Saját írások, novella, vers, bármi

Hát jó hogy az unatkozásodból ilyen versek születnek xd

Hát, igen...Megszállt az ihlet.

Húúú, hát én nagyon sokat szoktam írni, sőt őszintén megvallva rengeteget. Emlékszem, tavaly beszélgettem az egyik osztálytársnőmmel és ki volt akadva, hogy a legnagyobb hobbim bulizás, ivászat és drogozás helyett a regényírás. Gondolom azért volt számára megdöbbentő, mert ő meg minden hétvégéjét valamelyik diszkóban tölti és szerintem nem is az a fajta nő, aki évente több regényt is a kezei közé vesz. Van egy saját univerzumon alapuló regényem is, viszont megrekedtem az ötödik fejezetnél, így ahhoz már egy jó ideje egyáltalán nem nyúltam. Érlelődik bennem viszont szintén egy saját univerzumon alapuló kreatív ötlet amolyan fantasy-kémregény stílusban, ám egyelőre nem volt merszem hozzákezdeni. Lehet egyáltalán kivitelezni? Nyáron viszont fanficction írással szórakoztattam magamat, amolyan limonádé stílusban a Flashpoint-univerzumot alapul véve. Jelenleg több rajongói írásom is több száz oldalnál tart, viszont publikálni még nem kívánok az interneten. Nagy eséllyel sem a Stargate Atalantis, sem a Sanctuary és sem a Flashpoint rajongói írásra nem tartanak igényt az olvasók. Persze, elvétve találni egy-két érdeklődött, ám nincs erőm az egészet átlektorálni emiatt. Talán egyszer, ha sok időm lesz és annyira rá fogok érni, akkor felnyomom a Merengőre az összeset.

Megint itt vagyok. Hoztam egy újabbat:

Az írás

Betűkből font aranyfonál
Írók sodorták őt szóvá
Hozzá szóközöket illesztettek
Mondattá varázsolták őket.

Mellé jelzők, határozók, írásjegyek lettek téve
Bekezdéssé alakult végre!
S ha tovább szőjük, foltozgatjuk,
Ha szeretjük, és nevelgetjük - történetté változtattuk.

Készen van még egy, Elégia a jelenről címmel, ha szeretnétek, szívesen elhozom.

Ez nagyon szép *-*

Köszönöm.

Olyan ügyi vagy, ez is nagyon szép

Köszönöm szépen, olyan sokat jelent nekem, hogy van, akinek tetszik.

Jajj, ez a kis versike nagyon aranyos! El is mentem magamnak, ugyanis gyűjtöm azokat az idézeteket, verseket, amik az írással, mint cselekménnyel kapcsolatosak. Nekem nagyon tetszik!

Örülök neki, hogy tetszik.

Sziasztok! Elhoztam a tegnap este kissé melankolikus gyümölcsét:
Kontraszt

Fekete-fehérben látni a világot
Nem igazán áldás
Sokkal inkább átok.

E sötétségben napvilág aligha gyúl,
És azt mondják, jó, ha valakit társunknak fogadunk,
De ha én inkább a magányt választom?

Döntésemhez híven ragaszkodom.
Egyébként sem helyzetünk, hanem hozzáállásunk dönt helyettünk,
Ezért javaslom, hogy pozitívan gondolkodjunk.

Azzal ne is foglalkozzunk,
Hogy maholnap meghalhatunk,
Maradjunk a tervnél: mi igenis boldogak vagyunk.

Ebben a sötétségben tapogatózva
Mégis rálelhetünk egy-két jóra:
Puszta létünk erre a legjobb példa.

Ha esetleg túl sötét lenne a magány:
Helló-helló megint, hű álomvilág!
Az bizony sokkal jobb a valóságnál!

wow

Thanks.

Most kivételesen nem verset hoztam, hanem egy novella-szerűséget, a suliba kell írni fogalmazást Csodák márpedig vannak! címmel.

Angyal a kertben


Angyal a kertben. Gyönyörű, kecses jelenés a kertben, ahová csak lép, lába nyomán liliomok kelnek új életre.
S ahogy lépked, kezét kitartja, vékony ujjai súrolják a vörös rózsákat, és elfordítják hatalmas virágfejüket egy jobb jövő felé, az angyal mosolyog. Most megáll, leguggol, mezítelen talpa mellett már hófehér ruhájának szegélye is a talajt éri. Lehajol egy százszorszéphez, aranyló haja a szemébe hull. Még mindig mosolyog, ahogy a szirmokat cirógatja, akár a napsugár.
Csak nézem a képet, az angyalról a kertben, látom magam előtt a mozdulatait, pedig ő csak áll ott, a napfényes kertben. Felpillantok az égre, egyetlen pillanatra átfut előttem valami, ami olyan, mint az angyal a kertben.
Egy halovány, földöntúli mosoly a szürke égen, egy angyalé, mert csodák márpedig vannak.

Lelkem örvend amikor felfedezem, hogy "de jó, nem csak én szeretek írni!" Csak így tovább, tetszenek az írásaid!

Évek óta, egész pontosan 6 éve hogy saját regényeket írok. Már nem csupán egy egyszerű hobbi, hanem az írás egy menedékhellyé vált számomra, oda zárkózok el és ezáltal is kapcsolódok ki ahelyett hogy a facebook-on lógnék állandóan. Már sokszor megfigyeltem magamat írás előtt és írás után és az a tapasztalat hogy utána felszabadultabbnak érzem magam és minden gondom, problémám eltűnik mintha nem is létezett volna Egyenlőre még nem szeretném internetes oldalon megjeleníteni őket, de egyszer erre is sor kerül

Köszönöm szépen!

Egy magányos nap gondolatai
Élve vagy halva
Nem érzek különbséget
S ez nem élet
Csak létezem.

Miért?

Kint az udvaron már hullanak a falevelek,
de előttem mégis csak a Te arcod lebeg.
A magány acél marka szorítja össze a szívem...
de csak magamban kiálthatom a neved,
titkos lehetsz csak nekem.
Édes titok, mi megkeseríti lelkem.
Én a pokolban, Te messze jársz a csillagokban, mondd...
miért nem lehetek Veled?