Mostanában nagyon rászoktam a magyar zenére! Éppen most ezek tetszenek:
Salvus - Amikor elfordulsz
Beérhetnéd egy darab kővel,
amibe bármikor belerúghatsz.
Ha megunod, eldobod, ez olyan
amit könnyedén a sárba tiporhatsz.
Ha valaki rátalál, hiába nézné,
Nem árulkodik rólad.
Beérhetnéd egy viaszszoborral,
jól mutatna a szobádban.
A legsötétebb sarokban állva
se tudná, hogy esik az másnak,
amikor elfordulsz, és őt nevezed
romlásaidért hibásnak.
Mert ő nem kér, nem sír, ha fáj.
Szívét nem tépi vágy.
Nem fertőz bűntudattal,
nem véd meg önmagadtól.
Nem kér, nem sír, ha fáj.
Szívét nem tépi vágy.
Nem fertőz bűntudattal,
nem érzi hiányod,
nem haragszik rád.
Változnod késő, nem kér már
belőled, akinek a legszebb mosolyát
elraboltad, rég nem számít rád.
Sose hív, nem fél, nem vár.
És néha úgy érzi, beérné
egy kanál vízzel.
Ha ellene tenne, te újra csak elfordulsz,
nem éred fel ésszel,
hogy hiába akarod, nem léphetsz
ugyanabba a folyóba kétszer.
Ő már nem kér, nem fél.
Nem sír, nem félt.
Hívnád, nem vár.
Nem szól, nem fáj.
Salvus - Lejtőn
Fölé hajol és újra lesújt,
Nem bántja, ha látja
Lassú halálát, neki csak játék,
Ha élve temetheti anyját.
Miféle durva szimbiózis,
Ha az élősködő nem hagyja
Élni gazdáját, de a mázsás
Köveit mégis nyakába akasztja?
Hol, mondd hol veszítettük el
Az öntudatunk?
Miért, mondd miért rágtuk el
A köldökzsinórt?
Bármennyire hű magához,
Bármennyire célratörő,
Bármennyire vakmerő,
A lejtőn már nincs erő.
Félő, hogy e hajsza nem tart soká,
Pihenni tér néhány ezer év.
Az anya csak sír, nem bírja tovább,
Visszaszorítja lélegzetét.
De a sakkfiguránk ezután is
A fekete mezőről a sötétre lép,
Mérföldes lyukakat égetve
Civilizációnk ütőerén.
Véres kezű helytartóm,
Fejezd be végre a művedet!
Fényes jövőddel elalszom én is,
Hiába képzeled, hogy ez a sarkított kép
- anya és gyermek - könnyen elválasztható,
és ha veszted érzed, eleresztett véred
újból feltámasztható.
Bármennyire hű magához,
Bármennyire célratörő,
Bármennyire vakmerő,
A lejtőn már nincs erő.
Bármennyit ér, bármit remél...
Rómeó Vérzik - Nem szeretem
Belülről szüntelenül zakatol a szívem!
A fejemből, a velőből hiányzik a létem!
Magamból a szavamból adom át a lelkem.
Ha mondanám vagy dalolnám úgy kel szeretnem!
De nem, nem, nem, nem én nem szeretem mert nem igazán vagyok oda érte!
Ha rám erőszakolnák is én szarok beléje!
De nem szeretem mert nem igazán vagyok oda érte!
Ha rám erőszakolnák is én szarok beléje!
Azt mondják, ha megváltoznak ember lehetnék!
Ha lelkemet eladnám gazdag lehetnék!
Ha elveimet feladnám dalomat ismernék!
Ha szeretném a mocskos pénzt nevemet szeretnék!
De nem, nem, nem, nem én nem szeretem mert nem igazán vagyok oda érte!
Ha rám erőszakolnák is én szarok beléje!
De nem szeretem mert nem igazán vagyok oda érte!
Ha rám erőszakolnák is én szarok beléje!
Rám fogják a hiénák, hogy hülyéket beszélek!
Azt mondják pedig nem tudják, hogy miről szól az élet!
Bizony ha mást írnék kitekernék lényeget a dalnak!
ha szeretném a politikát elfojtanának!
De nem szeretem mert nem igazán vagyok oda érte!
