Irjunk egy könyvet :D

(bocses elősyör kétszer küldtem el ay üzit)

Aztán bedugtam a fülembe az Ipodom és Kelly Clarksontól az Alredy Gonet kezdtem elhallgatni. Sajnos ismét álomba szenderültem.

Ekkor kopogtak az ajtómon. Dávid volt az.
-Szia. Bejöhetek?- kérdezte félénken.

- Igen - mondom. Dávid már nyitotta is az ajtót (akkor most a sajnos elaludtam nincs a szövegben).

(Most nem alszik. )
-Tudod, úgy éreztem el kell jönnöm, és elmondanom mindent, amit a pasid és az exed művelt, mert... hogy is mondjam... én bírlak, és szerintem nem ezt érdemled.- ült le az ágyam melletti fotelbe.

Kérlek mondj el mindent amit csak tudsz! - mondtam neki. Bár lehet, hogy inkább mégsem akartam hallani ... féltem!De úgy döntöttem erős leszek!!!

-Hol is kezdjem... ez az egész egy átverés volt. A fiúk meg akarták tudni, hogy melyiket választod, és fogadtak, hogy visszamész Ricsihez. Persze Ricsi feje megsérült, de nem annyira, és Béla bement hozzá beszélgetni. Aztán Béla el akart téged csalni nem tudom hova, de te hála az égnek nem mentél.- mondta Dávid.- Én mondtam nekik, hogy álljanak le, de csak röhögtek rajtam.

Dávid szemébe néztem. Tudtam, ő az egyetlen a világon, aki az igazat mondja, és bízhatok benne.

Könnyes szemekkel nagy levegőt vettem, és annyit válaszoltam:- Mostmár mindegy. De azért aranyos vagy, hogy segíteni akartál.

És ekkor magához húzott és megölelt!Nagyon jól esett!Úgy éreztem, hogy talán ő az egyetlen akiben megbizhatok!

Pár perc múlva anya behozott egy boritékot, melyre csak annyi volt ráírva, "Anett-től" ...

Remegő kézzel vettem át tőle, majd visszaültem az ágyra Dávid mellé és réémült arccal néztem rá.- Szerinted kinyissam?- kérdeztem.
-Nem tudom. Talán nem kéne.- válaszolta.

Én nem hallgatam rá, így hát kinyitottam.

-Találkoznunk kell Lia!- kezdtem olvasni- Fontos mondanivalóm van, de itt, így nem mondhatok többet...

- Bocs el kell egy picit ugranom valahova - mondtam a levél elolvasása után.

-Várj! Veled megyek...- szólt vissza Dávid.

-Nem tudom hogy ez jó ötlet-e! Négyszemközt kell vele beszélnem.-mondtam és bocsántkérő pillantást vetettem rá.

(valaki írjon már!!! lécci)

-Rendben ha neked így jobb!-mondta Dávid és kedvesen mosolygott rám. Arra gondoltam hogy Dávid is egyre közelebb kerül hozzám. Biztosan kell ez nekem?

Elindultam a levélben említett címre, közben Dávid többször is írt SMS-t, hogy szóljak neki, ha valami gond van.