Irjunk egy könyvet :D

én mondtam neki hogy inkább ne mert apa most elég ideges és nem akarom hogy veszekedés legyen. inkább majd holnap nézzen be hozzánk.
Egyszerűen nem akartam hogy apa Dávidot hibáztassa...majd ha apa kipihentebb lesz és lenyugszik akkor talán már rájön hogy nem Dávid hibája volt.

Dávid megértett és jóváhagyta döntésem, de csak ha hívom időnként, hogy mik a fejlemények. Apával csak vártunk és vártunk, de semmi hír nem jött, sehol egy orvos, akit meg tudtunk volna kérdezni.

(nagyon jó a sztori )
Órák teltek el kétségek között, majd egy orvos jött aki megnyugtatott minket arról,hogy anyának semmi baja és holnap reggel haza is mehet, Apa azt tanácsolta hogy mennyek haza, A buszmegállóba álltam és mivel éjfél már elmúlt azon gondolkoztam , hogy felhívjam-e Dávidot ,hogy értem jöjjön

Igy tettem. Nem szerettem volna egyedül lenni.
Dávid értem jött és nálunk is aludt végül.

Dávid karjai között feküdtem az ágyamon és végül elnyomott az álom ,különös dolgot láttam álmomban :
Egy sötét sikátorban álltam ,egyedül, és egy ismerős férfihang a nevemen szólítgatott ...

...közeledtem a hang irányába, hátha meglátom a férfi arcát, de hirtelen a semmiből kutyák kezdtek el üldözni. Csak futottam és segítségért kiáltottam...

Segítség..-üvöltöttem ,miközben egy fal irányába vitt az utam ,

Pont mikor a falba ütköztem volna fölébredtem,Dávid még aludt de én nem tudtam visszaaludni így kimenetem az erkéjre.

Az erkélyen lévő székben ülve az álmom jelentéséről gondolkoztam ,

Talán valamit jelent, vagy badarság az egész?

-Mégis az a férfi..Olyan ismerős volt nekem...
Pillantottam le magam elé.

Azt hittem, hogy lehetetlen, amikor az udvaron egy gyanús férfi várt valamire..olyan ismerős volt..

Nem hittem a szememnek , felismert a férfit aki nem volt más mint : Béla ,
De hát mit akarhat még tőlem?

Megforudult, és észrevette a tekintetem; "Farkasszemet néztünk" egy ideig, de azután egy fiatal nő ment oda hozzá; Visszanézett ám, mint akinek még egy elvégzetlen dolga akadt volna..

később csengetést és kopogást hallottam az ajtón. Nem tudtam, hogy mit tegyek... Indultam az ajtó fele halk léptekkel.

Kinyitottam az ajtót... apa volt az.
-Te hogy hogy haza jöttél? Hogy van anya? - kérdeztem rémülten. Azt hittem valami baj van.
-Édesanyád jól van, haza küldött az orvos, hogy pihenjek, minden rendben van vele. És most megyek lefekszem kislányom.
Majd én is visszafeküdtem Dávid mellé, átkarolt és végre elaludtam.

Emberek ebböl még a végén film lesz.

ám egész éjjel forgolódtam, és erre Dávid felkelt.
-Mi a gond?Egész éjjel forgolódsz!
Nem feleltem. Jön be apa, és ahogy meglátja Dávidot elkezd üvöltözni!
-Apa! Az egész nem Dávid hibája! Hanem... Az ENYÉM!-szolaltam meg, s szaladtam ki a szobából.

Miközben mentem lefelé a lépcsőn, hallottam, hogy apa azt mondja Dávidnak: "Még beszélünk!"
Kimentem az udvarra, leültem és néztem a csillagokat. Pár perc múlva kijött apa, mellémült és elmondta, hogy azt szeretné, ne találkozzak Dáviddal, mert veszélybe sodor.
-Anya kórházban van, te ellenem vagy, ő az egyetlen akire mindig számíthatok, ne akard elvenni tőlem. Szeretem őt és ő is engem. - mondtam könnyes szemekkel.

-Kislányom, hidd el, a te érdekedbe teszem.-és bement apa a házba.
Ekkor mindezen elgondolkoztam, aztán megláttam Bélát.