Mit álmodtál?

Megnéztem az X Faktort, utána aludtam el.
Hát látszik.
Én is jelentkeztem az X Faktorba álmomban, de mikor odaértem az épülethez, bepánikoltam, hogy te jó isten, nem tudom mit énekeljek, és hirtelen minden dalszöveget elfelejtettem, amit eddig tudtam, és inkább meggondoltam magam. Meg Gáspár Lacival mentem egy sportautóban és kiröhögtük az embereket miközben száguldoztunk.
Oké.

Nem annyira emlékszek.
Na az volt,hogy voltunk kirándulni a barátaimmal...A hotelben mentünk le a wellness részlegbe és ott meg összefutottunk az 5sos fiúkkal.Ha én majdnem kiugrottam a börömböl.Nagyon jó volt!

Őszintén szólva gőzöm sincs, mit csinált a Gossip Girl Blair-je az álmomban, de az, hogy a faluban voltunk, ahol 17 évig éltem, ráadásul egy ősrégi Ikaruson utazott velem, és még jó fej is volt, mindenképpen fura. Az pedig egy kifejezetten érdekes dolog, hogy nálam fiatalabbakkal voltam bunkó csak azért, mert rossz buszmegállóban szálltak le. Szerintem Blair Waldorf rossz hatással van rám.

A volt párom szülei felvettek kamionnal, amikor épp hazafelé sétáltam a temetőből.

A régi töri kistanárommal - akit történetesen utálok - ittunk.

Azt álmodtam, hogy egy erdőben vagyok és féltem valamitől. Ez elől a valami elől menekültem és találtam egy házat, amibe bementem. Bent furcsa hangokat hallottam, ezért felmentem az emeletre és benyitottam a szobába, ahonnan a hangokat hallottam. Hát... egy nyúl volt bent, aki éppen meccset(?) nézett és kiabált, de gőzöm sincs milyen nyelven...nem értettem. Ami ezután történt, arra nem emlékszem.

Az éjszaka folyamán két fantasztikus álmom is volt, mert miért is ne.
Az egyikben Ossian koncerten voltam egy itt megismert barátommal, majd a koncert után odanyomultunk a bárpulthoz, mert megjelent ott a zenekar énekese, Endre, de ő nem csinált képeket, mert dolgoznia kellett a bárban, így csak itallal tudott volna kiszolgálni minket, de azt nem kértünk. Aztán hirtelen megjelent mellettünk a zenekar gitárosának, Ricsinek a testvére a gyerekével (gőzöm sincs, van-e egyáltalán gyereke), de mi nem igazán figyeltünk rá, csak Endrével akartunk képet, de ő meg eltűnt. Aztán hirtelen megint a színpad előtt voltunk, első sorban, és többen is be akartak férkőzni az első sorba, mi pedig méltatlankodtunk, hogy de hát miért, mikor a koncertnek már rég vége van. Aztán megjelent Ricsi, akkor vele is akartunk képet, de ő meg elkezdett táncolni egy csajjal (?), úgyhogy azt néztük, aztán elsétált valamerre. Nekiálltam nyafogni, hogy én képet akarok velük, mire egy mellettem álló csávó odaszólt, hogy lesz még rá lehetőségem, nézzem meg, ott vannak. Elnéztem arra, amerre mutatott, de ott csak a zenekar mikrobusza volt, erre ismét nyafogni kezdtem, hogy mennek el, lemaradok a képről, Ricsi tesója meg odaszólt, hogy nyugodjak le, nem tűnnek el ilyen hamar. Aztán a változatosság kedvéért megint egy új helyszín volt, egy kis lépcsőn kellett felmenni valahova, úgyhogy felmentünk, de aztán kiderült, hogy ez a valami egy vár, és végig kell mennünk rajta, de elég instabil volt, és úgy kb. ennyi, felébredtem.
A másik álmom meg, miután visszaaludtam, ugyanilyen érdekes volt. Kezdjük ott, hogy pasi voltam benne. Egy motorral mentem, és mögöttem jött a barátnőm egy másik motoron, én pedig úgy gondoltam, átérünk a lámpán, ami épp sárgára váltott. Hát, végül a piroson mentünk át, és két kocsi is satufékezett, hogy ne csapjon el minket. Aztán elbújtunk Morgan Freeman házában (hogy mit keresett a városban, ahol lakom, azt nem tudom), majd a Gossip Girl-ös Chuck Bass kezdett kioktatni az erkölcsről, végül a barátnőm feladta magát, hogy ő ment át a piroson, el is szállították, de én nem adtam fel magam, viszont Chuck rám hívta a zsarukat, úgyhogy menekülnöm kellett egy nagyon vagány kocsival, de Morgan Freeman belerepült az ő kocsijával egy vonatba, ami felrobbant, és a zsaruk is belerepültek, én pedig nem, és kb. ennyire emlékszem.
Izgalmas.

Tiszta starity-s álmom volt. Valamiért kitiltottak, amit tök nem értettem, de fél perc múlva már minden rendben volt, viszont addigra 3 lapom eltűnt tőlem, aztán megjelent egy cikk, aminél elkezdtem reklamálni, hogy lenyúlták tőlem, az az én cikkem, és írtam egy moderátornak, hogy jelöljenek meg, mint a cikk szerzőjét, mert ez igenis az enyém, a blogomon már meg is jelent. Aztán a cikk szerzőjével kezdtem balhézni.
Kezdem azt érezni, hogy ha nem álmodnék, vagy nem emlékeznék rá, az jobb volna.