Van Tetkód?

nem de majd lesz nagyon szeretnék

Van, 3 is. Az elsőt 23 évesen csináltattam, a bal lapockámra két angyalszárnyat. A másodikat 26 évesen, egy ankh kereszt felette egy szívvel, és a Non omnis moriar, azaz Nem halok meg egészen Horatius idézettel a bal alkaromra (anyukámmal közösen varrattuk fel mindketten!). A harmadikat tavaly, 28 éves koromban csináltattam a bal sípcsontom mellé függőlegesen, egy koreai szöveg, ez "당신을 영원히 내 마음속에 담았어요" ami azt jelenti, "Örökre a szívembe zártalak"...egyiket sem bántam meg és nem érdekel öreg koromban hogy fog kinézni. Mivel öregen valószínűleg a hátamat nem fogom mutogatni, ahogy a lábaimat sem. És ha mutogatnám sem érdekelne...

A tetoválásoknak pont az a lényege, hogy a viselőjének jelentsen sokat. Régebben én is hülyeségnek tartottam, de miután a Miami Ink törzsnézője voltam, és láttam, hogy az emberek a kért figurákat, dolgokat, szövegeket miért tetováltatták magukra, akkor értettem meg, hogy ez egy spirituális dolog. Csak is akkor van értelme, hogyha a tetoválás neked jelent valamit. Én pl. szeretnék a bal lapockámra színesben egy nagyobb lótuszt. Szép, jól néz ki, de elsősorban a buddhizmusbeli jelentése okán szerettem bele. Viszont úgy néz ki, hogy ezt csak pár év múlva fogom magamra varratni, ugyanis nyáron - reményeim szerint - megcsináltatjuk életünk első közös tetoválását, ami egy dupla végtelen jel lesz és alatta az ő monogramja, természetesen mindezt a bal csuklómra. Számomra a dupla végtelen jelképezi azt, hogy a halál után is mindig egymásra találunk, akármilyen testben is születünk újjá, ugyanis hiszek a reinkarnációban. Ezeket a tetkókat még kilencven éves szottyadt öregasszonyként is büszkén mutogatnám, szóval megunni szerintem nem tudnám.