Az élet nagy kérdései - Filozófiai gondolatok, bölcselkedés, gondolkodásmódok

Azért bátorkodtam megnyitni ezt a témát, mert gyakran gondolkodom el bizonyos filozófiai kérdéseken, a múlton (mi, miért történt) és hasonlók.
Kezdeném Jean-Paul Satre egyik híres aforizmájával:


Ti mit gondoltok erről? Igazából a házi dogámhoz kéne néhány hasznos gondolat
Remélem fogékonyak páran az ilyesmire

Na jó, ha nem ismerné valaki a sztorit: ez a pasas írt egy drámát, Zárt tárgyalás címmel, ami arról szólt, hogy 3 különböző személyiségű ember halála után lekerül a pokolba, ami egy egyszerű, kanapéval felszerelt szoba. A pokol számukra annyi, hogy összezárva kell lenniük az idők végezetéig. A sztori az ő kínlódásukat mutatja be. Arra lennék kíváncsi, szerintetek mindenki így reagálna vagy csak a többség...lehetséges a kompromisszum?

Hát igen, ez tényleg az élet nagy kérdése
Segítenék, de számomra kissé magas ez a dolog De majd gondolkodok rajta

Szerintem ez az elképzelés, amit az ürge írt, nem rossz. Talán a pokol nem egy konkrét hely, ahol bugyog a láva, és egy szarvas csóka röhög rajtad, ahogy a purgatóriumban kínlódsz. Elképzelhető ( ha egyáltalán van pokol), hogy mindenkinek a legrosszabb. Hiszen ami nekem rossz, nem biztos, hogy a mellettem ülő embernek is. Mindenkit azzal lehet a leginkább büntetni, amitől fél.
A pokol- az a másik ember.
Vannak olyan emberek, akik bizonyos embertípusokkal, ha összetalálkoznak, kapásból kinyírnák egymást, és ez általában pont olyan ember, mint amilyen önmaga. Én például utálom az akaratos, nagyszájú embereket, és milyen érdekes... én is ilyen vagyok. Meglehetősen idegesítene, ha örök időkig egy ilyen ember mellett kellene ülnöm. De ígyis az "mellett" ülök, hiszen önmagammal kell leélni az életem, de magamat még elviselem, még egy ilyen embert már nem biztos, hogy megtűrnék. Nem tudom mire gondoltál ezzel kapcsolatban, mit kellett volna írnom, de ez ugrott be elolvasva a tömörített történetet.

Igen, én is valahogy ebben az irányban indultam el. Köszi
Igazából az a baj, hogy tudom mit gondolok csak nehéz megfogalmazni érthetően. Sokat segítettél

sztem a kompromisszumkézség teljesen emberfüggő.. vagyis persze lehet kompromisszumot kötni, ha az ember nem makacs és esetleg meghallgatja a másik véleményét is, és elfogadja, hogy nem csak az ő világszemlélete létezik a világon mostanában én is egyre többet agyalok azon, hogy vajon az én világszemléletem jó-e? mert szerintem tökéletes, de lehet ezt mások nem így gondolják, ezért gondolom azt, hogy barátkozzunk csak olyanokkal akik hasonló érdeklődésűek és világnézetűek, mint mi magunk vagyunk szóval minden azon múlik, hogy megértjük-e a másikat, eltudjuk fogadni-e az ő világszemléletét, még akkor is ha az teljesen a miénk ellentéte szóval mondhatnánk durván azt is, hogy a világszemlélet egy teljesen szubjektív dolog..
de mintmár említettem én jónak tartom a saját életfelfogásomat, de szívesen gondolkodnék egy másik ember fejével is akár csak pár percre is, csak megtudni, hogy mások hogyan gondolkodnak

ui.: én is imádok filozofálgatni az élet nagy kérdéseiről, és remélem segítettem én is egy kicsit

Ahha. köszi ebben is van valami
Többek közt erre is kitértem, az írásomban: leginkább attól függ a megegyezés, hogy mennyire hasonlítanak a személyiségek. Meg persze lényeges, hogy milyen a hozzáállás. Ha valaki elég elszánt ahhoz, hogy kialakítson egy kapcsolatot, ami nem kerül a a józan eszükbe, akkor az már félsiker. De ha esélyt sem adunk a másiknak, akkor veszett ügy...

igen, igazad van
egyre jobban érdekel ez a sztori, szerintem elfogom olvasni
am remélem ötös lesz a dolgozatod, majd írd meg mindenképp, hogy, hogy sikerült

okés

Senki nem dob fel témát?

