Michael Jackson

1842 rózsa

Nagyon jó hangja volt És nem is olyan idősen halt meg

Már 1921 rózsa van

Határidő: június 4.

Tünde még egyszer kiírta a részleteket:
http://www.michaeljacksonmagyarul.info/phpBB3/viewtopic.php?f=2&t=123&start=140#p33391

Lady Gaga beteg?
2010.05.31. 16:00
Lady Gaga már esett össze színpadon, s most attól tart az énekesnő, hogy autoimun betegsége van.

Reggelire energia ital, napközben pirulák, este csokoládé! Lady Gaga három éve folyamatosan koncertezik, és már megesett, hogy a színpadon összeesett, vagy fáradtság miatt le kellet mondania a fellépését. A közelmúltban egy autoimmun betegséggel kapcsolatban kereste fel az orvosait, hiszen attól retteg, hogy lupusza van. Gaga nénikéjét ugyanez a betegség vitte el. A teszt eredményeiről egyelőre nem kívánt nyilatkozni.
A lupusz az immunrendszer betegsége, a lassú, progresszív lefolyású elfekélyesedések orvosi megnevezése. Tulajdonképpen a bőr egyfajta gümőkórja, amely mintegy borsószem nagyságú, áttetsző, sárgás-gélszerű tartalmú kinövésekben nyilvánul meg. Leggyakrabban az orr környékén, az orr, a száj és a garat nyálkahártyájában jelenik meg. A nőknél tízszer gyakrabban jelentkezik, mint a férfiaknál.

Csak a lupusz miatt tettem be...vajon tényleg lupusza van, mint Mj-nek?

nem valószínű, egyszerűen az életmódja a hibás, túlhatja magát, rengeteget fogyott, megállás nélkül pörög. Ennyi a gondja...

Hát ha így van ha nem kiderül

2154 szál rózsánál tartunk

http://www.facebook.com/topic.php?uid=112633555419436&topic=11

EGY KÖZELI TALÁLKOZÁS MJ-VEL MANILÁBAN
írta Gwen Cariño
http://www.philstar.com/Article.aspx?articleId=485687

Fordította: Dóri25


MANILA, Fülöp szigetek - A manilai hotel akkori PR-felelőse számol be tapasztalatairól, aki személyesen találkozhatott a szálloda egyik exkluzív vendégével, Michael Jacksonnal.

PR-felelősként dolgoztam a szállodában, amikor megbíztak az éves, árváknak rendezett Karácsonyi Buli megszervezésével, ahová 300 gyermek volt hivatalos Manila különböző nevelőotthonaiból. Sok-sok meglepetés és vidámság várt rájuk ezen a napon.
Nagy volumenű projekt volt, és hatalmas kihívást jelentett úgy a munkámra fókuszálni, hogy tudtam Michael Jackson épp akkor szállt meg nálunk. Két nappal azelőtt tagja lehettem az Őt fogadó bizottságnak, így láttam, amikor megérkezett. Később, egy srác, mint utóbb kiderült, MJ alkalmazottja, bejelentkezett az irodánkba. A nevére nem tudok visszaemlékezni, de a „megbízott személyt” kereste, mondván, a főnöke olvasta a közleményt, amit minden szobában kiosztottunk az eseménnyel kapcsolatban.
Michael tudni akarta, miként segíthet. Miután elmondtuk a javaslatainkat, a srác még megtett pár kört a lakosztály és az iroda között.
Michael felajánlotta, hogy mind a 300 ajándékcsomagot megtölti játékokkal, édességgel, de miután közel 50 szponzort sikerült megnyernünk, erre már nem volt szükség.
Szóval, gondolkozni kezdtem ... hogy tudna a Pop Királya értelmesen részt venni ebben a dologban? Nem játszhat csak úgy egyszerűen a gyerekekkel, mert pillanatok alatt megrohanná a tömeg! Mivel az egésznek az adományozásról kellett szólnia, összeszedtem minden bátorságomat, és közöltem a segédjével, hogy a legjobb dolog, amit tehet, hogy segít az ajándékcsomagok szétosztásában, autogramokat ír és fényképezkedik a gyerekekkel. „Wow, ez nem lesz egyszerű. 300 csomag kiosztásáról beszélünk és biztos leírhatatlan lesz a káosz. Meglátjuk. Mindjárt visszajövök”, mondta.
Ebédszünet következett. Később, olyan 17 óra körül, a srác visszatért és annyit mondott: „Michael több mint boldog, és bármit megtesz, amit javasol. Tehát hogy legyen holnap?” Sikoltani akartam, de le kellett nyugodnom és csak ennyit gondoltam: „Térj magadhoz, fókuszálj.”
Megegyeztünk, hogy Michael a programok (játékok, zene) után fog csatlakozni hozzánk, az ajándékosztásra. A kolléganőm, Annette Africano és a főnököm, Dulce Agnir biztonsági megerősítést kértek a kertek, és a főépület köré. A gyerekeket sorba állítottuk.