Ha rám erőszakolnák is én szarok beléje!(2x)
Rómeó Vérzik - Repülj velem
Nekem ne mondja meg senki
azt hogy nekem mi a jó
ha van rá kedvem
Repülni hát jó lesz ez a hajó
Ami ha elrepít is innen,
nem biztos h visszahoz
de olyan élményt nyújt nekem,
amit egy nő sem viszonoz
nem viszonoz
Egyre zöldebb lesz az ég,
és egyre kékebb lesz a fény
és ha néha találkozol velem
lehet a testem égig ér
de én visszanyúlok érted
te is láss mindent mit én
mert ha nem láttad még soshasem
nem tudod h mennyit
REF:
Repülj repülj velem
testem a vitorla
repülj repülj velem
kapaszkodj a hajamba
repülj repülj velem
gyere repülj velem
repülj repülj velem
gyere repülj velem
Ne csináld h te ilyet még soha nem láttál
felhőn át a vízbe jutva gyönyörű látvány
fogad aki fogad, de ha nem is vár senki
nem biztos hogy velem túl fogod élni
ref :
Repülj repülj velem
testem a vitorla
repülj repülj velem
kapaszkodj a hajamba
repülj repülj velem
gyere repülj velem
repülj repülj velem
gyere repülj velem 4X
Rómeó Vérzik - Kezeket nekki a falnak
Hang a fejemben egyre lüktet, várom azt, ami eltűntet.
Nincsen semmi dolgom a Földön,
Miért is szeretném, hiszen ez börtön.
Várom, mutasd meg nekem,
Mi szép van ezen a nyomorult helyen,
Bármilyen is volt, ilyen a múltam,
Ne mondd nekem, hogy nagyon elszúrtam!
Nagyon elszúrtam!
Örvény, amibe beleszülettél,
Anyám vére lettél,
Ő is meghalt és rám is ez vár.
De én ezt vállalom, nincsen szánalom,
Lehet, hogy fáj ez neked,
Többet úgysem tehetsz!
Refr. 2x :
Kezeket neki a falnak,
Ha nem szólsz, nem pofáznak,
Ha nem kérdeznek semmit,
Hát örülj, hogy megúsztad ennyivel!
Kezeket fel!
Kezeket fel!
Kezeket fel!
Kezeket fel!!
-solo-
Örvény, amibe beleszülettem,
anyád vére lettem.
Ő is meghalt, és rád is ez vár.
De én ezt vállalom, nincsen szánalom,
Lehet hogy fáj ez neked, többet úgysem tehetsz.
Refr. 4x :
Kezeket neki a falnak,
Ha nem szólsz, nem pofáznak,
Ha nem kérdeznek semmit,
Hát örülj, hogy megúsztad ennyivel!
Kezeket fel!
Kezeket fel!
Falnak és kezeket fel!
Kezeket fel!!
Holtidő - Amíg szárny feszül...
Milyen messze van innen a világűr
Aki a végtelent keresi az megőrül
Minek kutatni a túlvilágit
Elég, ha a lámpa fénye irányít
Mint az éjjeli bogarakat
Akiket a sugarak úgy bolondítanak
Mint relé a diódát a kis idióták
Csak körbe-körbe futnak
Másnak más húzza fel a lázát
És rázza az egész csontvázát
Hajtja az ösztön, tavaszig-ősztől
Úgy, mint kutatások a NASA-t
Refr.:
Mert amíg szárny feszül a háton
Addig a vágyaimat szolgálom
Úgy ahogy és ahogyan jónak látom
Igen ez hajt engem
Láthatod, hogy ez is egy képlet
Mint A meg a B meg a C meg a négyzet
A kezdet hozott de visz majd a végzet
Csak nézzed!
Melyik az a jelenet, ami a szemeket
Jobban vonzza mint mágnes a szegeket
Egy torreádort öklelő bika
Vagy a festményen Mona Lisa mosolya
Az egyik a nyers erő és a harag
Egy kéz mihez vér tapad
A másik a kép mögött rejlő szavak
Amik annyit mondanak amennyit szabad
Milyen messze van innen a világűr
Aki a végtelent keresi az megőrül
Minek kutatni a túlvilágit
Elég, ha a lámpa fénye irányít
Meg az út szélén a tábla
Azon az ábra, amelyik irány a
Szimpatikus hát csak arra fuss
Az égtájak labirintusában
Végül a torkom azt kiáltja
Hogy aki várta hogy jöjj a világra
Legalább néhány percre úgy érezze
Hogy nem küzdött hiába
Kicsit lehet sok lett

pedig még lenne egy csomó