem, és Géza karjaiban vette észre magam, ahogy épp táncoltunk. Ekkor megjelent Dávid és közölte, hogy nem bír másra nézni, a szőke csajt is elküldte, mert nagyon szeret...