Apokaliptikus mozikból kaptunk mostanában dögivel, de amelyikben űrdögök riogatnak, az csak a Pandorum.



A Noé-bárkája effektus is visszatérő sablon, a 2012-ben már megcsodálhattuk az emberiséget megmenteni hivatott, giga hajókat. Ám ezek a Földön maradtak, a Pandorumban azonban a Föld sem maradt meg, így evidens, hogy az űrben kereste az emberiség a túlélés forrását.

„A bibliai Noé bárkájához hasonlítható űrhajó kel útra, fedélzetén hatvanezer hibernált emberrel, és az összes állat- és növényfaj egyes példányaival. Célja az új bolygó elérése, ahol az emberiség fennmaradhat és folytatni tudja történelmét. Az út azonban nem alakul zökkenőmentesen, így az emberek hamar levonják a konklúziót: Ne félj a világvégétől, attól félj, ami utána következik!” – írta vészjóslóan a film rövid, de annál frappánsabb leírása. És tényleg, az eleinte békésen induló film hamar átmegy egy Alien utánzatba. Még sincs igazán rettegés a köbön, persze azért néhány frásszal fűszerezett pillanat azért kijár annak, aki hagyja magát sodorni a történettel.

Elvileg Dennis Quaid a film főszereplője, de nála többet van a színen Ben Foster, és lényegesen nagyobbat is játszik az Alpha Dog sztárja. Melléjük kellett még egy igazi „Ripley”-s jó nő is, őt Antje Traue személyesíti meg, a 29 éves német színésznőnek ez az első hollywoodi mozija.

A Pandorum klisé hegyeket halmoz, mégsem tűnik úgy, hogy unalmas lenne, és már sokszor látott sablonokat kell néznünk 108 percen át. Hogy sci-fi klasszikussá nem válik, arról leginkább a viszonylag alacsonynak számító, 40 millió dolláros költségvetés tehet. Hisz egy ilyen űrben játszódó filmet ennyi pénzből tényleg csak úgy lehet normálisan leforgatni, ha az egyik legfőbb szereplőnek a sötétséget hívjuk, amely végig belengi, és még misztikusabbá teszi a Pandorumot. Ugyanakkor, udvariasan takarja is a díszletek és a „kosztümök” hiányosságait…