Néhány érdekes gondolat (aki nem hiszi, járjon utána).

Először is, gondolkodtatok-e már azon, hogy
—Mi a valóság?
—Létezik-e az abszolút igazság?
—Létezik-e jó, rossz, szép, ronda stb.?

A válasz minden kérdésre egyértelmű nem, hiszen minden csak attól függ, hogy valaki, vagy valakik hogyan látják. A jó azért jó, és a rossz azért rossz, illetve a szép azért szép és a ronda azért ronda, mert egy ember vagy egy közösség (régi hagyományok, szokások alapján) úgy látja. De ha az ember nem tudna gondolkozni, akkor ezek a fogalmak nem léteznének, csupán az ösztön, ami csak arról szól, hogy mitől kell félni, és mitől nem.

Érdekes például, hogy bizonyos állatok születésüktől kezdve tisztában vannak olyan dolgokkal, amelyeket az embernek külön tanulni kell. A tengerimalac pl. ha meghallja a hűtőszekrény-ajtó nyitását vagy a zacskó zörgését, egyből nyüszít, hogy kéri a kaját. Pedig soha senki nem tanította meg neki, hogy a kaja a hütőben, a zacskóban van, és azt sem láthatja, hogy onnan veszik ki.

A keleti filozófia azt mondja ki, hogy az ember valójában csak egy test, és a gondolatok nem az agyban keletkeznek, hanem azok vannak, és az ember csak részesül belőlük. Ebből az is következik, hogy minden, amit el tudunk képzelni, megtörténhet, hiszen azt nem mi képzeljük el valójában, hanem az univerzális tudatból "szívjuk le", tehát a gondolatok lényegében emberfelettiek, és bármire képesek. Ezzel meg lehet magyarázni számos olyan jelenséget, ami előtt a tudomány máig értetlenül áll (pl. egyik ember megérzi, hogy a másikkal mi történt, vagy megálmodik valamit: valójában nem ő érzi meg, hanem mindenkinek a tudata közös, egy).

Ennyit csak gondolatébresztőnek. Most mindenki gondoljon arra, amit/akit a legjobban szeret vagy szeretne elérni, majd tegye fel magában a kérdést, hogy miért jó az neki? És így tovább. Rá fogtok jönni, hogy sok mindent nem lehet megmagyarázni emberi felfogással.

Az biztos, hogyha kihasználhatnánk az agyunk 100%-át, a tudományban nem lennének zsákutcák...



Ez tényleg így van

Örülök, hogy segíthettem.

A keleti filozófia azt mondja ki, hogy az ember valójában csak egy test, és a gondolatok nem az agyban keletkeznek, hanem azok vannak, és az ember csak részesül belőlük. Ebből az is következik, hogy minden, amit el tudunk képzelni, megtörténhet, hiszen azt nem mi képzeljük el valójában, hanem az univerzális tudatból "szívjuk le", tehát a gondolatok lényegében emberfelettiek, és bármire képesek. Ezzel meg lehet magyarázni számos olyan jelenséget, ami előtt a tudomány máig értetlenül áll (pl. egyik ember megérzi, hogy a másikkal mi történt, vagy megálmodik valamit: valójában nem ő érzi meg, hanem mindenkinek a tudata közös, egy).
Ennyit csak gondolatébresztőnek. Most mindenki gondoljon arra, amit/akit a legjobban szeret vagy szeretne elérni, majd tegye fel magában a kérdést, hogy miért jó az neki? És így tovább. Rá fogtok jönni, hogy sok mindent nem lehet megmagyarázni emberi felfogással.[/quote]

Ezzel a spirituális felfogással egyetértek. Órákig tudnék még erről dumálni, ha lenne kedvem pötyögni, de egyelőre nincs. A Titkot láttad már? Nagyon érdekes kis dokumentum film, a gondolat erejéről szól... és, hogy hat a tudatunk az univerzumra, stb. Ha meg tudod szerezni, nézd meg feltétlenül. Ha nem, akkor talán segíthetek valahogy.

Ezt annak idején Thalía is ajánlotta mindenkinek, de akkor még nem nagyon hittem ezekben, viszont most már érdekelne. Utánanézek. DVD-n kapható?

http://www.avonzastorvenye.hu/the_secret__a_titok_dvd__extrakkal.php

Ma megkaptam a dolgozatomat és jeles lett!