Végül, elérkezett a pillanat. 1996. december 7.-e volt, a helyszín a ’Champagne Garden’. Meglepődtem, mikor megláttam, ahogy felénk sétál. Michael odalépett hozzám, hogy röviden üdvözöljön.

- „Szia, hogy vagy? Nagyon köszönöm, hogy beengedtek, tudom még korán van, de nem szeretném kihagyni a műsort.”
Erre én:
- „Most, viccel? Mi köszönjük, hogy önként jelentkezett! De üljön ide nyugodtan és nézze meg a zenés műsort, mielőtt elkezdjük az ajándékozást. Egy kicsit változtatunk a programon.”
Így válaszolt:
- „Persze, bármit, amit mond…(kis szünetet tartva, rápillantott a névtáblámra) Gwen!”

El voltam ájulva, hogy milyen kedves és udvarias, és csak azon járt az agyam: „Te jó ég, ez tényleg megtörténik!”
Elképesztő, hogy mennyire türelmesen ülte végig az egész műsort. Carol Banawa, akkoriban az „Ang TV” oszlopos tagja, nem tudta elhinni, hogy MJ megnézte az előadását. Rögtön a szám után, alá is iratta a piros blúzát vele. Aztán Stefano Mori táncos száma következett. Később a háttér táncosai és énekesei felmentek a színpadra, néhány árva követte őket, és táncolni kezdtek a ’Billie Jean’ dallamaira. Oh, a mosoly Michael arcán egyszerűen leírhatatlan volt.
Ezután bejelentettük, hogy Michael ajándékokat fog osztogatni a színpadon. Elmagyaráztam neki, hogy két különböző csomag van a fiatalabbak illetve az idősebbek részére, ő meg bólogatott. Az az öröm, amit a gyerekeknek okozott, rendkívül megható volt, és ekkor rövid bepillantást nyerhettem, a magánember Michael Jackson életébe.



folyt. köv. mindjárt

Délután 1 óra felé járt. A Mikulás (David Endriga, egyik kollégánk ismerőse) is velünk volt. A fullasztó hőség miatt, aggódni kezdtem, hogy Michaelnek túl melege van abban a jellegzetes fekete kabátban és kalapban.

- „Rendben vagy, Michael? Tarthatunk szünetet,” mondtam.
Erre ő:
- „Jól vagyok, Gwen. Csak képzeld el, hogy érezheti magát a Mikulás, abban a bársony jelmezben és álszakállban. Mi rendben vagyunk.”

Soha nem hallottam arra panaszkodni, hogy milyen meleg van, vagy milyen hosszú a sor. A lehető legilledelmesebben viselkedett. Nem kért italt, vagy törölközőt, mindenesetre az egyik alkalmazottunk odakészített neki egy pohár friss narancslevet.
Eltelt egy óra, és félúton tartottunk, amikor észrevettük, hogy a kert megtelik emberekkel. Hirtelen, ott termett a sajtó, politikusok, szálló vendégek, és egy újdonsült pár, akik csak azért szakították meg a ceremóniát, hogy egy pillantást vethessenek a Pop Királyára.

- „Oh, ennek nem így kellene történnie, nagyon sajnálom,” mondtam.
- „Minden rendben, végig fogjuk csinálni,” válaszolt Michael mosolyogva.

Mire az utolsó csomagot is kiadtuk egy 11 éves kisfiúnak, újabb sor keletkezett. A testőre, Wayne megszólalt: „Most már mehetünk.”
Michael nyugodtan csak ennyit mondott,
- „Nem mehetünk el, mikor még áll a sor. Karácsony van, haver.”

A szívem gyorsabban kezdett verni, megborzongtam. Nemcsak a legizgalmasabb előadó volt, hanem a legnagylelkűbb ember is.

Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor egy hölgy akart autogramot kérni tőle. A hasát fogta a nevetéstől, mikor így szólt:
- „Hé Gwen, ezt látnod kell.” Suttogva, „Ez egy üres csekk. A hölgy azt akarja, hogy egy üres csekkre adjak aláírást.”

Nevettünk, de nem is sejtettük, hogy a java még csak most jön. Később megmutatta nekem és Wayne-nek azokat a cuccokat, amiket az emberek a földről szedtek fel, mivel nem találtak rendes papírt. Az egyik nő az egyedi tervezésű ruhájának hátulját íratta alá. Egy tinédszer egy levéllel, míg egy másik egy kipukkadt lufival ment oda hozzá.

Egy élmény volt mindezt átélni. Később megkérdezte tőlem, hogy elmegyek –e a History koncertjére, mire így feleltem:
- „Holnap este.”
- „Oh, istenien fogod magad érezni!” válaszolta.

Ezen a ponton, kicsit nyugtalan lett, mert a felnőttek lassan kezdték kiszorítani a gyerekeket. Az arca idegességet árult el, de nem panaszkodott. A lábával többször dobbantott a fából készült színpadon, hogy megbizonyosodjon, elég erős –e, nem fog szétesni.

- „Személyesen már tapasztaltam, hogy a színpad összedől, csak meg akarok győződni, hogy itt mindannyian biztonságban vagyunk” magyarázta.

Az egyik felem be akarta fejezni az egészet, mert ténylegesen elolvadtunk a melegtől és a biztonság miatt én is aggódtam…de a másik felem folytatni akarta, tudva, hogy ha elfogy a sor, akkor Michael is elmegy. Persze, egyszer csak vége lett, még kértem egy autogramot a húgomnak és magamnak, mielőtt a vezérigazgatónk rávette Michaelt, hogy elénekelje a ’Give Love on Christmas Day’-t. Ezután, már csak annyit láttam, hogy a testőrei és személyzete lekísérik a színpadról.

Arra gondoltam: „De kár, még elbúcsúzni se tudok Tőle.”
Hirtelen láttam, ahogy Michael megfordul a színpadon és azt mondja,
- „Mindent köszönök Neked és a csapatodnak, Gwen. Tényleg sokat jelentett.” És még ennyit: „Találkozunk a koncerten.”

Most, hogy nyugalomba helyezték, és már a túlvilágról figyel bennünket, a rászorulóknak nyújtott könyörületessége és önzetlen szeretete az, ami miatt mindörökre emlékezni fogok erre az emberre.



Gwen és Michael

2280 szál rózsa

Több, mint 3600 szál rózsa gyűlt össze, szép lesz a temetőben
Sofie már úton van Ámerika felé.

----

2010. június 25.

Aki nem otthon, egyedül szeretne megemlékezni és Pesten van:

Budapest, péntek, június 25.
Találkozó a Kempinski szállónál, 17 órakor

Aki amit tud, hoz:

- gyertya, mécses
- fehér lufi
- filctoll (lufira írunk; üzenőfalra üzenet, vers stb. írására is lesz lehetőség)
- fehér rózsa
- fehér karszalaggal MJ-pólóban leszünk (vagy felette pulcsiban inkább, mert nem lesz jó idő)

De a lényeg, hogy együtt leszünk.
Nem számít, ha valaki nem hoz semmit

23:00-tól az A38 teraszon (a Petőfi híd budai hídfőnél):

Thriller Night – Michael Jackson Allnighter:
http://a38.hu/?p=programok&id=2122

A belépő 500 Ft, amit le is lehet fogyasztani.

Nemtom, milyen lesz ... de a plakáton J*ckóznak.
Mindegy, sok rajongó lesz ott, majd a szervezők megkapják a magukét, ha kiejtik a szájukon

Úristen....Ma egy éve, hogy bújtam a fórumokat, hogy igaz-e...hogy ez lehetetlen...

I will love you forever!

Most őt hallgatom

igen....egy éve már, nem tudom felfogni, a VIVA mikor bekapcsoltam pont a This is it-et adta, a szívem szakadt meg

Nagyon jó hangja volt és k***a jól táncolt.
Nagy kár, hogy meghalt!!!

Hoztam 1-2 videót.
Első: Itt nagyon nagyon jól néz ki MJ.


Édes


És még ülve is úgy táncol, hogy csak na.

Egy újabb kiadatlan dal vagyis legalább én még nem hallottam,

Köszönet Tündééknek
HIStory Michael Jackson Interjú 1. rész (magyar felirattal)