Irjunk egy könyvet :D

-Hogyhogy?
Ámde Dávid súlyos baja volt, hisz egy veszett kutya harpta meg

-Úntam már a doki bölcs tanácsait, hogy csak pihenjek, feküdjek, így hát eljöttem... hozzád. Nem kellett volna elmondanom mi történt.
Nem ellenkeztem, valahogy éreztem, hogy tudja mit csinál.

És egyszer csak Dávid egyre közeledett hozzám! Mélyen a szemembe nézett, és megcsókolt!

Végre egy kicsiny mosolyt csalt az arcomra és ahogyan látott engem, mosolygott ő is.
-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdezte.
-Persze. - mondtam - Megbeszéljük ami történt? Vagy ha nem szeretnéd, nem firtatom.

-Erről, kérlek ne beszéljünk! Inkább beszéljünk kettőnkről! Aztán Dávid letérdelt, és egy vörös rózsát vett elő.

-Sajnálom-mondta.
-Mit sajnálsz!-térdeltem le mellé és átöleltem.
-Azt hogy egy ilyen gyönyörű lánynak mint te csak egy ilyen rózsát adhatok. Melletted még a gyémánt sem csillog annyira szép vagy!

Ekkor könnyes szemmel megcsókoltam.
-Köszönöm!-mondtam
-U-ugyan mit köszönsz?
Aztán beront a szobámba Pista.

-Na gyere csak ide te áruló, nyálasképű mert mindjárt szétverem a csajod arcát!
Hirtelen felálltunk Dáviddal. Én hátráltam és próbáltam őt is magammal húzni, de Dávid dühbe gurult és nekirontott a váratlan vendégünknek.

Ám Pista bevert Dávidnak. Szalad fel anyukám:
-Mi ez a nagy hanfógzavar??

-Semmi anya! Szaladtam ki a szobából és próbáltam visszatartani mielőtt bejönne a szobámba.

Ám jött apa, aki természetesen csődbe vitte a tervet. Hát bejutottak a szüleim, s meglátta Dávidot, akinek a szeme alatt egy monokli van, és Pistát, véres arccal.

Apa leszedte Pistát Dávidról aztán magyarázatot követelt:
- Mi folyik itt? És ki ez az állat? - mutatott Pistára.


(Amúgy jó ez a ház.. olyan átjáró(s) )

-Hát! Apa!! ez az egész nem az aminek tűnik!!
-Akkor mi?? Mert szerintem egyértelmű hogy ezek a fiúk érted verekednek!-ordította szigorúan apa.
-Mii?? Nem apa nem erről van szó!!

-Elmondom én uram! - szólt közbe Dávid - Arról van szó, hogy ez az ember régóta fenyeget engem és a családom, és nem tudom, hogyan talált ide, de most Liát akarta bántani. Sajnálom, hogy veszélybe sodortam a lányát. Véget akarok ennek vetni.
Apa döbbenten állt és csak annyit mondott anyának: ,,Hívd a rendőrséget!"

Anya kétségbeesetten kirohant a szobából a telefon felé. Mikor Pista ezt meglátta rohant is utána.
-Ne!! - kiáltottam utána.
De apa és Dávid is későn kapcsoltak. Kiszaladtunk a szobából és anya a lépcső alján feküdt és a homloka fel volt szakadva, Pista pedig kiszaladt az ajtón.

Édesanyám eszméletlenül feküdt ott... Apa azonnal hívta a mentőket. Dávid pedig Pista után rohant.

én pedig a lépcső tetején álltam tehetetlenül, és nem tudtam felfogni hogy ez mind ki miatt történik...de aztán rájöttem...MIATTAM!

Lassan lépkedve - gondolván, mire leérek a lépcsőn minden rendben lesz és felébredek ebből a szörnyű álomból - mentem lefelé a lépcsőn, tehetelenül görnyedtem anya mellé...
Kiértek a mentősök.

Anyát felrakták a hordágyra, és kivitték az ajtón..mellette apa aggódó arcal...mikor leértem a lépcsőn véletlenül beleléptem a vértócsába, és mikor félelmemben ugrani akartam egyet bele is estem a vérbe...így csupa vérsene vánszorogtam el a mentőautóig és szálltam be anya és apa mellé.

A sürgősségin anyát bevitték egy nagy terembe, engem és apát nem engedtek be. Megcsörrent a telefonom. Dávid hívott, hogy elkapta Pistát és a rendőrségen vannak. Onnan egyenesen ide jön.