Kiskoromban sokat jártam színházba. Najó, úgy 12 éves koromig. Főleg anyukámmal, aztán több okból nem tudtunk menni már. Azóta alig voltam pár darabon.
Voltam több ilyen nagyobb darabon is, de főleg inkább kisebbeket láttam, azokat annyira nem sorolnám.
Nem emlékszem, mi volt a legelső amit láttam, A padlás, vagy a Macskák, de mindkettő örök kedvenc lett. Meg is vannak itthon.

A Macskákat többször is láttam színházban.
Voltam a Ping-Szvingen, Eszenyi Enikő estjén, nagyon tetszett. Pingvinek táncolnak? Melyik gyereknek ne tetszene?
Aztán ott a Rent, ami olyan maradandó élmény volt, hogy még az első pár jelenet szövegét is leírtam magamnak, és évekkel később, amikor nem találtam azt a füzetem megpróbáltam fejből, emlékeztem a szereplők neveire, mindenre. Persze ekkor már nem pontosan, de legalább tudtam. Pár hónapja nem ment ki egy dallam a fejemből, és majd megőrültem tőle, mert imádtam a dalt. Hazajöttem, és addig kutattam, míg valahogy rá nem bukkantam a Rentből az Over The Moonra és olyan boldog voltam, hogy az az a dal!
Sulival is voltunk előadáson, a Légy jó mindhalálig-ot néztük meg, meg volt még egy-két ilyen.
Most jöjjön egy szívemnek kedves emlék. Van nekem egy nagyon kedves színész ismerősöm, aki az Operett színházban dolgozott. Meghívott minket a vizsgaelőadására, ahol Ákos számokat énekeltek, az öccse is játszott a darabban, ő is énekelt. Mindkettőjük hangját nagyon szeretem.

Kétszer mentem el a Majom a ketrecben c. előadásukra, és mindkétszer elsírtam magam, mindkétszer nevettem a megfelelő helyeken és mindkétszer iszonyatosan jó élmény volt bent lenni.
Meg úgy egyébként is, sokszor voltunk együtt karaoke-zni, és csüngök minden hangon, ami kijön a száján. Nagyon tehetséges.
Legutolsó színházi élményem a Spamalot. Tavaly ilyenkor néztük meg lakótársammal, azóta is szeretnénk megint látni, de most már több barátunkat is vinnénk magunkkal. Persze most adják, és persze már akkor nincs rá jegy, amikor kiírják műsorra.