Irjunk egy könyvet :D

- Hé! - tuszkoltam el magamtól, nem sok sikerrel, mivel nem csak kocka hasa volt, hanem ereje is. Olyan közel került az arcunk egymáshoz, hogy éreztem, amikor kifújja a levegőt. A testemen remegés futott végig, és ezt nem tudtam mire vélni. Illetve...

Illetve tudtam hogy mit akart.Meg akart csókolni,de ez nekem most még sok lenne.Inkább átöleltem és a vállán egy mélyedésbe temetem az arcom mintha nekem találták volna ki azt a helyet.Olyan kellemesen meleg volt a teste.

Dávid a nyakamba csókolt.
- Már megint kezdi - gondoltam, de szerencsére ekkor csöngettek.

-Figyelj Dávid én nagyon bírlak téged és nagyon örülnék a közelségednek valamikor máskor.
-de miért?
-a legjobban. most hazudott nekem az exem és az álompasim becsapott.Kicsit depisnek érzem magam ehhez.
-ne csináld már beszéljük meg kérlek.

- Ha nem hallottad volna, csengettek - morogtam.

Rita volt az ,és ki rángatta Dávidot a lakásból!!

basszus mindenki egyszerre ír.
Kicsit kavarodott lett a szöveg.

Ahogy ott ált elöttem elfogott a hányinger undorodtam tőle.
-mégis mit képzelsz magadról?

- Hogy én mit képzelek? Úgy sejtem, te taperolod a pasimat...
- David? - kezdtem a sírástól dadogva.

-a pasidat?Hogy lenne a pasid három évre kimentél Egyiptomba és előtte azért szakítottál Benivel(!?)mert nem hiszel a távkapcsolatbab.Ne akard nekem bemesélni.-a szemeim megteltek könnyekkel mért csinálják ezt velem.?

Sajna holnap elutazom 10 napra
de ha visszajöttem megnézem mire jutottatok.

Bárcsak magam vihetném a gépet.

(Gyerekek most olvastam el az egészet nagyon jó eddig )

Rita mélyen a szemembe nézett. A tekintete szabályosan égetett, majd kiviharzott az utcára. Egy fekete kocsiba szállt be. Mielőtt elindult az autó még összenéztünk majd becsuktam az ajtót.

Az autó elindult ,de pár perc múlva csöngettek (megint).
Dávid volt az.
-Mit keresel itt?-kérdeztem
-Riátnak mondtam hogy elegem van belöle és kiszálltam az autobol!

-Ó, tényleg?! Most akkor légyszives mondd el az igazat, hogy mi történik itt, mert már tényleg nem értek semmit! - förmedtem rá
Ismered őt vagy mégsem?

Dávid nagy levegőt vett.
-Az igazat mondd!- ismételtem el ezúttal halkabban.
De Dávid már nem tudott válaszolni mert ismét csöngettek. Odamentem kinyitni. Béla állt az ajtóban.

Ahogy megláttam vissza csaptam előtte az ajtót és oda fordultam Dávidhoz
-nos?

- Hát, az igazság az, hogy ismerem őt. Nagyonis ismerem - folytatta halkan.
-Igen???! És honnan, ha megtudhatom?? - ordítottam. Még egyszer csengettek. Bizonyára újra Béla.

-nem akartam vele hencegni tudod mert amik az elmúlt napban történtek nem épp kelesem dolgok számodra,szóval ő igazából a hugom...

- A húgod?? - a hangom meglepetten csengett - De hisz azt mondta, hogy...
- Hazudott - szakított félbe.