Irjunk egy könyvet :D

(Miért lenne baj? Írjon mindenki )

-Igen? Mit titkolsz el előlem?- kérdeztem egyhangúan.

- Titkolni? Nem, erről szó sincs.

-Akkor bökd ki végre, halljuk.- szólt bele anya.

Az anyja is ott van?

- Háát... nem lehetne ezt inkább négyszemközt? - kérdezte tőlem Béla, majd anyura mosolygott.

(Akkor lépett be )

-Ha ennyire fontos, oké. Menjünk be a szobámba ...-mondtam

Majd magunkra zártuk az ajtót.

Béla elkezdett suttogni.
-Most el kell menekülnünk. Engem köröz a rendőrség... -mondta.

Ez mekkora

- Micsoda? Mi-i-iért? - néztem rá kérdőn, miközben elvette a bőröndömet.

-Egyelőre nem mondhatom el. Csak annyi: nagyon rossz dolgot tettem..-mondta
Majd hirtelen megcsókolt...

Életem kezd egy hullámvasútra hasonlítani, ahol lassan már több a mélység, mint a magasság.

- De... nem hagyhatom itt Ricsit! - vágtam rá.

-Nem kényszeríthetlek...-mondta Béla.-Ha nem, hát nem... azzal kiviharzott a szobából.

Utána rohantam.

- Várj! - ordítottam végig az üres folyosón.

Mire kiértem, eltűnt akár egy szellem...

Magatehetetlenül néztem magam elé. Majd eszembe jutott Anett, Béla unokanővére. Észrevettem, hogy Béla itt hagyta a telefonját. Remek! Nyúltam a készülék után...

Mikor hirtelen megcsörrent Béla mobilja. Ricsi hívta. Nem értettem miért, de miután felvettem, rájöttem...

Bekapcsolt az üzenetrögzítő, és csak hallgattam Ricsi szavait.
- Szép volt haver, ezt megcsináltuk! - nevetett a másik oldalon az a fiú, aki még pár órája a kórházban feküdt eszméletlenül.

-Ezt jól bevette Lia -folytatta- még szerencse, hogy ilyen hiszékeny kis lány...-Haver, ha ezt megkaptad hívj vissza, csá.

- Mi van? - Hirtelen pánikroham futott át rajtam, és összeroskadtam. A küszöbre estem.

-Ekkor hirtelen zajt hallottam lentről. Dávid hangját véltem felfedezni.. aztán minden elsötétült....

Az ágyamon tértem magamhoz. Senki sem volt otthon.